02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.24.
| Búcsú Tandori Ágnestől >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

2019.12.28 - tiszatáj

Ami engem illet, az olvasás nőies tevékenység: szeszélyes, sőt rigolyás, holdhónapos, hullámzó. Hogy példákat is hozzak, Malcolm Lowry Vulkán alattját hiába próbálom felütni, rendre visszatéteti velem a polcra, akárcsak Lengyel Péter Macskakőjét, s a Fogságot is csupán másodszori próbálkozásra fogadta el, igaz, akkor aztán valósággal behabzsolta. A Zorbászt hol szereti, hol nem, A pestist mindig – igazi primadonna, kár megpróbálkozni is azzal, hogy megfejtsem a kedvét. Milan Kunderával azonban különösen kiszámíthatatlanul, illetve ha más szemszögből nézem, aljas kiszámíthatósággal viselkedett. Évekig hagyta, hogy azt írjam, az esszéit nagyon szeretem és a szó lehető legklasszikusabb értelmében vett esszéknek tartom, a regényeit viszont nem tudom megszeretni; hagyott, hadd próbálkozzam a Tréfával és a Lassúsággal, érezzem magam körültekintőnek és tisztességesnek, aztán lerázza őket magáról, mint kutya a vizet. Holott valójában macska, egy nyivákoló, olykor szeretetért sündörgő, máskor arisztokratikus fölénnyel elvonuló állat. Erre most nem megszereti A lét elviselhetetlen könnyűségét?! De mit is beszélek: nem […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.11 - tiszatáj

AZ IRODALMI NOBEL-DÍJ MARGÓJÁRA
Ha „a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotást” keresnénk, akkor bizonyára az irodalmi Nobel-díjasok fele kihullana a rostán. Mint ahogy sokan már ki is hullottak az időén: mindenki fel tudna sorolni néhány nevet, amely az égvilágon semmit nem jelent a számára, és megdöbbenéssel olvasta őket egy listán. Legutóbb Bob Dylan díjazásán bolydult fel az irodalmi és másféle élet: sokan nem tudták elképzelni, hogy egy dalszövegíró zeneszerző költő lehetne a szó szigorú értelmében, mások Cohennek adták volna a Nobelt. Most Handkén háborodtak fel sokan…

>>>
Címke: , , , , ,
2019.08.07 - tiszatáj

Ültünk egy velencei kávézóban, szemben velünk három öregúr két lompos kutyával. Két öreg ápoltabb volt, a harmadiknak szinte sercent a borostája, és látszott a csonka fogsora a lefűrészelt fogakkal. A kutyák azonban mindketten kövérek, öregek, hulló szőrűek. Amikor fizettek, a tetovált pincér bedugta a kezét az ápolatlan nadrágjába, és kihúzta a napi bevételt. Közben mindannyian nevettek, bár leginkább a két főszereplő. A másik kettőnek az ápoltságához hozzátartozott a karót nyeltsége. Ha megkérdezik, mi volt jó Olaszországban, legszívesebben ezt a jelenetet mesélném el először. El kellett menni végre, és nem kell meghalni rögtön, hiszen az ember ismét visszamenne; de a műemlékeknél sokkal jobban érdekelt ez a „lenti” vagy egyszerűen emberi Olaszország, a kedélye, a vidámsága, a legyintései. Mint ahogy az utolsó pizzázás is Bologna mellett. Az már igazi vendéglő volt, válogatottabb klientúrával. De itt is láttam, hogyan él az olasz, miket rendel hétköznap este, hogyan viselkedik. Itt csendesebbek voltak és elegánsak […]

>>>
Címke: , ,
2019.04.13 - tiszatáj

A mai napig nincs rend a könyveim között. Amikor öt évvel ezelőtt elköltöztem az első feleségemtől, a könyveim a kolozsvári lakásunkban maradtak. Ott is lapultak a következő év tavaszáig, amikor elkezdtem bedobozolni őket, míg augusztus végén ötven dobozzal be nem költöztünk a második feleségemmel Zilahról Marosvásárhelyre. Kolozsváron négyszobás lakásunk volt. Nem emlékszem a négyzetméterekre, az azonban biztos, hogy ott több falas, magas polcon sorakoztak, és már ott is zsákokban vittem a Heltai könyvtárba, mert túl sok volt belőlük. Ott viszont még meglehetősen rendszeresen-logikusan válogattam. Kiszelektáltam azokat, amelyekben csalódtam, amelyek valamilyen speciális igényt elégítettek ki, amit ellenben már nem vágytam kielégíteni többé, amelyek első pillantásra remekműveknek tűntek, másodikra már sokkal kevésbé, amelyekről azt hittem, rögtön elolvasom őket, ám addig a pillanatig le se vettem a polcról. Márta rendszerető asszony volt, de már korábban, édesanyám mellett is ahhoz szoktam, hogy a Jókaik a Jókaik mellett, a Téka sorozat darabjai egymás mellett, és […]

>>>
Címke: , ,
2019.02.25 - tiszatáj

csak nap
ne lenne
és cseresznye
mindjárt
más lenne
minden
lenne
hideg és
sötétség
vagy ha már
legalább
ne ismertük
volna meg
soha
[…]

>>>
Címke: , ,
2018.12.21 - tiszatáj

Nagy író-e? Nagy költő-e? Sokunk számára ez nagy kérdés. Holott az utóbbi időben kezdek rájönni, nem is kérdés ez igazán. Ady nyilván jelentősebb, mint Zelk, de a Vers a lehetről és a nem lehetről a szívem legközepébe fúródott, és már nem tudok könnyen dönteni „nagyság” ügyében. Tolsztoj nagy író, leghíresebb remekei közül azonban csak az Anna Kareninát olvastam, a Háború és békéhez soha nem volt türelmem és energiám. Emlékszem, valamikor a Holmiban zajlott egy vita arról, Mándy nagy író-e vagy sem. Kornis azt állította, nem, Rába György pedig azt, hogy igen. Én meg elolvastam a Vendégek a palackbant, és úgy döntöttem, nagy író. Hiszen mi is egy nagy író, ha már itt tartunk? Egy nagy író az, aki a szemével jegyzetel. Akinek egyetlen mondatában már ott csillog, hunyorog, köhög, piál, verekszik, szeretkezik a világ, amelyet megteremt, mert ő úgy látja; amelyet meglát és megteremt. Egy mondat, és tudom, milyenek ezek […]

>>>
Címke: , ,
2018.09.19 - tiszatáj

A rajzfilm remek volt. Némó és az apukája, a cápa és Zsenilla (a fiúcska csak így tudta mondani, hiába javította ki gúnyolódó bátyja ezerszer), és a teknőcök, meg Bob! Nagyon remek volt, nevetve készülődtek a vacsorához. A gyermek éjszaka felriadt, mert Protkóval álmodott, amin a bátyja jót röhögött: „Te kis Némó!”, gúnyolódott megint. A gyermekek között nyolc év volt, Kevin már megszokta, hogy egyedül legyen, amikor bejelentették neki Patrik közeledtét. Úgy tett, mintha örülne, de a szemében olyan szomorúság tátongott, hogy az anyja megijedt, az apja azonban csak legyintett, szeretettel megsimogatta a fia buksiját, és azt mondta, „majd csak beleszokik a takonypóc” […]

>>>
Címke: , ,
2018.04.10 - tiszatáj

Teréz hívta fel, hogy elviszi. Ődöngött Kolozsvár utcáin, várta az órát, amikor elviszi az, akit a Blablacaron talált. Teréz hívása után lemondta a másik utat. Terézzel jóban voltak, örült a beszélgetésnek. Tovább ődöngött. Minden sarok ismerős, mégis idegenként járkál közöttük. Az emlékek szembejöttek, sok közülük jószerével emléknek sem volt nevezhető, hacsak nem nevezünk emléknek mindent, ami pusztán hangulat. Egy olyan ember hangulata, aki Kolozsváron született, és ott élte le az élete felét. Illata, zenéje, dallama volt itt mindennek; a másik várost, ahová költözött, egyelőre hiába hallgatta […]

>>>
Címke: , ,
2018.02.21 - tiszatáj

MELIS LÁSZLÓ (1953–2018) Azok közé a művészek közé tartozott, akiket nem kellett volna megismernem. Jópár évvel ezelőtt Szegeden jártam Hajnóczy-konferencián. Olyan okokból, melyeket már túl sokszor is kifejtettem, nem tudtam igazán jól beszélni az íróról, előadásom színvonaltalan volt, mert túl személyes. Vetítettek viszont egy filmet Hajnóczyról, és annak a bemutatója előtt Melis László emlékezett rá. Valahogy olyan bizonyíthatnékságban égett. Talán az élettársának szeretett volna imponálni, azon túl, hogy mindenkinek, nem tudom, de tény, hogy Nádast és Esterházyt lebarmolta, túlságosan nagyokat kacagott, megvillantotta, hogy ő pontosan tudja, milyen akárhány tonna szenet „kivágni”, Hajnóczyt pedig az égbe emelte. Nem éreztem rokonszenvesnek, bár akkoriban én sem voltam az magamnak. Most pedig meghalt, és Weber Kristóf literás búcsúztatója alatt ott állt a Szertartás, hát ráklikkeltem. Egészen felkavart ez a tiszta, ég felé nyújtózó zene, ez a mai Requiem (a jellegére gondolok, nem a mozartjára), ez a kétségbeeső belenyugvás, ez az egész. Bejelentkeztem a soundcloudra, […]

>>>
Címke: , , ,
2018.01.27 - tiszatáj

Ha Charles herceg írna monográfiát Bodor Ádámról vagy Kányádi Sándorról. Nem a titulusok érdekelnek itt. De aki erdélyi vagy magyarországi, az rögtön a Ceaușescu-diktatúrára gondol, meg Trianonra, Kolozsvár sanyarú sorsára a második világháborúban és az után, a megváltozott nemzetiségi mutatókra, a Kárpátokra, Máramarosszigetre, a Duna-deltára, a transzilvanizmusra, és ki tudja, még mire. Egy angol herceg viszont nem alél el, ha azt hallja, fenyvesek, vagy azt, Erdély, vagy azt, hogy a nem-tudom-milyen hágó, és nem fogja azt mondani, hogy én is jártam a Radnai-havasokban. Ne legyen Charles herceg, hanem legyen Charles Doe, egy akárki, egy ismeretlen, de még a nagyanyja se legyen magyar semmi szín alatt, vagy tényleg csak a nagyanyja, távoli emlékei legyenek csupán a magyarokról és a magyar kultúráról, hogy ne keverjen bele a monográfiába semmit, ami egyértelműnek tűnik. És ne legyen valamely elmélet zelótája sem, Derrida, Gadamer, Paul de Man, Jauss, Badiou papja, ami persze nem azt jelenti, […]

>>>
Címke: , ,
2017.10.11 - tiszatáj

SEBASTIÃO SALGADO FOTÓKIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN
Ha nem tudod eldönteni, hogy giccs vagy nem giccs, akkor már giccs – mondta egyszer egy nagy magyar irodalomtudós egy nagy magyar regény kapcsán, és akkor, húsz évvel ezelőtt, egyetértettem vele. Aztán telt-múlt az idő, és sokkal bizonytalanabb lettem a magabiztosságaimat illetően. Most, amikor megnéztem Sebastião Salgado kiállítását a Műcsarnokban, már egészen biztos vagyok benne, hogy a giccs átalakult, a művészet beszippantotta… – DEMÉNY PÉTER ÍRÁSA

>>>
Címke: , , , , ,
2020.01.27 - tiszatáj

KORTÁRS KÖLTÉSZET – KORTÁRS GRAFIKA KIÁLLÍTÁS KECSKEMÉTEN
– Mindig is utáltam a kiállításmegnyitókat! – súgta a fülébe a Herceg a kecskeméti Kápolna Galériában, a Kortárs költészet – kortárs grafika című kiállításmegnyitója előtt. – Megnyitom így, megnyitom úgy, folyton csak ezzel jönnek, mintha egy vízcsapról lenne szó! – NESZLÁR SÁNDOR MEGNYITÓJA

>>>
2020.01.26 - tiszatáj

AJÁNLÓ A PLATON KARATAEV ZENÉIHEZ
Amit a Platon Karataev csinál a zenével, olyan ősi rituálékhoz hasonlít, melyek a révület és az elrugaszkodottság eszközeivel szólalnak meg. Csakhogy ez a révület sokkal inkább visszavágyódás a normálishoz, a hétköznapihoz, ami a folytonos kommunikáció mentén szerveződik. Ez a kommunikáció hozzáférhetővé teszi a bensőségesnek azt az egyszerűségét, miszerint az ember csak társas közegben képes létezni… – KERTAI CSENGER AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.25 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ RÉKÁVAL A TÜNETEGYÜTTES – REALITY A PINCÉBEN C. ELŐADÁS KAPCSÁN
A független előadó-művészek története a rendszerváltástól kezdve, kusza mindennapjainkig – benne a Tünet Együttes őszinte és személyes szilánkjaival. Gyárlátogatás a kulisszák mögé. A független alkotók története mindenkié, aki mára elvesztette viszonyítási pontjait. Fent még dübörög a nagyszínpad, mintha minden rendben lenne; mi meg lent a pincében. Egy ország tünetegyüttese… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2020.01.25 - tiszatáj

INTERJÚ SÓS ÁGNESSEL, A BIDF FESZTIVÁLIGAZGATÓJÁVAL
A Siker is történet jelmondatával a BIDF 2020-ban hatodik alkalommal rendezi meg budapesti programsorozatát. A Cinema City Aréna öt mozitermét január 27. és február 02. között megtöltő vetítések, előadások és közönségtalálkozók egyedi élményben részesítik a mozinézőket és azokat akik a filmek utáni beszélgetésekre kíváncsiak. Sós Ágnessel emberi történetekről, a főhős-vezérelt kreatív dokumentumfilmről, a hazai gyártási viszonyokról, a BIDF jövőjéről és a filmfinanszírozás buktatóiról beszélgettünk… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.24 - tiszatáj

WALTHER VON DER VOGELWEIDE ÖSSZES VERSEI 
Közel négyszáz oldalon keresztül szól hozzánk Walther von der Vogelweide, a német Minnesang egyik legfontosabb, sokak szerint már saját korában legtöbbet idézett, később másolt dalköltője, dalnoka: magyarul. Ez a könyvmegjelenés költészettörténeti szenzáció, ezért nem kis szorongást okozó felelősség hozzászólni az új Walther-kötethez… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.24 - tiszatáj

ÓRIÁSI SIKER CECILIA BARTOLI ÚJ ALBUMA, A FARINELLI
A világ egyik legnépszerűbb klasszikus zenei előadója, Cecilia Bartoli, aki már 12 millió eladott lemezzel büszkélkedhet, múlt év végén megint különleges CD-vel jelentkezett. Farinelli című albumán – melynek borítójára meglepetésre egy szakállas fotója került – a zenetörténet leghíresebb kasztrált énekes sztárjának bravúráriáit szólaltatja meg az Il Giardino Armonico közreműködésével… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2020.01.23 - tiszatáj

BAD BOYS – MINDÖRÖKKÉ ROSSZFIÚK
Ki hitte volna, hogy a Michael Bay által indított, politikailag inkorrekt humorban és hatalmas detonációkban utazó buddy cop movie-széria egyszer karaktercentrikus tónust ölt? Valószínűleg még kevesebben gondoltak erre napjaink termék-mániás, látványorientált, nosztalgiát erőltető hollywoodi szériagyártásában – a Fekete című belga Rómeó és Júlia-gettóátiratot jegyző Adil El Arbi és Bilall Fallah márpedig képesek voltak e manőverre… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MEZEI KINGÁVAL
Pilinszky János költészetén keresztül a látvány kerül a középpontba a Mezei Kinga által rendezett Éjidő című előadásban. A hatszereplős produkciónak történeti fonala nincs, a rendező Pilinszky versein keresztül mutatja be azt a világot, amelyben élünk… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő