A tavaszi esték kelleme abban áll, hogy a napnyugta utáni percekben kell fényképezni. Még világos van, de a város távol lámpáit már felgyújtották, ott szikráznak egy domboldalon. A város eggyel magasabb szint, alapjaiban emeletes. Kíntornyának saját állomása van, biztattak. Egy öreg néne a szombat esti családi fogyókúra nyomait a nyitott konyhaajtóban törölgette el. – Erre kell menni a vasút felé? Jó estét kívánok! – Adjon Isten, galambocskám, csak az igaz utat ne hagyd el, a végén lesz egy körforgalom! Csak hatszáz méter – tette hozzá nyugtatgatva. – Aztán csak egyenesen a körforgalomban. – És hol lehet feljutni? – Azt bizony már nem tudom. Nem hagyta el soha a portát, csak a templom és bolt kedvéért, a kín tornyában harangoztak.  Ettől a kutyák vonyítottak, további útravaló bölcs tanácsait nem hallottam a kakofóniától. Talán arra biztatott, hogy legközelebb ne felejtsem otthon a biciklit! Szót fogadtam, pedig az igaz út görbe. A magyar […]

– A Lajos tanítványom volt, doktorátusa is van. Őt az ital juttatta a lejtőre, engem a második feleségem zavart el a pasijával. Párszor visszamentem, de megagyaltak. Persze, addigra már elment a rendőr, aki hazakísért. A Lajos nagy tehetség volt, tanárnak ment ő is. Biztattam. Valami ügye volt az iskolában.
Az öreg megköszörülte a torkát, ivott egy kortyot.
– Akár egy éve is lehet, hogy újból találkoztunk egy kontyos fiatal lányra mászott rá, vasárnap este tízkor, a hatos villamoson […]

Vettem kettőt ezerkétszázért és ahogy kipakoltam, csak egyet találtam. Amikor végeztem, kiborítottam a szatyrot, aztán meg a hűtőből szedtem ki mindent, egyenként.. Tudom, hogy két darabot vettem, kettőt. A zajra kijött a férjem a férjem, persze akkor, amikor már készen voltam. – Hát te mit csinálsz? – Bevásároltam – válaszoltam illedelmesen. – De hiszen most rakodsz ki a hűtőből! – Keresek valamit. – Csak nem a pénztárcádat? – Ne idegesíts, a pénztárca megvan, húszezressel fizettem. – Akkor mit keresel ennyire? – Vettem paradicsomot. – Mennyibe került? – Ezerkétszáz. – Az egész paradicsomkertet megvetted? – Ne szellemeskedj! Látod, hogy ideges vagyok. – Biztosan az almát is megvetted? – Arra már nem jutott a húszból. – Akkor loptad. – folytatta szellemes férjem. – És kinek akadt a torkán a csutkája, kivel felezted meg? – tette hozzá. Nem válaszoltam. Amit kivettem, rakhattam újból a hűtőbe.   Bement a sörével, de az ajtóból visszaszólt. […]

karácsony elmúlt héjaszárnyak
lecsapnak kéjvad ragadozók
mindig beteget zsákmányoknak
mindig sántákat zsákmányolnak

gyomorgörcs vár új éjszakákat
karvaly repül a kiscsibékre
földi pokol nem földi béke
földi pokol a földi béke

a korral hormonpokol éget
minden halk szóra pisszegésre
asszony kedvének fordulása
asszony nyelvének suhogása
[…]

Aztán hallgatnak néhány kilométeren át. Bélát azért rendelte meg a cég, mert Józsi csak egy kis furgonnal mászkál, most valami nagyobb üzlettel kecsegtet ez a pénteki kiruccanás. Az üzletek hétvégén is nyitva tartanak. Jánosnak kellene megtárgyalni a feltételeket, a kedvező feltételeket. Bérelni akarják-e a gépeket vagy feltöltést is igényelnek? A hűtőgépnyi nagyságú masinákat hiába rögzítették, táncolnak. Béla nem a szakma mestere. Most kezdte a fuvarozást, kirúgták az előző helyéről. Igaz, a cég is követte a sorsát – kirúgta önmagát. Felszámolás. […]

Kedves vendégem van, szerénysége meglepő. Udvariasan kitért előlem. Nem zavar senkit. Nem lármázik, nem kacarászik. Figyel, hallgatja az embereket. Éppen magányos voltam, nem volt senkim. Megérezte, empátiával viselkedett. Rájött, hogy nincs asszony a lakásban, aki féltékeny lehetne. Hogy ne zavarjon, általában éjszaka járkál, illetve takarít. Ha megkínálom, szerényen elhárítja, mondván, hogy ő morzsákkal is beéri. Belőlem és tőlem is beéri ha csak morzsák jutnak. Kifejezetten zárkózott és szégyenlős, érzelmeit is titkolja.. Vendégem jelezte, hogy a paleodiéta híve és vegán, ráadásul nem iszik, józan természetű. Van egy jó tulajdonsága. Nem beszél folyton a gyerekeiről és az unokáiról. Fénykép sincsenek nála, de a gyerekem fényképét látva, mégis azt mondta: ennivaló. Nem tudom, a figyelmességét, mivel hálhatnám meg. Ha kínálom, általában nem fogadja el. Magányos, enni is magányosan szokott. Fekete rasszhoz tartozik, be kellett bizonyítanom, hogy nem vagyok fajgyűlölő. Jó nevelést kapott, egyetlen kivétellel. Az angol végét nem ismeri. Biztosan hiányzott a szemközti […]

Ha vásárolni mentem, lefelé a sétaúton, nap, mint nap szembejött egy lány. Rendesen felöltözve, megfésülködve. Se nem gazdag, se nem szegény. Olyan, amilyenek, mi szürke panellakók vagyunk, akiknek a húsz-harmincmilliós lakása előtt nem áll hatvanmilliós kocsi. De még húszéves matuzsálem sem. A lány már elmúlhatott húsz. Néha rámosolygott a kutyára, aki észrevette és ránézett. Majdnem azt mondtam, hogy a gazdája szemébe nézett. Járművek csak keresztezik a sétányt, a kutya engedelmesen megállt. A lány is. Ha kutya nem lett volna vöröskereszttel megjelölve, semmi rendkívüli nem lett volna. Fegyelmezett, nem ugatott, nem rángatott, laza pórázzal, közvetlenül a gazdi lábaszára mellett lépkedett. Sosem lépett keresztbe, sosem akadályozta, ha be akart fordulni. A kutya vidám volt, de idegennel nem kommunikált. Hivatásának felelőssége áthatotta. Nem figyelt feszülten, mintha inkább közömbös lenne. Ha a gazdája megállt, akkor ő is és kérdőn nézett hátra, a gesztusokból, a mimikából értett. Néha a lány jobban ráért, inkább csak délután. […]

(Kányádi Sándornak és Miklóssy Endrének)
amíg még itt ahol még nem kopár
amíg sétálok a fák alatt
amíg a lomb lelke bólogat
az ablak előtt  látod a korát

a csend-szobában ahogy nő árnyuk
jönnek a barátok s az alkony
rosszallást látnék minden arcon
szellem amíg belőlem is átjut
[…]

STEPHEN HAWKING (1942–2018)
mindketten tudjuk már hogy vége van
az idő nem a miénk többé
percként őrzöm ami nekem kiosztatott
találkozni sem fogunk soha többé
lekapcsolták agygéped
mint párkák a fonalat gondolataid szála
a gépbe gabalyodva rejtve marad
hogyan kérdezhetnék tőled
fogalom kérdezném s előtted mi volt
[…]

JAGOS ISTVÁN RÓBERT KÖLTŐ EMLÉKEZETE Meghalt egy költő? – Meghalt A Költő! Szerencsés csillagzat alatt született – tanult és képezte őstehetségét – amellyel kimagasodott közvetlen irodalmi környezetéből, amelyből számos barátunknak, pályatársunknak segített kiemelkedni. Míg a magoncok és korhadt törzsek utolsó ágai, kókadt gallyai keresték nála a tavaszt, a kertész gyógyító kezét, metszőollóját, hogy ne hozzanak ráncos, savanyú vagy csökött gyümölcsöt! Félúton. Sokkal szűkebb körben ismerték egyéni és eredeti hangját, valódi költészetét, mint amit versei, fel-felvillanó színpadi művei megérdemelték volna! Már csak egy lépcsőfoknyi kellett volna, hogy a kritikusok és szerkesztők, elismert pályatársak az irodalmi kánonba fogadják. Neki nem kellett lépcső, hogy a családi indíttatás bányagödréből, tudatos munkával eddig jusson. Családja és társasága volt. Sikerei voltak-vannak egyre magasabb szinteken. De ő nem a lépcsőfokok embere. Nem kell Juhász Gyuláig visszanyúlnunk, hogy szegedi költők végzetének szerény emléktábláira találjunk, olykor ledöntésre váró falakon. Többen újságírók voltak bohém rabszolgák ebben a képtelen világban. Képesek […]

PARAFRÁZIS TÓTH ÉVA A VILÁG TEREMTÉSE CÍMŰ VERSÉRE, NEKROLÓG HELYETT
tenyerébe vizet öntött
most felvette Isten a tenyerébe
megmosta benne az arcát
most újból a szemébe nézett

már leszüretelt minden gyümölcsöt
megsütött minden lepényt
és elvitte elébe
a harmadnapján a teremtésnek
[…]