GUILLERMO DEL TORO: A VÍZ ÉRINTÉSE
A fantáziafilmek és horrorfilmek állítólagos Mozartja, Guillermo del Toro a 2018-as Oscar-gálán összesen tizenhárom jelölést kapott A víz érintése című filmjéért. A filmet végül négy kategóriában hirdették ki győztesnek, ami meglehetősen magas számnak tűnik. Nem meglepő azonban ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mexikói rendező munkája a díjnyertes filmek klasszikus receptjét szinte minden elemében követi… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

IVETA GRÓFOVÁ: AZ ÖTÖDIK HAJÓ
A fiatal szlovák rendezőnő, Iveta Grófová filmjeinek úgyszólván vízjele a társadalmi krízisek gyermekperspektívából való bemutatása. A Monika Kompanová azonos című regénye alapján 2017-ben készült Az ötödik hajó (Piata loď) című társadalmi dráma a korai felnőtté válás filmje. A történet Jarkáról, egy magányos kislányról szól, aki a szülői elhanyagolás miatt elmenekül otthonról, és egy kertben építi fel imaginárius világát… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

CULTURAL STUDIES APPROACHES IN THE STUDY OF EASTERN EUROPEAN CINEMA
A kelet-közép-európai filmre fókuszáló angol nyelvű tanulmányok között a magyar film a legutóbbi évekig meglehetősen alulreprezentált volt. Ezért is örvendetes, hogy A kelet-európai film tanulmányozásának kultúrakutatási megközelítései. Terek, testek, emlékek című tanulmánykötetben nemcsak szép számmal szerepelnek magyar témájú szövegek, hanem a szerkesztői munkát is egy magyar filmtörténész, a Kolozsváron oktató Virginás Andrea jegyzi. A kötetet két „poszt”, a poszkolonializmus és a posztszocializmus strukturálja… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

JOE WRIGHT: A LEGSÖTÉTEBB ÓRA
A legsötétebb óra című háborús mozi egyszerre párja és ellentéte Christopher Nolan Dunkirk és Oliver Hirschbiegel A bukás – Hitler utolsó napjai című filmjeinek. Joe Wright munkája Churchill első miniszterelnökségének első, belpolitikailag is válságos hónapját viszi színre. Miközben humorral igyekszik hígítani a történelem súlyát, mindvégig megmarad a nemzeti filmeposz által megkövetelt patetikus, sőt szentimentális tónuson belül… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

LEE UNKRICH: COCO
Még le lehet húzni pár bőrt a horrorisztikus elemeket a fantasy műfajával ötvöző animációs kalandfilmek sémájáról. A Pixar stúdió legújabb egész estés animációs filmje, a mexikói környezetbe helyezett Coco (2017) a bevett narratív és karakterépítési fogásokat mozgatja, abban azonban különbözik a szabványmintáktól, hogy szokatlan módon a halálról és az emlékezésről beszél gyermekközönségnek. Lee Unkrich filmje a „karácsonyi lidércnyomást” Halottak napjára helyezi át… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

HAMAR PÉTER: KARÖLTVE A KÍSÉRTETTEL – BALÁZS BÉLA UTOLSÓ ÉVEI
Nem élettörténet, de nem is kimondottan film- és irodalomtörténeti értelmezéseket tartalmaz Hamar Péter új könyve. A szovjet emigrációból 1945-ben hazatérő Balázs Béla utolsó életszakaszára fókuszáló kötet a művekből és a magánlevezésekből is a költő-filmesztéta személyiségét hámozza ki. Minthogy a szerző érdeklődését döntően Balázsnak a kommunizmushoz való viszonya határozza meg, a végeredmény nem is lehet más, mint egy egydimenziós ember képe… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ: UTAZÁS KELET-EURÓPÁBAN
Pusztán csak hatvan évet kellett arra várni, hogy Márquez 1957-es útirajza magyar nyelven is hozzáférhetővé váljék. Ez azonban most kivételesen nem a szokásos magyar „megkésettség” toposz újabb alakváltozata, a csúszást politikai okok indokolják. A kolumbiai író flörtjei a „létező szocializmus” útvesztőivel… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

MÁRIA RUMANOVÁ: HOTEL ÚSVIT
A Hotel Úsvit (Hajnal szálló) nem szab új irányt a kortárs szlovák dokumentarizmusnak, ehelyett módosításokkal erősíti meg az irányzat legfőbb tendenciáinak folytathatóságát. Mária Rumanová filmjének karakterei többszörösen határhelyzetben élnek az Ukrajna közvetlen szomszédságában fekvő Čierna nad Tisouban. A dokumentumfilmben a szlovák rendezőnő a közép-európai periféria kisembereinek lehetőségeit és vágyait mikrotörténeteken keresztül fürkészi… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

MARIANA ČENGEL-SOLČANSKÁ: ÚNOS / EMBERRABLÁS
Miközben az 1990-es években a filmkritikusok a társadalomkritikai relevanciát hiányolták a szlovák filmből, ez a deficit mára tökéletesen ellentétébe fordult. Ennek az irányváltásnak alighanem Mariana Čengel-Solčanská filmje a kicsúcsosodása, amely nem pusztán reprezentálja a politikát, hanem alakítja is. 2017-ben a szlovák belpolitikát a film által katalizált amnesztiakérdés uralta… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

FÜLÖP JÓZSEF – KOLLARIK TAMÁS (SZERK.): ANIMÁCIÓS KÖRKÉP
Az utóbbi években örvendetes módon megszaporodtak a magyar animációs filmmel foglalkozó kiadványok. Szerzői monográfiák, tüzetes történeti áttekintés, tematikus lapszámok jelzik ezt a megélénkülő érdeklődést. Ezek sorában speciális helyet foglal(hatna) el az MMA által kiadott Animációs körkép című kötet, mivel kevésbé filmtudományi, mint inkább gyakorlati szempontból közelíti meg tárgyát. Úgy tűnik azonban, hogy a tanulmánykötet mögött mérsékelten kidolgozott koncepció áll… – GERENCSÉR PÉTER KRITIKÁJA

VÁCLAV MACEK – JELENA PAŠTÉKOVÁ: DEJINY SLOVENSKEJ KINEMATOGRAFIE. 1896–1969
Húsz évvel az első kiadás után jelentősen kibővítve és átdolgozva újból megjelent a Jelena Paštéková és Václav Macek szerzőpárosnak a szlovák film történetére fókuszáló monumentális kézikönyve. Mindkét kiadás csekély hatszáz oldalt tesz ki, ám amíg az 1997-es változat kiterjedt az 1990-es évek filmtermésére is, a most megjelent változat a cseh/szlovák újhullámmal zárul le, a következő időszaknak pedig külön könyvet szentelnek majd. A filmtörténészpáros enciklopédikus igényű vállalkozása már megjelenése pillanatában a szlovák film nélkülözhetetlen bibliájává vált… – GERENCSÉR PÉTER ÍRÁSA