01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2020.08.18 - tiszatáj

Amikor én szomorú vagyok,
a szüleim örülnek – bámulatos
összhangzattan szerzője a családunk.
És fonákságtané is, igen!
Mert ha én a penésztől zokogok,
anyám, aki azelőtt buzgón irtotta a penészfoltokat,
hirtelen ráébred, hogy van azért egy külön esztétikájuk!
És ha megtetszenek a szurikáták, anyám kijelenti,
hogy sose látott náluk undokabbat,
holott gyerekkoromban minden zugban ott villogott egy.
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2019.12.28 - tiszatáj

Ami engem illet, az olvasás nőies tevékenység: szeszélyes, sőt rigolyás, holdhónapos, hullámzó. Hogy példákat is hozzak, Malcolm Lowry Vulkán alattját hiába próbálom felütni, rendre visszatéteti velem a polcra, akárcsak Lengyel Péter Macskakőjét, s a Fogságot is csupán másodszori próbálkozásra fogadta el, igaz, akkor aztán valósággal behabzsolta. A Zorbászt hol szereti, hol nem, A pestist mindig – igazi primadonna, kár megpróbálkozni is azzal, hogy megfejtsem a kedvét. Milan Kunderával azonban különösen kiszámíthatatlanul, illetve ha más szemszögből nézem, aljas kiszámíthatósággal viselkedett. Évekig hagyta, hogy azt írjam, az esszéit nagyon szeretem és a szó lehető legklasszikusabb értelmében vett esszéknek tartom, a regényeit viszont nem tudom megszeretni; hagyott, hadd próbálkozzam a Tréfával és a Lassúsággal, érezzem magam körültekintőnek és tisztességesnek, aztán lerázza őket magáról, mint kutya a vizet. Holott valójában macska, egy nyivákoló, olykor szeretetért sündörgő, máskor arisztokratikus fölénnyel elvonuló állat. Erre most nem megszereti A lét elviselhetetlen könnyűségét?! De mit is beszélek: nem […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2019.10.11 - tiszatáj

AZ IRODALMI NOBEL-DÍJ MARGÓJÁRA
Ha „a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotást” keresnénk, akkor bizonyára az irodalmi Nobel-díjasok fele kihullana a rostán. Mint ahogy sokan már ki is hullottak az időén: mindenki fel tudna sorolni néhány nevet, amely az égvilágon semmit nem jelent a számára, és megdöbbenéssel olvasta őket egy listán. Legutóbb Bob Dylan díjazásán bolydult fel az irodalmi és másféle élet: sokan nem tudták elképzelni, hogy egy dalszövegíró zeneszerző költő lehetne a szó szigorú értelmében, mások Cohennek adták volna a Nobelt. Most Handkén háborodtak fel sokan…

Tovább olvasom >>>
Címke: , , , , ,
2019.08.07 - tiszatáj

Ültünk egy velencei kávézóban, szemben velünk három öregúr két lompos kutyával. Két öreg ápoltabb volt, a harmadiknak szinte sercent a borostája, és látszott a csonka fogsora a lefűrészelt fogakkal. A kutyák azonban mindketten kövérek, öregek, hulló szőrűek. Amikor fizettek, a tetovált pincér bedugta a kezét az ápolatlan nadrágjába, és kihúzta a napi bevételt. Közben mindannyian nevettek, bár leginkább a két főszereplő. A másik kettőnek az ápoltságához hozzátartozott a karót nyeltsége. Ha megkérdezik, mi volt jó Olaszországban, legszívesebben ezt a jelenetet mesélném el először. El kellett menni végre, és nem kell meghalni rögtön, hiszen az ember ismét visszamenne; de a műemlékeknél sokkal jobban érdekelt ez a „lenti” vagy egyszerűen emberi Olaszország, a kedélye, a vidámsága, a legyintései. Mint ahogy az utolsó pizzázás is Bologna mellett. Az már igazi vendéglő volt, válogatottabb klientúrával. De itt is láttam, hogyan él az olasz, miket rendel hétköznap este, hogyan viselkedik. Itt csendesebbek voltak és elegánsak […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2019.04.13 - tiszatáj

A mai napig nincs rend a könyveim között. Amikor öt évvel ezelőtt elköltöztem az első feleségemtől, a könyveim a kolozsvári lakásunkban maradtak. Ott is lapultak a következő év tavaszáig, amikor elkezdtem bedobozolni őket, míg augusztus végén ötven dobozzal be nem költöztünk a második feleségemmel Zilahról Marosvásárhelyre. Kolozsváron négyszobás lakásunk volt. Nem emlékszem a négyzetméterekre, az azonban biztos, hogy ott több falas, magas polcon sorakoztak, és már ott is zsákokban vittem a Heltai könyvtárba, mert túl sok volt belőlük. Ott viszont még meglehetősen rendszeresen-logikusan válogattam. Kiszelektáltam azokat, amelyekben csalódtam, amelyek valamilyen speciális igényt elégítettek ki, amit ellenben már nem vágytam kielégíteni többé, amelyek első pillantásra remekműveknek tűntek, másodikra már sokkal kevésbé, amelyekről azt hittem, rögtön elolvasom őket, ám addig a pillanatig le se vettem a polcról. Márta rendszerető asszony volt, de már korábban, édesanyám mellett is ahhoz szoktam, hogy a Jókaik a Jókaik mellett, a Téka sorozat darabjai egymás mellett, és […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2019.02.25 - tiszatáj

csak nap
ne lenne
és cseresznye
mindjárt
más lenne
minden
lenne
hideg és
sötétség
vagy ha már
legalább
ne ismertük
volna meg
soha
[…]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2018.12.21 - tiszatáj

Nagy író-e? Nagy költő-e? Sokunk számára ez nagy kérdés. Holott az utóbbi időben kezdek rájönni, nem is kérdés ez igazán. Ady nyilván jelentősebb, mint Zelk, de a Vers a lehetről és a nem lehetről a szívem legközepébe fúródott, és már nem tudok könnyen dönteni „nagyság” ügyében. Tolsztoj nagy író, leghíresebb remekei közül azonban csak az Anna Kareninát olvastam, a Háború és békéhez soha nem volt türelmem és energiám. Emlékszem, valamikor a Holmiban zajlott egy vita arról, Mándy nagy író-e vagy sem. Kornis azt állította, nem, Rába György pedig azt, hogy igen. Én meg elolvastam a Vendégek a palackbant, és úgy döntöttem, nagy író. Hiszen mi is egy nagy író, ha már itt tartunk? Egy nagy író az, aki a szemével jegyzetel. Akinek egyetlen mondatában már ott csillog, hunyorog, köhög, piál, verekszik, szeretkezik a világ, amelyet megteremt, mert ő úgy látja; amelyet meglát és megteremt. Egy mondat, és tudom, milyenek ezek […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2018.09.19 - tiszatáj

A rajzfilm remek volt. Némó és az apukája, a cápa és Zsenilla (a fiúcska csak így tudta mondani, hiába javította ki gúnyolódó bátyja ezerszer), és a teknőcök, meg Bob! Nagyon remek volt, nevetve készülődtek a vacsorához. A gyermek éjszaka felriadt, mert Protkóval álmodott, amin a bátyja jót röhögött: „Te kis Némó!”, gúnyolódott megint. A gyermekek között nyolc év volt, Kevin már megszokta, hogy egyedül legyen, amikor bejelentették neki Patrik közeledtét. Úgy tett, mintha örülne, de a szemében olyan szomorúság tátongott, hogy az anyja megijedt, az apja azonban csak legyintett, szeretettel megsimogatta a fia buksiját, és azt mondta, „majd csak beleszokik a takonypóc” […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2018.04.10 - tiszatáj

Teréz hívta fel, hogy elviszi. Ődöngött Kolozsvár utcáin, várta az órát, amikor elviszi az, akit a Blablacaron talált. Teréz hívása után lemondta a másik utat. Terézzel jóban voltak, örült a beszélgetésnek. Tovább ődöngött. Minden sarok ismerős, mégis idegenként járkál közöttük. Az emlékek szembejöttek, sok közülük jószerével emléknek sem volt nevezhető, hacsak nem nevezünk emléknek mindent, ami pusztán hangulat. Egy olyan ember hangulata, aki Kolozsváron született, és ott élte le az élete felét. Illata, zenéje, dallama volt itt mindennek; a másik várost, ahová költözött, egyelőre hiába hallgatta […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2018.02.21 - tiszatáj

MELIS LÁSZLÓ (1953–2018) Azok közé a művészek közé tartozott, akiket nem kellett volna megismernem. Jópár évvel ezelőtt Szegeden jártam Hajnóczy-konferencián. Olyan okokból, melyeket már túl sokszor is kifejtettem, nem tudtam igazán jól beszélni az íróról, előadásom színvonaltalan volt, mert túl személyes. Vetítettek viszont egy filmet Hajnóczyról, és annak a bemutatója előtt Melis László emlékezett rá. Valahogy olyan bizonyíthatnékságban égett. Talán az élettársának szeretett volna imponálni, azon túl, hogy mindenkinek, nem tudom, de tény, hogy Nádast és Esterházyt lebarmolta, túlságosan nagyokat kacagott, megvillantotta, hogy ő pontosan tudja, milyen akárhány tonna szenet „kivágni”, Hajnóczyt pedig az égbe emelte. Nem éreztem rokonszenvesnek, bár akkoriban én sem voltam az magamnak. Most pedig meghalt, és Weber Kristóf literás búcsúztatója alatt ott állt a Szertartás, hát ráklikkeltem. Egészen felkavart ez a tiszta, ég felé nyújtózó zene, ez a mai Requiem (a jellegére gondolok, nem a mozartjára), ez a kétségbeeső belenyugvás, ez az egész. Bejelentkeztem a soundcloudra, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2018.01.27 - tiszatáj

Ha Charles herceg írna monográfiát Bodor Ádámról vagy Kányádi Sándorról. Nem a titulusok érdekelnek itt. De aki erdélyi vagy magyarországi, az rögtön a Ceaușescu-diktatúrára gondol, meg Trianonra, Kolozsvár sanyarú sorsára a második világháborúban és az után, a megváltozott nemzetiségi mutatókra, a Kárpátokra, Máramarosszigetre, a Duna-deltára, a transzilvanizmusra, és ki tudja, még mire. Egy angol herceg viszont nem alél el, ha azt hallja, fenyvesek, vagy azt, Erdély, vagy azt, hogy a nem-tudom-milyen hágó, és nem fogja azt mondani, hogy én is jártam a Radnai-havasokban. Ne legyen Charles herceg, hanem legyen Charles Doe, egy akárki, egy ismeretlen, de még a nagyanyja se legyen magyar semmi szín alatt, vagy tényleg csak a nagyanyja, távoli emlékei legyenek csupán a magyarokról és a magyar kultúráról, hogy ne keverjen bele a monográfiába semmit, ami egyértelműnek tűnik. És ne legyen valamely elmélet zelótája sem, Derrida, Gadamer, Paul de Man, Jauss, Badiou papja, ami persze nem azt jelenti, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő