Murteriárium 26.

Hosszasan döntésképtelen vagyok. Nem dönthetek abban, hogy a kurzivált mottóhoz jár-e idézőjel vagy sem. A másságát kétféleképpen felesleges jelölni, de nem törhetem meg a hagyományt azzal, hogy a magam módján módosítom, ha így teszek, magát a tradíciót, azt, ami a vízfelszín fölött tart, tagadom.

A szomszéd kirakta az úttestre a használaton kívüli kismotorját. A tank két oldalára apró gumiszárnyakat ragasztott valaki.

A határán vagyok – szögezi le a lépcsőn lefelé imbolygó költő. Jobbját nem használhatja a korlátot befutó rózsák miatt, a baljával azért nem képes a házfalhoz támaszkodni, mert a tövében, minden egyes fokon egy vagy kettő cserepes növény guggol. Én a feladataimhoz láncolom magamat: házi olívaolajat tanácsos szerezni, helyben nevelt palántákat, és a dísznövények, valamint a szőlőtövek permetezése sem maradhat el. 

A sziget éghajlata megváltozott, panaszkodik Marko. A jugó oly erővel tombolt legutóbb, ahogyan eddig még soha. Széthasogatta az emberek fejét. Letépte a fákról a leveleket. És a növények, hogy felszabadultak a vihar alól, elkezdtek bimbózni, majd virágozni. Az illatos, rózsaszínű ciklámenek áprilisban már elvirágzanak, a szuharok virágzása idő előtt kezdődik, s a szél elültével alacsonyan lebegnek a tenger felett a felhők. A pozsgás kristályvirág kapkodva bontogatja sok koszorúba fogott, s varrótűhöz hasonlatos szirmát.

El kell gondolkodnom azon, mily könnyen és játszva irigykedek, gyűlölködök, gonoszkodom vagy sajnálom a másnak adományozott kegyet, díjat, megbecsülést. Amiatt talán, hogy nem említenek fel? De elfogadható indokkal utálkozom-e másvalaki értékén, megnyilvánulásán vagy magán az iszonytató valakin? Hiteles maradok-e akkor, ha mint a magukra keseredett vénségek, elszipirtyósodom? Hiába találom ezeket a tulajdonságokat magyarázhatóknak, nem respektálom egyiket sem se magamban, se másban. Nem veszem egyiket sem magamra. Holott egytől egyig az identifikáció kellékei, mint a hasas szomszédon virító nemzetiszín póló, a visszapillantó tükörre húzott, nációt jelző huzat, vagy a bazárban vásárolható, három vízszintes, felül piros, alatta fehér, majd kék sávos, a fehér sávban sakktáblás-címeres zokni.

Pázmány Péter lendületes káromkodásai hozzájárulnak a szerzői személy kialakításához. Mondják ugyan, hogy a főpapnál nem volt különbség a szövegszerző és a szövegben megszólaló káromló között, engem jelenleg inkább az érdekel, hogy a gyalázkodás és a szitkozódás nagyítója milyen vonásokat élesít ki az emberről. Na meg arról a világról, amelyben élnünk adatott. Azt hiszem, hogy a belőlem kiszakadó szentségelés isteni adomány, általa megértem azt, ami amúgy érthetetlen maradna.

Néhány nyár szükséges ahhoz, hogy alaposan megfigyeljem a gyantacsöppek sorsát. Idő kellett ahhoz, hogy az időről kialakuljon valami képzetem, hogy eljussak egyfajta időfogalomhoz, amely az én fogalmam. A kies kert fenyőfáit a szél gyakran megtördeli, és a sebekből gyorsan gyantacsöppek gördülnek elő vagy potyognak alá. Az esti vagy éjszakai sebek ugyanúgy délben száradnak be, mint a reggeliek. Mi teszi, hogy nincs különbség a különböző időszakokban szerzett sérülések sebelzáródásában? A hőmérséklet? Hűvösben folyékony marad a gyanta, melegben inkább elillannak belőle az olajok? A szél? A páratartalom? Évek alatt világosodtam meg: a fény az oka. A folyékony gyanta a fénytől szilárddá válik, s minél erősebb a verőfény, annál gyorsabb a folyamat, amely végén morzsalékony, kristályosan törő szilárd sebtapasz keletkezik. 

Mindehhez elég lett volna egy vagy néhány szakkönyv fellapozása. De hogy nem lapoztam fel, azt igazolja, hogy természettudósból teljes mértékben költővé alakultam.

Vajh az 1848-as pánszláv mozgalomban kialakult színek és minták szerint képzett horvát zászlóról alkotott véleményemet befolyásolja-e a magyar forradalomhoz való bensőséges viszonyom?

A rózsákkal 1991-ben kezdtem foglalkozni, s harminc év alatt kilenc kötetben foglaltam össze a kutatási eredményeimet, köztük öt monográfiában. Amikor olvasni kezdtem azokat a szövegeket, amelyekről tudtam, hogy a rózsának nevezett növények vagy a rózsához köthető képzetek előfordulnak bennük, vagy azt reméltem, hogy ilyesmikre bennük rálelhetek, egyetlen forrásfeltárási eljárásom az olvasás lehetett. S mikorra elkészült, pontosabban időszerűnek találtam lezárni a sokkötetnyi, sok ezer oldalnyi leiratot, már elegendő lett volna egyetlen számítógépes keresés ahhoz, hogy a digitálisan elérhető források listája és a rózsás locusok tömege fél nap alatt az asztalomra kerüljön. 

Amit magyarul kristályvirágnak, azt horvátul délvirágnak nevezik. Nem az égtáj (jug), hanem az időszak (podne) jelződik a növény által, hiszen a virágok kinyílása és csukódása a fényerősség függvénye. A magányosan bozótos-cserjés növények közül kiemelkedő épületeket széles sávban övezi ez a talajtakaró növény, érthető okkal. Megfigyelték, hogy megszakítja a bozóttűz terjedését: oly sok nedvességet tartalmaz a levélzete, hogy nem tud a növény lángra kapni. Persze, ha szél van, akkor az fölötte átemelheti a szikrát.

Az éjszakánként reflektorokkal megvilágított Rókus-kápolna előtt, a kőfal sarkán hatalmas zászlórúd mered fel. S azon a zászlórúd méretéhez túl nagy zászló csattog, a hangja éjszaka jobban hallható, mint napközben. Alatta három fiatal férfi vitázik, szorgosan adogatják kézről kézre a jointot. A marihuána szagát sem a kutyám, sem én nem álljuk, átvonulunk az átellenes sarokba, de hogy ez alkalommal a szél körbejárja az épületet, ott is utolér minket az édes és émelyítő fűszag. Nézem a templom homlokzatára állított toronyutánzatot, a tetejére illesztett fura formájú keresztet. Négy karja van, a négy világtájra mutat. 

A háztól a kápolnáig két út vezet. A főutcán fölfelé tartva vagy a kálvária mellett felkapaszkodó lépcsősorra szükséges áttérni, vagy tovább haladni, s a hegyoldalon visszakanyarodva, a hosszabb, de enyhébben emelkedő úton érhető el a hegytető terasza s a rajta álló, zárt ajtójú kápolna. Az esti járkálást a kutyasétáltatással összekötve inkább a nagyobbat választom. S annak hamarabb alakult ki a története.

Macskák és halcsontok. Műanyagból fröccsentett kaktuszok az udvari úszómedencés ház előtt. Garázsok. Sárga gyöngyöket termő fa. Évek során befejezetlenül maradt házak. Bőven termő fügefák és az építkezési törmeléket benövő rozmaringbokrok. Vadon növekedő liliom és vad orchideák. Sirályvijjogás. A templom alatti nyaraló, amelyet Markóék évek óta laknak, s a félve ápolt kertjük. A tengerből delfin módjára felbukkanó szigetek. A história legvégén az oromfalból kiemelkedő áltorony hegyén lévő kereszt áll, amely mellett gubbasztott egykor az uhu, forgatta a fejét, miközben a szemével kitartóan követte a kutyámat, s latolgatta, zsákmányul tudná-e ejteni.

…előtt

A szövegben, melyet egyszerre több
klaviatúrán is írnak, akad,
ami betűhibának bizonyul.
Lesz-e teremtő kéz, mely kitörli?
Vagy beépül az elrejtve maradt,
az írásjeggyel képviselt szóba?
                                     
Mily veszélyek közt él, nem érzékeli
sem a mozgás cérnájára fűzött
tűhal, sem a barnamoszatszőnyeg,
amelyen akad fércelnivaló.
Közeledik és távolodik a
halál. Leselkedik, vár a prédára.
Közelben él, jól érzékelhető
lényként.
               Nem a sors áldozata,
annak ellenére, hogy egyetlen.
Úszni a körein túl nincs érke-
zése. Sem a rajból szabadulásra.
A rajból, amely mindig ott lebeg
több ragadozó halál orra előtt.

Marko följelentette a juhászt. Hogy a rendőrségen-e vagy a polgármesteri hivatalban, nem világos, már csak azért sem, mert mindkettővel ambivalens a viszonya. Harmadjára fordult elő, hogy poljéról felcsámborogtak hozzá a birkák, lelegelték és széttaposták a zöldségesét. A petrezselymet, a borsót, a mangoldot és minden zöld egyebet. A juhászt nem lehet rendre szoktatni, mondja, mert rendőr volt valaha, s az egykori előjogai mindmáig megmaradtak. S az sem jelent változást, ha az esedékes önkormányzati választás olyan eredményt ad, amely következtében a polgármester személye megváltozik.

Ugyan megbénulok, ha mértéktelenül káromkodik, de azt sem tagadhatom le, hogy a gyalázkodásában megnyílik a világ. A szentségelésben, a szitkozódásban az üreg, amelynek eddig a belsőjét láthattam, kívülről is megtapasztalhatóvá válik. A szoboröntés folyamatában a szobrász jól megismeri a negatív forma pozitív formává történő átalakulását.

Végső soron mit mutatok akkor a vendégeimnek, ha meglátogatnak, és a közös időnk három-négy napnál nem lehet hosszabb? Biztos választásom nincs, mert aki fáradtan megérkezik, többnyire pihenni akar, már ha tud. A barátaim többsége azonban be nem vallaná, hogy törődött, attól tartok, ez nem őket, hanem engem jellemez. Vonzódom a munkálkodókhoz, éberekhez, készenlétet kedvelőkhez, még a sürgölődőkhöz is, ha nem engem akarnak noszogatni. Murter és a hozzá tartozó vidék izgalmas helyszínekben, látványosságokban és intim színterekben gazdag, de ezek többsége olyan, amelyekről ugyan szabad beszélni, de igazán nem lehet. Mert mindig akad krokodil, teknősbéka, cápa, amely feljön a víz felszínére, felhorgad és beleharap az emberbe vagy a szövegébe, és a megmart, vérrel elborított ember, a megtépett szöveg nem alkalmas a mutogatásra.

Mindenféle szelektálás nyomán marad a tengerre (apálykor a tengermellékre) állított Rókus-kápolna, annak ellenére, hogy sárgára festették, lelakatolták az ajtaját, és betonból öntött erkélykorlátokkal kicifrázták az újfajta hívők. Annak ellenére, hogy a mögötte terülő fenyveses kertet éppen motorversenypályává alakította valaki, s ugratókat, dobbantókat, sáncokat építettek, hogy azokon lehessen bravúroskodni. Olyasféle motorokkal, amelyek kipufogócsövét levágták.

Marad Pudarica. A szigeten élő illírek libur törzsének egykori települése mellett magasodó, az időszámításunk előtti tizenegyedik századból hátramaradt síremlék. Hegycsúcson emelt temetkezési kőhalom, amelynek tetejére valaha spirális ösvény vezetett, bár mostanság sok szinten ugyan, de mindegyiken csak körbevezető utakat alakítottak ki.

S legvégül marad a Colentum, már ami fennmaradt belőle. A dombtetőn állt egykori illír fellegvár, az alatta meghúzódó római telep maradványa, és a vízparton és a víz alatt álló romok. A kutató szem, amilyen az enyém is, manapság is felfedez egy-két mozaikkövet, amforadarabot vagy üvegedénycserepet. 

Géczi János