11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

2019.11.16 - tiszatáj

A politika érdekes megfigyelési területe a humánetológiának. Amióta elosztható erőforrásaink vannak, vagyis sok tízezer éve működik a politika, amelynek feladata, célja az erőforrások  megfelelő elosztása. Korai társadalmakban, ahol a rangsor nagyon merev volt, ez aránylag egyszerűen működött, a rangsor elején állók koalíciókat formáltak és  az elosztásban ezek irányítottak. A mai társadalmakban a nagyon merev rangsorú szerveződések,  diktatúrák hamar, néhány évtized alatt felbomlanak, és az elosztás sokkal szélesebb kör bevonásával történik. Nálunk is vannak még választások, amelyek során az osztókat kiválogathatjuk.  A választókat persze meg kell győzni arról, hogy a kiszemelt osztók majd a legmegfelelőbben teszik a dolgukat. Általában ígérnek, néha hihetetlen dolgokat, de tévedés lenne azt gondolni, hogy az ígéretek alapján dől el a választás. Van olyan osztó csoport, amely ezt  már felismerte és nem is ígér semmit, csak azt, hogy folytatja, vagy azt, hogy nyilvánvalóan egyedül ő képes a legtökéletesebb  osztásra. Mások ígérnek fűt-fát és azt hiszik, hogy ez […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.12 - tiszatáj

Barátommal leülünk annak a képzeletbeli kerthelyiségnek legtávolabbi sarkába, amelyben csak madárdal hallik. Meg a szomszéd káromkodása. – Látod – mondja a barátom – amikor valakinek az anyját az aktus miatt kárhoztatják, nem csoda, hogy fogy a népesség! Kénytelen vagyok igazat adni, bár kissé elkanyarodtunk az irodalomtól. Persze sörhabos szájjal miért kellene mindig leragadnunk az irodalomnál? Már éppen az erdő és madárdal jönne a számra, amikor barátom kapcsol. – Itt van egy vers – előhúzza – már nem trendi. Kérdő tekintetemmel találkozva magyarázkodásba kezd. – A mai világban, amikor a biotermesztők rájöttek, hogy a műtrágya káros, vissza kell juttatni a talajba minél több szerves anyagot, akkor tessék! Rábök egy verssorra. – Itt az anyagcsere-végterméket a költő pejoratív értelemben használja. Mi következik ebből? Nem tiszteli! Nem halad a korral! Bennem felmerül, hogy valami mást, valami emelkedett stílust várnék el a költőtől. – Tehát a hibás szóhasználaton túlmenően a társadalmi… – Mondd, kedves […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.05 - tiszatáj

KÉT HÍD KÖZÖTT Volt abban valami titokzatosság, ahogy az ember beosont a félhomályban derengő közúti híd alá, óvatosan kikerülve a különböző végtermékeket és keresett egy zavartalan helyet, ahol bedobhatta a peccőt. Nem volt ott különösebb mélység; kövek és betondarabok között egy régi fahíd megfeketedett maradványai hirdették a régi időket. Azt, hogy egykor is volt átjárás a Tasádon. Akkor mentünk be a híd alá, amikor a többi „jobb helyet” már végigjártuk. Ez volt az utolsó mentsvár. A reménység helye. Ehhez képest persze nem volt nagy kapás itt sem. Egyszer viszont valami alaposan lehúzta a dugót, kirántva a botot éreztem az erejét, de a horog üresen, hal és csali nélkül jött fel a felszínre. Így lett a híd alatti partszakasz legendás hely, fontoskodva magyaráztuk egymásnak, hogy márpedig itt nagy halak is tanyáznak. Bár a legtöbben mégis csak a dolgukat végezni vonultak le a diszkrét félhomályba. A híd alatt ücsörögve nem szűnt meg […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.29 - tiszatáj

Na, és hogy miféle dolog, például, a költők közötti kapcsolat, a költők közötti beszéd, az átszólás, az idézés, az utalás. Egyikük szavaiból kihallom, pedig félsüket lennék, a másikat is, ez milyen jó. Hogy hallani Tandoriból meg Kertészből, ebből a két, egymástól milyen távolságra egzisztáló univerzumból, Szép Ernőt. Azért néha meglepődöm, mint az asztalon felejtett boros pohár, amikor kel hajnalban és az éjszaka összes kedves mocskától véres a Nap. Időztem a JAK-táborban a fáradó nyár végén, és sok minden történt, olykor izgatott füstben ringott nagyterasz, olykor magában beszélt, dúdolt csak, máskor meg mulatozott, bölcs volt, vitába merült a pódium. Az egyik este beültem két költő bemutatkozására. Milyen rossz ez a szó, bemutatkozás, kérem szépen, van egy könyv, írtam egy kötetet, erről a jóról és arról a balsorsról, ilyen és így változó vágyakkal meg elgondolásokkal, átírtam, húztam, leizzadtam, dideregtem, föladtam többször, temetni akartam, mégis itt van, és akkor azt akarom mondani róla, […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.22 - tiszatáj

Barátom magyartanár, s meséli, furcsa idők járnak mostanában az iskolákban. Feje tetejére állt a világ: már nem a felkészületlen diákok szoronganak, hogy milyen jegyet kapnak, hanem a pedagógus gyomra rándul görcsbe, ha valamelyik dolgozatra rossz jegyet kell írnia. A rossz jegy lehet négyes is. Mert micsoda dolog az: nem ötöst adni!? Irodalomból! A szülők falanxa összezár, biztosan hülye a tanár, felkészületlen, hanyag, nem a megfelelő munkaformákat alkalmazza a mindennapi gyakorlatban. Nem motiválja kellően a diákjait. Vannak varázsszavak, amelyek lecsorognak a társadalmi tudatba: differenciálás, motiváció, kompetencia. Mint a koleszterin, a fenntartható fejlődés, az otthonszülés vagy az eseményhorizont. Használja boldog-boldogtalan, mert a Facebook-korszakban kiokosodtunk kommentírásban, véleménymondásban. Ítélethozatalban. Hatalmas közhely: az iskolaügyhöz, az oktatáshoz mindenki ért, megvannak a pedagógia külhoni és hazai apostolai, akiknek szövegösszefüggésből kiragadott, bomlasztó idézeti szutykosítják a világhálót, elfedve a bonyolultabb összefüggéseket. Ezek az aranyköpések egy-két vagy pár látványos mondatba csomagolva megteremtik az azonosulás spirituális élményét azok számára is, akik […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.15 - tiszatáj

Felkértek, legyek fővédnöke a kutyás Critikal Mass-nek, amit elfogadtam, mert már a saját pesti kutyás tapasztalataim alapján is úgy éreztem itt az ideje valamiféle beszélgetésnek a  társadalommal a kutyások problémáiról. Meg is történt, sok emberrel és sok kutyával. Az alábbi szöveggel indítottunk: Egy városban sokféle ember élhet, sokféle foglalkozás, sokféle szenvedély, sokféle szeretet. Egy élhető városban a sokfélék elfogadják egymást. Mi kutyások vagyunk, szeretjük a kutyáinkat, mert a barátaink, hosszú háziasításuk során viselkedésük az emberéhez alkalmazkodott. Vannak vakvezető kutyák, segíthetnek süketeknek, felismerik az epilepsziás rohamot, játszanak gyerekeinkkel százféle segítséget kaphatunk tőlük, de lehet, hogy csak kapcsolatot, szeretet kívánunk, azt is szolgáltatják. A családi kutyák értelmes módon épülnek be a család szociális szerkezetébe, részt vesznek mindennapi életünkben. Ragaszkodunk hozzájuk, ahogyan ők is mihozzánk. A város sokféleképpen segítheti a kutyásokat, hogy  belesimuljanak életébe, kutyafuttatókkal, a közösségi helyekre, éttermekbe szabad bejárással. Ezt kutyafegyelemmel és szeretettel viszonozzuk. Sokan vagyunk, segítsetek. Amikor mint kutyások, akik […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.09 - tiszatáj

Elvették az áramot. Fel sem néztünk. Van ilyen. Majd visszaadják. Mindig visszaadják. Legfeljebb egy kis idő után bosszús megjegyzéseket teszünk. Csak úgy megszokásból. Nehogymá! Ez mégiscsak a huszonegyedik század, modern kor, meg minden. Telt, múlt az idő. Áram nuku. Semmi sem működött. A képernyő, míg aksival bírta, szomorúan közölte, hogy nincs internet-kapcsolat. A hűtő, a megszokott halk duruzsolása helyett némán hallgatott. Este a tévé is vakon nézett vissza ránk. Tehetetlennek éreztük magunkat. Folyton összevesztünk valami jelentéktelen apróságon. Persze mindketten tudtuk, nem a másikra haragszunk. Ez a szokatlanul hosszúra nyúlt áramnélküliség az idegeinkre ment. Gyertyát gyújtottunk. Mindenütt. A konyhában, a nappaliban, a hálóban és a mosdóban is. Küzdöttünk a sötét ellen. Kínunkban könyvet vettünk elő. Mondom: könyvet. Valahol, hosszú keresgélés után találtunk egyet. Azt írta rajta: Karl May: Az ezüst-tó kincse. Nem tudtam letenni. Azzal biztattam magam: majd megkeresem a neten a filmes változatát is. Valahogy nagy nehezen elaludtunk. Sokáig forgolódtunk […]

>>>
Címke: , ,
2019.09.16 - tiszatáj

Döbbenetes élményem volt 18-19 éves koromban, amikor mindenki fülig szerelmes. Abban az időben a szerelem és az udvarlás másként értelmezett fogalmak voltak. Ma nem is értenék. Nagy társaság volt együtt, többnyire költők. A házigazda barátnője medika volt. Ő tőle hallottam a döbbenetes mondatot: – Mi köze a szexnek a szerelemhez? Azóta – személyes tapasztalataim alapján – megéltem, hogy az ember, karajból és tarjából áll. Szalontüdő és töltött libanyak, más-más osztályra tartoznak. Szerencsére csak ritkán trancsíroznak, az elhatárolás elméleti alapom működik. De minden porcikánknak van egy istene, valóságos Olümposz! Érthető, hogy a szerelem, mint afféle őrültség, a pszichiáterre tartozik. Enyhébb estekben elég a pszichológus. Az apa azt mondja, légy férfi! Az anya az örök hűséget emleget, miközben a földgolyón minden mozgásban van. Mire az ember kinövi az ideáljainak kopott ruháját, kezd az orvosok fejével gondolkodni. Vagyis nem sokat, és máris az ágyon találja magát, lehetőleg pucéron. Ha még maradt egy kis […]

>>>
Címke: , ,
2019.09.02 - tiszatáj

Ő volt a földrajztanárnőm. Egyszer kihívott az óriási térképéhez, és fölszólított, mutassam meg őt, ez a feladat, Ernő. És végigmutogattam, hogy Moszkva, hogy Amerika, Európa, Berlin és Párizs, hogy Antarktisz, hogy óceán, hogy sziget, hegy, völgy, alföld, sivatag. Ez mind a tanárnő. Ő volt a matematika-tanárnőm. Megtanított számolni. Azt mondta, egy. Vártam aztán sokáig. Nincs több, Ernő, mi a lófaszra vársz. Egy ennyi van? Ennyi Ernő, minden egy, minden egyetlen egy, sohasem több, az egy a valóság, mert az egy a magányos, a többi csak absztrakció, a kettő, a millió, a végtelen kitaláció. A magány nem az? Az nem, Ernő. Ő volt a fizikatanárnőm. Gyönyörű asszony, soha nem értettem. De azt megtanultam, hogyan kell elesni, hohó, a reményekkel, imákkal földíszített gravitáció. Szállni nem fogsz, Ernő, de szépen esel a földre, szépen ütöd meg magadat, szépen törsz el, na, csináld kicsi faszom, ne félj már. És amikor egyszer napokig nem tudtam […]

>>>
Címke: , ,
2019.08.24 - tiszatáj

A minap egy barátomnak igyekeztem felvázolni, szigorúan humánetológiai keretek között, a javak elosztási módjának kulturális evolúcióját. Az ősi közösségek csak akkor lehettek életképesek, ha a javakat egyenlően osztották el. A ma is létező ilyen csoportok életéről tudjuk, hogy a négy-öt családot magábanfoglaló, 100-150 fős (nagyrészük gyermek) közösségekben a gyűjtögetéssel szerzett termékeket mindig az élelmet megszerző egyén illetve közvetlen családja birtokolta. A vadászatnál viszont szigorú elosztási rendszerek érvényesültek. A hús a legértékesebb táplálék, és minden családnak azonos mértékben illő részesedni a sikeres vadász zsákmányából. Ezért választott „osztó” porciózta a húst és azok a családok is kaptak, akiknél esetleg éppen nem volt, akár hosszabb ideje sikeres vadász. Az ember szűkebb környezetében tehát megoldja az elosztást komplikációk nélkül. Amint sokasodtunk, kialakultak a nagyobb létszámú törzsek, törzsek közötti kapcsolatok, és a javak elosztásának szabályozását a kultúra vette át. Szabályok, törvények születtek, hierarchia alakult ki és megjelent az egyenlőtlen elosztás. Ennek alapja a tulajdon kulturális […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN
Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén… – GALAMBOS ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

A SZAVAK EREJE
Carl Hunter első nagyjátékfilmes rendezése semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik bizonyos elvárásokkal ülnek le elé: A szavak ereje a száraz angol humort és a helyzetekből fakadó finom melankóliát hibátlanul ötvözi, igaz, ezen felül semmi különlegeset nem nyújt. Frank Cottrell Boyce szkriptje és a fineszes színészgárda azonban élővé varázsolja a kiszámítható cselekményt… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÜVEGES RITÁVAL ÉS ZILAHI ANNÁVAL
Október 28-án két, klímaváltozást tematizáló alkotás bemutatójának adott otthont a Nyugi. Az esemény után az extrodæsia szerkesztőivel, az xtro realm művészcsoport tagjaival, Süveges Ritával és Zilahi Annával készítettünk interjút a kötet létrejöttéről, intermedialitásáról és a nemzetközi diskurzushoz való viszonyáról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.11.18 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN
Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő