Tiszatájonline | 2024. április 12.

Konyha szép kilátással

RADNAI ISTVÁN

A budai társasházban lakik egy rendőr, velem egy emeleten. Szép a kilátás, szeretem azt a helyet. A másodikról a hegyekre látok, a konyhaablakból a város esti fényeire és egy parkra. Ott tartózkodom vagy éppen nem, hiába, ez a második emelet. A szomszédasszony hímez, horgol – leginkább függönyöket, terítőket –, néha harisnyát köt a férjének, akinek gyakran szaggat a lába a sok lépcsőzéstől. Köpcös termete magyarázza ezt a jelenséget. Már nyugdíjban van. Ez a házasság a nyomozás eredménye. Nem tudom, hogy döglött akta lett-e a gyerekgyilkosságból vagy született-e ítélet. A tévét nem igazán nézem, a házbeli pletykákra meg nem adok.

Egy biztos. Én is láttam a filigrán holttestet, amikor a fémkoporsóba helyezték és elvitte a halottaskocsi. Éppen a konyhaablaknál ültem és írtam a szokásos romantikus regényt, amelyre szerződésem volt. Ráláttam a játszótérre. Beleírtam a laptopba a pedofil sztorit. Késztetésem volt rá, mivel felháborodást és sajnálatot váltott ki belőlem az eset. A szerelmespár éppen leült a padra, madarak csicseregtek, de virágillat helyett iszonyú bűz csapta meg az orrukat.

Csak éppen ez kellett a szerkesztőnek, két fejezetet töröltetett a regényből, pedig éppen elérte a belív az előre megbeszélt terjedelmet. Neki kezdhettem újra és a szerelmeseket a Normafához küldtem, ahol hurkát, kolbászt, vagy virslit lehet kapni tormával. Ez az ötlet sem tetszett a kiadónak, de beletörődött.

Becsöngetett hozzám is a rendőr és azután még kétszer. A harmadikon lakott a Lajos, aki eltűnt a gyilkosság előtt napokban. Róla érdeklődött. Harmadik alkalommal a kék szemű emberről, akivel a Lajt látták a tizenötödik kerületben. Aznap ebédelt először a szomszédasszonynál, ezt mindenki tudta házban. A budai asszonyok sem kevésbé pletykásak, mint a pestiek vagy a falusiak.

A nyomozásról mást nem tudok, csak annyit, hogy egy kék szemű embert kerestek.

Rövidesen a házba költözött a rendőr, mert a szépasszony szomszédom jól főz.

Engem, az öreg írót is megkínált kocsonyával. Megettem, de elvből nem házasodom.

A nyugdíjas rendőrrel nem sokat találkoztam. Sokat tartózkodom a vidéki meseházikómban, amely földszintes. Megértem a rendőrt, hogy nem szeret vásárolni, csak ül a másik fotelben. Vettek ugyanis még egyet. A felesége ebéd után és a film alatt horgol a nagy plüssfotelben. A rendőr irigyli, de azért elbóbiskol a másikban, amely kevésbé süppedős. Eleinte szó volt arról, hogy helyet cserélnek a feleségével, de meg kellett elégednie a kétfogásos ebéddel, több kegyben nem részesítette a szomszédasszony.

Amikor ősszel hazakeveredtem a tündéri nyaralóból, amit a díjamból végül megvettem, a rendőr már ott lakott. Senki nem beszélt a kék szemű tettesről, ez volt a szenzáció.

Éppen nem volt szerződésem, csak a magam kedvére írogattam. Azóta senki nem látott a kedvenc padomon, a parkban üldögélni és a játszótéren is kevés gyerek fordul meg, Az utca végén, egy foghíj telekre a lakók építettek egy új játszóteret. A polgármestertől kértek pénzt, de elutasította a kérelmet. Ott a felújított játszótér! Arra is úgy adott pénzt, mintha a fogát húznák. A polgármester egyébként szingli, sokat pletykálnak róla is a nőtársai.

Amikor a csőrepedés történt a társasházban és ímélben értesítettek, hogy fel kell jönnöm szezon közepén a házikómból, pedig már megérett a cseresznye, a rendőr már nem lakott ott. Az asszony tovább horgolt a tévé előtt. A haja megőszült. Sokan voltak a rendőr temetésén, illetve a hamuszóráson.

A kék szemű tettest mindenki elfelejtette.

Lementem. Két utcával lejjebb volt egy kisvendéglő. a pincér savanyú ábrázattal hozta ki az ételt. Én voltam az egyetlen vendég a kerthelyiségben. Rászóltam állítsák le a dübörgő gépzenét. Vonakodva, de megtette. A kasszírnő azóta csúnyán néz rám.

Visszamentem a kis házba, ahol otthon éreztem meg magam. Az ottani szomszédasszony unokája délben áthozta az ebédet.

A rendőrt lassan elfejtettem. A szomszédasszony, mondják, azóta is hímez és horgol. Elbontotta a meleg harisnyákat és felmotringolta a gyapjúfonalat.

Radnai István