12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2020.11.28 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Kopottas osztályképek sorakoznak egymás után az albumban. Ez még a fekete-fehér időszak. A mai kor gyermekei talán azt hihetnék, akkor még szó szerint fekete-fehérben, színek nélkül éltük az életünket. Pedig dehogy. Akkor is voltak szép, rikító, életvidám színek. Amik aztán a fényképeken már fekete-fehérré egyszerűsödtek. Talán mert a múlt, a történelem, az eltűnt idő bevett színe e kettő: a fekete és a fehér. Régi osztályképeken álldogálunk vagy térdelünk, ott a pálya közepén, a zöld fűben. A pálya, ami olyan nagy volt, hogy szünetekben egy egész iskola diáksága elfért rajta. Hordozott is minket hűségesen és tűrte csintalankodásainkat hosszú éveken át. Nagy szó volt a fényképezkedés, mindenki az ünnepi arcát vette fel ilyenkor. Még az osztály rosszcsontjai is leporolták az egyenruhájukról a legutóbbi verekedésük nyomait. Egyszer futóversenyt rendeztek az iskolában. Több kört kellett leírni a focipálya körül. Igazi lelkes küzdelem volt ez, nagy kihívás. Többen is rajthoz álltunk az osztályból, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.11.22 - tiszatáj

Állandóan belerúgok valamibe az utóbbi időben. Az, hogy állandóan, nyilván nem a legnyelvhelyesebb kifejezés. Állandóan nem is lehet rúgni, képtelenség praktikusan. Sőt folyton sem lehet például, a rúgás nem folyamat, hanem pillanat. Rúgni rendszeresen, esetleg időnként, vagy akár gyakran lehet. Mondjuk muszájból. Mégis úgy jut eszembe, vagyis így, hogy állandóan, mivel emezek és az összes többi szó is, amiket előrángathatnék még készakarva, üstöküknél fogva, kevésbé fejeznék ki ennek a vissza-visszatérő, emellett nem csupán fizikailag, ugyanúgy lelki értelemben is fájdalmas jelenségnek a jellegét. Nem az a helyzet ugyanis, hogy dühömben rúgnék, vagy bosszúból, alázó szándékkal. Hogy valakinek a fara lenne tudatos akcióim célpontja. Szó sincs erről, ilyesmi kamaszkoromban fordult elő velem utoljára, azt is megbántam egykettőre. Ha az ember háborús állat, akkor én nem vagyok ember sajnos, erre negyven éve rájöttem uszkve. Mellesleg kicsit szomorúan. De még csak nem is futballozás keretében lendítek. Az is nagyon rég volt. Eleve nem is […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.11.14 - tiszatáj

A fecsegő büntetése a hallgatás. Néha önbüntetés persze. Meghívtak egy olyan kiselőadásra, melyen mindenféle rangú és rendű emberek beszéltek az életük egy érdekes, fontos, jelentékeny stb. pillanatáról. A fecsegésről indítottam, amit előszeretettel gyakorlok. Be nem áll az ember szája. Beszélni, csak beszélni, szavalni a semmit a minden ellen. Nem is a szám beszél, hanem a rettegő, mindig a félelem vizében ázó, verdeső szívem. Kicsit visszakanyarodom az időben. Szerepel EP Caelestisében egy kistörténet, amit még én meséltem neki a Tanyán, dr. Majorka legendás udvarán, hogy ugyanis egy zsidó apa a vészkorszak egy vonatos pillanatában lerúgja a szerelvényről a gyerekét. Azért rúgja le, hogy ő, az apa biztonságban legyen. Hogy ő maradjon biztonságban. Én is kaptam ezt a történetet. Ennyi az egész, és lám, az elhatalmasodó, kontrollálhatatlan emberi félelemről szól. Arról a fekete pánikról, mely felzabál mindent, személyiséget, jellemet, ént, bármit, ami emberi. Szóval, hogy egyszer biztosan volt benne részem nekem is. […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.11.07 - tiszatáj

Semmi kis cérnaszál volt, észre sem vettem, amikor kicsúszott az őszirózsa-palánták közül. Nem fűztem hozzá sok reményt, különösebb terveim sem voltak vele. Csupán úgy éreztem, ha már elém fújta a zuglói szél, nem hagyom veszni. Mégiscsak egy parányi életről van szó, nem? Annak rendje és módja szerint takaros cserepet kapott. Ki is karóztam, selyemcérnával odakötöttem egy hurkapálcikához, hisz tudom, az esztétikum és a lényeg a részletekben rejlik. Remegett minden porcikája a reggeli szellőben. Olyan volt, mint egy koraszülött csecsemő, aki minden érintéstől összerezzen. Teltek-múltak a napok, és úgy alakult, hogy magára kellett hagynom. A teraszon hosszú perceken át huzigáltam ide-oda a cserepét, nehogy túl sok fény érje majd. Papírt és ceruzát vettem elő, megnéztem a neten az elkövetkezendő napok napsütéses óráit, osztottam, szoroztam, gyököt, árnyékot és fényt vontam. És heuréka! Felfedeztem számára a legjobb helyet. Nyugodtan görgettem volna a gurulós bőröndömet, de valami megtorpanásra késztetett. A valami egyenesen a terasz […]

Tovább olvasom >>>
Címke: ,
2020.11.01 - tiszatáj

Ha néha bekapcsoljuk valamelyik TV-csatornát otthon, én a hosszú reklámblokkok alatt vagyok a legfigyelmesebb. Szakmai érdeklődés. A reklámok valamiféle átlagos véleményt, nézetet közvetíthetnek a nézőknek a világról, az emberekről és saját magukról. Az is lehet persze, hogy csak bepillantást adnak a reklámszakma szociális rejtelmeibe. Az ember kívülről azt képzelné, hogy jelentkezik egy cég valamilyen normálisan eladhatatlan termékkel és kér hozzá egy ütős reklámot. Kis csapat töpreng, brainstormingol egy hétig, repdesnek a jobbnál jobb ötletek. Egyet kiválasztanak, a megrendelőt megkérdezik, és ha mindenki egyetért, egy másik lelkes csapat megalkotja a rövid, hatásos felhívást: „Erre van szükséged!, Vedd meg!”. Ez persze csak elmélet, az eredményt látva biztosan téves. Jellemző példám úgy kezdődik, hogy egy vidám, fiatal társaság kirándul, és a patak partján egy hatalmas medve bukkan fel, támadási szándéka nyilvánvaló. Ekkor még arra gondoltam, hogy medvecsapda vagy málna, esetleg nagy, biztonságos ketrec – amibe el lehet bújni vagy a medvét oda becsalni […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.10.24 - tiszatáj

Ízlésdiktatúra. Minimális szókincs, szöveg. Nézzük a próza felől. Mi az irodalom? Nyilván azt hinnéd a választékos beszéd, a helyzetet és a figurát jellemző megszólalás. Mit kapsz helyette? „Minimál-irodalmat. Ismert helyzeteket, amelyekből sehová nem vezet út. Nyoma sincs a katarzisnak. Állítólag tárgyilagos, ami szegényes. Miért olvassam, amit úgyis tudok, rábólintsak? Mit kell ezeken dicsérni? Újságcikk? Nem. „A postás harapja meg a kutyát”! Ugye ismerős? Az újságban legalább ennyi olvasható, ha nem mínuszos hír. (A politikát ne firtassuk.) Ez lenne az elvárás, a dögunalom? Aki gyorstalpalón akar íróvá válni és ehhez az ízléshez kell alkalmazkodnia – úgy kell neki. De a mentorok szegényes világa mögött sokszor diploma van. Ezt tanulták volna? Díjakat osztanak egymásnak és ösztöndíjakat. Korrupció vagy prostitúció? Ez merül fel benned, amikor a kontraszelekció alapja az, hogy „tekintélyhez” jártál fizetős tanfolyamra. Az én korosztályom – szerkesztői poszton – még elvárja az irodalmi nyelvet, az élet megemelt ábrázolását. És azt, hogy […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.10.16 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK A Kis utca volt a település csendes „kertvárosa”. Annak mindenképp, aki az aránylag forgalmas főút mentén lakott. A Kis utcába jártunk óvodába, majd kisiskolásként hittanórára, templomba. De a Kis utcába mentünk akkor is, ha egy jót akartunk lábteniszezni az ott lakó barátokkal. És a Kis utcán keresztül vezetett az út a Körösre is. Egyszóval a Kis utca gyakran látott minket. Nagy, árnyas fák álltak a házak előtt. Jármű alig-alig járt ott, minden adott volt az összeverődött gyereksereg labdás játékához. Krétával megrajzoltuk a lábteniszhez szükséges kockát és pattoghatott a labda napestig. Nemrég, jó harminc év elteltével, újra dolgom akadt a Kis utcán. Azonban hiába meresztettem a szemem, minden más lett, idegen táj, felismerhetetlen, amelyen szinte beazonosíthatatlan volt az egykori utcakép. Már csak otthon, többnapos tépelődés után jöttem rá, hogy ennek az átváltozásnak az egyik fő oka talán abban keresendő, hogy eltűntek a fák. Beton és aszfalt vette át a […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.10.10 - tiszatáj

Nem lát a szemétől? – kiáltott rám az asszony, és még akkor is fújtatott Covid-maszkja alatt a düh, amikor elmondtam bocsánatot kérő szavaimat. Mondtam? Inkább csak suttogtam (vagy talán kiáltás volt?, nem emlékszem), mert annyira hajtott a vágy, hogy megérintsem a vasból épített kunyhót, hogy abban a percben megszűnt körülöttem a világ. Megszűnt a járvány, nem zajongtak, prüszköltek a buszok, és nem csikorgott a villamos sem az út túloldalán. Csak a vastestet láttam, és amikor végre végigfuttattam ujjaim rajta, no, nem az egészen, csak egy egészen kis darabján, már hallottam a hangokat. „Ne mondja már, hogy a Délmagyar elfogyott, hiszen még tíz óra sincs, Népsportot kérnék, ugye benne vannak a bajnoki táblázatok?, Nők Lapja, én mindig csak azt, hiszen tudhatja, kutyás magazin a legújabb szám, no, az, megérkezett végre? – borultak egymásra a kérdések, rajtuk szürkült a harmincéves por. Mint ahogy a vaskunyhóban üldögélő asszony hirtelen előbukkanó mosolyán is, aki […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.10.04 - tiszatáj

A gondolkodásról gondolkodtam. Az állatok is gondolkodnak, képeket látnak, spekulálnak, képesek problémákat megoldani. Az állati agy funkciója, az élettani folyamatok szabályozása mellett, éppen a gondolkodás, amely a legmagasabb szintű szabályozó folyamat. Amikor az állat felismer egy veszélyes helyzetet és elkerüli, gondolkodás. Amikor fontolgat több lehetőséget és korábbi tapasztalatai alapján egyet kiválaszt és megvalósít, gondolkodás. Ezek képességei az embernek is. Legtöbbünk képes képeket felidézni és segítségükkel feladatokat megoldani. Ha az olvasó behunyja szemét és elképzel egy utat jelenlegi tartózkodási helyétől valamilyen közelebbi célhoz, fel tudja villantani az útvonal emlékképeit és természetesen végre is tudja hajtani a rövid utazást is az emlékképek vezérlete alatt. A mindennapi életben ennél sokkal többre is képesek vagyunk, kapunk egy szót mint célt, és megtaláljuk anélkül, hogy képek sokasága vezérelne az úton. Lehet, hogy sohase jártunk arra, nincsenek képeink, mégis. Legyen a szó, a cél Bécs. Nem képek szükségesek az utazáshoz, hanem ismeretek. Tudjuk, hogy vonatok járnak […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2020.09.27 - tiszatáj

Géza szeret mosogatni. Ismerek ilyen nőt, de az ritka fajta. És ma már itt a mosogatógép. Így nem teheted be a gépbe, itt a maradék az edényen, dohog Géza, és már veszi is ki a kezemből a tányért. Te csak ülj le, én majd elmosogatom, nem kell nekem ehhez gép, és én áramot se fogyasztok, néz rám kajánul. De vizet igen, és ha csorgatod a meleg vizet, több áramot használ, mint a takarékos gép. Géza legyint. Csillog az edény, néha felemel egy-egy tányért, és úgy csodálja, meg is szagolja, friss, mondja. Nem mostad le rendesen az öblítőt, az csillog ennyire és illatozik, erősebb méreg, mint a kokain, lassan ölő, most olvastam az interneten. Akkor együtt, vagyis egyszerre halunk meg, Mucikám, néz rám vizenyős szemével Géza, és további öblítés nélkül az edényszárítóba helyezi a csillogó tányért. Ha velem maradsz, teszi még hozzá, miközben tovább mosogat. Én meg tovább gondolom a történetet. […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2020.12.03 - tiszatáj

A HAZUGSÁG SZÍNE
Lételméleti problémák boncolgatására tökéletesen alkalmas a tágabb értelemben vett bűnügyi zsáner. Hosszú irodalmi tradíciókra visszatekintő történelme során a műfaj több módosuláson esett át Chandler hard boiled-regényeitől és Simenon erkölcsfilozófiai fejtegetésétől Thompson pszichotikus antihősöket mozgató ponyvanoirjain át a grandiózusan perverz Ellroy-tablókig… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő