Amikor első gyerekét várta, valami megváltozott körülötte. Nem tudta megmondani, hogy mi, csak érezte. A férje kimaradozott. Egyik este, amikor kinézett az ablakon, valaki ült a parkban egy padon. Nem tudta kivenni, hogy kicsoda. A dolog megismétlődött. Az alak most egy másik padon ült, a lámpa megvilágította. A férjére ismert.
Késő éjjel jött haza, kitágult pupillákkal, bizonytalan léptekkel. Nem volt alkoholos a lehelete. Másnap reggel keltegette. Amikor magához tért a férje, valamit motyogott arról, hogy el fogja őt veszíteni. A gyerek elveszi tőle a feleségét. Nem tudta mire vélni, mi lehet a baj.
Az asszonyok arca megváltozik, erről hallott. Bele is nézett a tükörbe, de nem tapasztalta. Annyit érzett, hogy magában üldögélve mosolyog. Ül, nem csinál semmit, csak ábrándozik. A férjét ez az állapot idegesítette.
Furcsán indult a kapcsolatuk. Tizenhét múlt, amikor megismerte a férfit. Ö is bolyongott az éjszakában, pedig nem volt szokása. A férfi észrevette, hogy valami nincs rendben, és megszólította. Kiderült róla, hogy egyetemen tanít, elvált ember. A férfi csak ült mellette a padon. Nem beszélgettek. Nem faggatta.
Tizenhét éves lány, aki céltalanul bolyong az éjszakában, mintha nem volna hol laknia.
Attól kezdve feljárt a lakására. Vonzotta valami ehhez a tekintélyes férfihoz. A férfi várt. Néha beszélgettek az életéről, magától eredt meg a nyelve. Megnyílt. Sokáig tartott ez az állapot. A férfi tartózkodó volt. Várt. Ezzel magához édesgette. Ebből a bizalmas nyugalomból billentette ki a kapcsolatukat a gyerek várható érkezése.
A férfi furcsa szokásokat vett fel, pedig látszatra nem volt erre semmi oka. Ez a kimaradozás. Mintha most a férfi bolyongana az éjszakában. Pedig jól indult.
Amikor megbeszélték, hogy megtartja a gyereket, összeházasodtak. Más megoldás fel sem merült. A férfinak első házasságából nem volt gyereke.
Egy este, amikor korábban jött haza, furcsa nyugtalanságot tapasztalt a viselkedésében. Egy másik alkalommal dühkitörések jelentkeztek. Szólt a férjének. Megkérdezte, mi van vele. Az egyetemen bajok vannak, felelte a férje. Látszott, hogy erről nem akar beszélni.
Később elárulta, hogy orvoshoz jár. Félelmei vannak. Az az érzése, hogy felmondanak neki, az új professzor nem kedveli. Az asszony érezte, hogy talán fordítva történt. A férje már a házasságuk elején szórakozott volt. Később előfordult, hogy későn indult el hazulról. Eleinte betudta az éjszakai élményeinek, talán el is fáradt a férfi.
Hazahozta a gyógyszert, amit az orvos felírt neki. Furcsa gyógyszer lehetett, feldobta, aztán következett egy szakasz, amikor ingerült lett, nem találta a helyét. Mintha elbizonytalanodtak volna a mozdulatai.
Megszületett a gyerek, a férje már nem maradozott ki, de magára csukta az ajtót. Egész este nem jött elő. Régebben ilyenkor az előadásaira készült. Az asszony várta a vacsorával, majd egyedül látott neki. Újra kellett melegíteni.
Néha előfordult, hogy a férje le sem vetkőzött, gyűrött ruhában, rosszkedvűen került elő reggel. Arra nem volt idő, hogy megbeszéljék. Késésben volt. Este már nem merte szóba hozni.
Eltelt három év, jelentkezett a következő gyerek. Mindketten fiút vártak, de kiderült, hogy ismét lány lesz.
Amikor hazajöttek a kórházból, nagy rendetlenség fogadta a lakásban. Feltűnő változás, mert amikor megismerte pedáns ember volt. Talán túlzásba is vitte. Az évek folyamán kezdődött valami láthatatlan, lassú változás, ami odáig fokozódott, hogy ruhástól aludt el.
Abban reménykedett, hogy összeszedi magát, ellátja a nagyobbikat és rend fogadja a lakásban. Mindkettőben csalódott. Pedig most támaszra lett volna szüksége.
Felrémlett benne a találkozásuk. Akkor volt ilyen lelkiállapotban, pedig nem történt semmi. Estefelé átment a szüleihez és kopogás nélkül nyitott be. A szülei nem szidták meg, csak gyorsan betakaróztak. Ő mégis nekivágott az éjszakának felkavarta a dolog, pedig nem történt semmi, csak annyi, hogy ő öregnek látta a szüleit és nem feltételezte róluk.
Akkor este a férfi nyugtatta meg. Taxival hazavitte. Előbb felmentek a lakására. A férfi teát főzött és hagyta, hogy kifújja magát.
Ebben a lelkiállapotban, két gyerekkel az óriási rendetlenségben elfogta a nyugtalanság. Felrémlett benne a találkozásukat megelőző incidens. Akkor ő volt nyugtalan. Ebben a lelkiállapotban segített rajta a férfi.
A férje megváltozott, ettől ő bizonytalanodott el. Gyerekkorában vidéken laktak. Kútból húzta a vizet. Már tízéves korában ellátta az állatokat. Izmosodott, ügyesedett. A tanító megdicsérte. Aztán meglátogatta az iskolát egy nő, tanárnőnek szólította a tanító. Amikor legközelebb eljött felsorakoztak az udvaron. Néhány gyereket kiemelt a sorból.
Megnézte magának. Ez a lány kicsi és erős, nem olyan darabos a mozgása, mint a falusi gyerekeké a sok munkától. Még nem volt tizenkettő, amikor a tanárnő tanácsára felköltöztek a városba. Meggyőzte a szüleit, hogy kár volna veszni hagyni a tehetségét. Hogy miből állapította meg nem tudni. Kiemelte a sorból és megkérdezte, tud-e cigánykereket hányni. Bemutatta a tanárnőnek, hogy tud. Eleven falusi gyerekek egymástól tanulják el, mondta a tanárnő, de úgy vélte, hogy a szokottnál hajlékonyabb és ügyesebb.
A tornateremben megmutatta neki, hogy mit tudnak a kisebbek, és megtanította neki a mozdulatokat. Egy idő után benevezte a városi versenybe. Maga is meglepődött, hogy nyert talajtornában.
Most szüksége volt erre a hajlékonyságra, mert nem volt mosógépük. A teknő fölé hajolt. Ismét hordta a vizet. Rengeteg pelenkát kellett mosnia.
Lassan el is feledkezett a férje bogarairól.
Egy este aztán megtörtént a baj. Nyitva volt az ablak, nyár volt. Örült a friss levegőnek. Ült és szoptatott. A nagyobbikat már régen lefektette. Egyszer csak megjelent a férje, karjában a nagyobbik gyerekkel.
Már éppen letette a kicsit a pelenkázóra, amikor a férje gyors léptekkel az ablakhoz indult.
Ez ki akarja dobni a gyereket! – villant át az agyán. Az anyai ösztöne vezette.
Birkóznia kellett. Szerencsére a szer elvette a férje erejét, az évek során felőrölte.
Valahogy kimenekültek a szobából, ahonnan puffanások hallatszottak. A férje dühöngött.
Vajon miféle orvoshoz járhat? Ha orvoshoz jár, miért nem segít rajta?
Reggelre csend lett a férje a fotelben aludt. Az ablak még mindig nyitva volt. A tévé nem volt a szobában és néhány szék is hiányzott.
Jól érezte, mi lett volna a gyerek sorsa, ha nem lép közbe.
Eszébe jutott kihívni a mentőket. Az addiktológiára vitték, ahol megállapították, hogy valamilyen kábítószer hatása alatt áll. Bent tartották.
Az asszony rémeket látott, nagyon rosszul aludt. Gyerekkori emlékei gyötörték. Látott egy madárfiókát, amely kiesett a fészekből. Arra ébredt, hogy zuhan, mint a madárfióka.
Nem szólt senkinek, mert ott a két gyerek, kire bízza.
Egy éjszaka azt álmodta, hogy gombát szed, guggol. Megközelíti egy férfi, akit addig észre sem vett. Közelebb jön és szétnyitja a kabátját. Megint felijedt. Úgy érezte, hogy a férfi egészen közel van. Közel hajol az arcához.
Amikor magához tért eszébe jutott, hogy tényleg volt olyan élménye kiskorából.
Talán ezért szaladt világgá, amikor rajtakapta a szüleit. Akkor már nem volt gyerek. Érthetetlen volt a reakciója. Most jött rá, hogy miért szaladt el otthonról.
És arra is rájött, hogy miért vonzódott, ahhoz a férfihoz, aki a férje lett. Ha közeledett volna hozzá, valószínűleg elijeszti. De férfi megvárta, míg ő bújik hozzá. Először csak a biztonságot kereste nála.
Azt még kivédte, ha őt akarta megverni. Hát ide jutottak. Miféle orvoshoz jár évek óta? Milyen gyógyszereket írnak föl neki, amelyektől így megvadul?
Eszébe jutott, amikor meglátta őt éjjel a padon ülni. Vajon miért nézett ki az ablakon, mielőtt becsukta volna?
De akkor még nem gondolt semmi rosszra. Örült, hogy férje nem nőkhöz jár, nem csalja meg. Csak ül a parkban. Még csak nem is ivott!
Végiggondolta addigi életét. Kár volt a városba költözniük. ha falun maradnak talán másképp alakul a sorsa.
A szüleivel kertvárosi részen találtak lakást. Falusias környék volt, a szomszédok is tartottak baromfit. Csak a hegyek és az erdő hiányoztak neki.
Furcsa toronyházban élni. Eleinte nem mert az ablakhoz menni, szédült. Földszintes házban töltötte kiskorát. a városban sem laktak emeletes házban. Most milyen természetes, hogy a nyolcadik emeltről, az ablakból fürkészi az időjárást. Kiülnek a loggiára, süttetik magukat a nappal. A fák koronájára lát, a parkoló autók gyufaskatulyák. Amikor valamelyik beáll a parkolóba, megvilágítja maga előtt a területet. Talán ezért figyelt fel arra, hogy egy férfi ül a padon. Késő este volt és a férje még nem jött haza. És az a pasas nagyon hasonlít rá!
Mit keres ő a nyolcadikon? Mikor jön haza a férje? Kér-e vacsorát? Cikáztak a fejében a megválaszolhatatlan kérdések. Majd csak haza jön, nyugtatgatta magát.
Ami a tornát illeti, régen abbahagyta egy sérülés miatt. Érettségi előtt állt, amikor az a dolog történt. Amikor rányitott a szüleire. A meglepő élmény és a vizsgadrukk okozhatta, hogy elszaladt hazulról.
Amikor a férjét bevitték a kórházba egyedül maradt. Csak néhány napról van szó. Kérdés, hogy tudnak-e rajta segíteni vagy kezdődik a cirkusz elölről? Félt. Mit tegyen?
Két gyerekkel hová szaladjon?
A szülei átadták neki az egyik szobát. Szűken volt a két gyerekkel.
A férjét még kétszer bevitte a mentő. Az asszony nem bírta volna elviselni, amiket művelt. A szomszédoktól hallott egyet s mást. A házban volt egy barátnője, aki néha felhívta.
Viharos éjszaka volt, villámlott, dörgött. Forgolódott. Nem bírt aludni.
Egyszer csak megcsörrent a telefon. Felvette megkérdezték a nevét, az asszonynevén szólították. Rendőrség.
A férje halála után visszaköltözött a lakásba. Néhány bútordarabot pótolni kellett.
Kézhez kapta a boncolási jegyzőkönyvet. Nem sokat értett belőle, de érezte, hogy mellébeszélnek. Vajon miért? Hiszen rendszeres vendég volt a kábítószerosztályon és szóba került a kényszergyógykezelése.
