arasznyira
egy kisbolygó száguld el a föld mellett a távolság irgalmatlan elsöpör minden forradalmat a bolygók folytatják útjukat meglazulnak az állócsillagok a föld elszáguld egy kisbolygó mellett milyen nagyképű a földlakó arasszal méri a távolságot mintha minden kétezer évben tenne fordulatot a világ tengelye kisbolygó a föld a galaxisok porszeme és hol az ember és hol az az ember aki egy kisbolygón száguldott el a világegyetem mellett
ármány
arasszal mérsz és könyéknyire van tőled az igazság mert egy láb indul el csak nézed a csodákat vágyakozol arasszal mérik az életedet könyéknyi vágyaidat eltépik a csillagok mértföldjei nem tudsz megkapaszkodni a zuhanásban * hol marad el az az ember minden kétezer évben elszáguld melletted egy kisbolygón messzire lát előre és vissza olyan mélységek mélyére lát parányi színes gömb vagy az idő méhében pihensz
december 21
egy-egy kisbolygó száguld el mellettünk mint az eltéved angyalok vajon ki fog megszületni a földre és akar-e megszületni a kisbolygó sem tud visszafordulni reménykedj kiégett pusztaság a föld lelke vagy csupán lélek nélküli pusztaság a föld nem ismer rá a lelkére ma senki a test kifordított kesztyű vajon a semmi lakik-e benne mint a leszakadt naptárlapok eljön a karácsony hideg van a nap elfordítja arcát az emberiség legrosszabb ajándékát hozta a földre az év legsötétebb napja de várj még nemsokára meg kell szülessen a gyermek még ülhetünk az istentelen sötétben mert üldöz a járvány képében a végzet menekülnie kell minden családnak talál-e menedéket valaha egyiptomban meddig üljünk még a ránk fagyott sötétben miközben gyerekeinket kézen fogja heródes és a megtévedt angyalok
