06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

2018.04.18 - tiszatáj

Teréz hívta fel, hogy elviszi. Ődöngött Kolozsvár utcáin, várta az órát, amikor elviszi az, akit a Blablacaron talált. Teréz hívása után lemondta a másik utat.
Terézzel jóban voltak, örült a beszélgetésnek. Tovább ődöngött. Minden sarok ismerős, mégis idegenként járkál közöttük. Az emlékek szembejöttek, sok közülük jószerével emléknek sem volt nevezhető, hacsak nem nevezünk emléknek mindent, ami pusztán hangulat. Egy olyan ember hangulata, aki Kolozsváron született, és ott élte le az élete felét. Illata, zenéje, dallama volt itt mindennek; a másik várost, ahová költözött, egyelőre hiába hallgatta […]

>>>
Címke: , ,
2018.04.10 - tiszatáj

Teréz hívta fel, hogy elviszi. Ődöngött Kolozsvár utcáin, várta az órát, amikor elviszi az, akit a Blablacaron talált. Teréz hívása után lemondta a másik utat. Terézzel jóban voltak, örült a beszélgetésnek. Tovább ődöngött. Minden sarok ismerős, mégis idegenként járkál közöttük. Az emlékek szembejöttek, sok közülük jószerével emléknek sem volt nevezhető, hacsak nem nevezünk emléknek mindent, ami pusztán hangulat. Egy olyan ember hangulata, aki Kolozsváron született, és ott élte le az élete felét. Illata, zenéje, dallama volt itt mindennek; a másik várost, ahová költözött, egyelőre hiába hallgatta […]

>>>
Címke: , ,
2018.02.21 - tiszatáj

MELIS LÁSZLÓ (1953–2018) Azok közé a művészek közé tartozott, akiket nem kellett volna megismernem. Jópár évvel ezelőtt Szegeden jártam Hajnóczy-konferencián. Olyan okokból, melyeket már túl sokszor is kifejtettem, nem tudtam igazán jól beszélni az íróról, előadásom színvonaltalan volt, mert túl személyes. Vetítettek viszont egy filmet Hajnóczyról, és annak a bemutatója előtt Melis László emlékezett rá. Valahogy olyan bizonyíthatnékságban égett. Talán az élettársának szeretett volna imponálni, azon túl, hogy mindenkinek, nem tudom, de tény, hogy Nádast és Esterházyt lebarmolta, túlságosan nagyokat kacagott, megvillantotta, hogy ő pontosan tudja, milyen akárhány tonna szenet „kivágni”, Hajnóczyt pedig az égbe emelte. Nem éreztem rokonszenvesnek, bár akkoriban én sem voltam az magamnak. Most pedig meghalt, és Weber Kristóf literás búcsúztatója alatt ott állt a Szertartás, hát ráklikkeltem. Egészen felkavart ez a tiszta, ég felé nyújtózó zene, ez a mai Requiem (a jellegére gondolok, nem a mozartjára), ez a kétségbeeső belenyugvás, ez az egész. Bejelentkeztem a soundcloudra, […]

>>>
Címke: , , ,
2018.01.27 - tiszatáj

Ha Charles herceg írna monográfiát Bodor Ádámról vagy Kányádi Sándorról. Nem a titulusok érdekelnek itt. De aki erdélyi vagy magyarországi, az rögtön a Ceaușescu-diktatúrára gondol, meg Trianonra, Kolozsvár sanyarú sorsára a második világháborúban és az után, a megváltozott nemzetiségi mutatókra, a Kárpátokra, Máramarosszigetre, a Duna-deltára, a transzilvanizmusra, és ki tudja, még mire. Egy angol herceg viszont nem alél el, ha azt hallja, fenyvesek, vagy azt, Erdély, vagy azt, hogy a nem-tudom-milyen hágó, és nem fogja azt mondani, hogy én is jártam a Radnai-havasokban. Ne legyen Charles herceg, hanem legyen Charles Doe, egy akárki, egy ismeretlen, de még a nagyanyja se legyen magyar semmi szín alatt, vagy tényleg csak a nagyanyja, távoli emlékei legyenek csupán a magyarokról és a magyar kultúráról, hogy ne keverjen bele a monográfiába semmit, ami egyértelműnek tűnik. És ne legyen valamely elmélet zelótája sem, Derrida, Gadamer, Paul de Man, Jauss, Badiou papja, ami persze nem azt jelenti, […]

>>>
Címke: , ,
2017.10.11 - tiszatáj

SEBASTIÃO SALGADO FOTÓKIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN
Ha nem tudod eldönteni, hogy giccs vagy nem giccs, akkor már giccs – mondta egyszer egy nagy magyar irodalomtudós egy nagy magyar regény kapcsán, és akkor, húsz évvel ezelőtt, egyetértettem vele. Aztán telt-múlt az idő, és sokkal bizonytalanabb lettem a magabiztosságaimat illetően. Most, amikor megnéztem Sebastião Salgado kiállítását a Műcsarnokban, már egészen biztos vagyok benne, hogy a giccs átalakult, a művészet beszippantotta… – DEMÉNY PÉTER ÍRÁSA

>>>
Címke: , , , , ,
2017.10.04 - tiszatáj

Olykor egészen lenyűgöz egy portréfilm. Bizonyára mások előtt is ismerős érzés: odakattintasz, és nem tudsz tovább klikkelni. Most is csak néztem és néztem a George Brassens-ről szóló összeállítást, hallgattam Agathe Fallet, René Fallet feleségét, aki elmesélte, hogy Brassens már annyira unta a hírnevet, annyira fárasztotta az egész felhajtás körülötte, hogy egyszer azt mondta az írónak, legközelebb búvárruhában megy az utcára, akkor nem ismeri fel senki. Mire René viszont azt válaszolta, igen ám, de abban feltűnő leszel, és akkor az lesz a baj. Archetipikus helyzet: két barát szórakozik. Elképzelem, ahogy pipáznak, valamilyen francia bort iszogatnak, és közben azon vitatkoznak, mit kellene tenni ezzel vagy azzal a dallal. Fallet írt egyszer egy kritikát Brassens egyik lemezéről, és azóta barátok voltak. Az ember nézi a filmet, és közben gondolkodik. Brassens a tengerparton a barátaival, és bejátsszák a Les copains d’abord című világszámot. Brassens azt nyilatkozza, azért nem nősült meg soha, mert ő dalokat […]

>>>
Címke: , ,
2017.08.19 - tiszatáj

Évente visszajárok Barthes könyvéhez, a Világoskamrához. Nem tudom, mióta van meg, talán már tíz éve is. Szeretem a szellemességét, a mozaikosságát, a sorok közt megbúvó melankóliáját, ahogy okosan, de nem fontoskodva elmagyarázza a fénykép művészetét, pontosabban azt, hogy miért szeret bizonyos fényképeket. Én nem tudom, miért kezdtem el fényképezni. Már azt sem tudom, miért kezdtem el úgy érezni, hogy fényképezek. Barthes azt mondja, ő túlságosan türelmetlen hozzá: azonnal látni akarja a végeredményt. A polaroid, teszi hozzá, kiábrándító, kivéve, ha nagy művészek használják. Nem vagyok nagy művész, de hirtelen fontossá vált, hogy a fényképeim ne csak dokumentumok legyenek, hanem művek is valamiképpen. Lassan tanulom a telefont, a különféle módozatokat (panoráma, portré stb.), a szememet és a képernyőt azonban úgy állítom, hogy valami „szép” legyen a keretben. Óvakodom a giccstől, nem hiszem azonban, hogy egészen megúszhatom. És ha egészen nem, akkor nem. Mióta Marosvásárhelyen élek, és mióta egy képzőművésszel. A kettő majdnem […]

>>>
Címke: , ,
2017.07.11 - tiszatáj

Az 1989-es felszabadulásnak az lett a következménye, hogy kialakult a háborús értelmiség. Nem szeretnék apokaliptikus trombitákat fújni, de ha meggondolom, milyen reményekkel indultunk útnak, hogy azt sem tudtuk igazán, hogy útnak indultunk, csak szálltunk, éltünk, reméltünk, hiszen 1989 előtt a legsötétebb diktatúrában éltünk. És a környék is diktatúrákban élt, ha nem is a legsötétebben. Reméltünk jobb életet, az egyenjogúság és a privatizáció csodáit, magas életszínvonalat és főleg, legalábbis én, nagyvonalúságot. Ehelyett jött a korrupció, az egyenlőtlenség (mely, tévedés ne essék, nem nagyobb katasztrófa és képmutatás a demagóg egyenlőségnél), az ostobaság, az elkeseredés, a rasszizmus és a nácizmus. Mindennek következményeként kialakult a háborús értelmiség. Eliade, Cioran, Szabó Lőrinc, Gottfried Benn, Pound, Celine – egészen káprázatos emberek mondtak égbekiáltó marhaságokat és galádságokat a második világháború előtt is. Úgy látszik, a mechanizmus mindig ugyanaz: jön egy pojáca (sok pojáca, de mindegyik országban egy, aztán egyetlen hatalmas), és karizmatikus blöffjeivel meghódítja azokat, akik szellemileg […]

>>>
Címke: , ,
2017.05.23 - tiszatáj

Tegnap ismét a youtube-on kalandoztam, és megnéztem az 1998-as Moby Dick végső vadászatjelenetét. Valósággal lenyűgözött, amin mindig is gondolkodtam, de még soha nem írtam le. Mire gondolok? Arra, hogy ez a bálna mehetne, amerre akar ebben az óriási óceánban, üldözői soha nem találnák meg. És mégis ott fújtat előttük, nem merül alá, nem változtat irányt, nem rázza le őket. Bármilyen különös, azt gondolom, hogy a zsákmány(nak remélt) állat útvonalát a vadász szabja meg, s erre éppen a bálnavadászat a legjobb bizonyíték, hiszen a szárazföldön nincs hova bújni, míg a vízben nagyon is van, főleg az emberrel szemben, aki képtelen úgy üldözni a bálnát, mint egy kardszárnyú delfin. Illetve lenne hova bújni, ha az állat még tudna gondolkodni. Erre azonban még egy olyan fenevad, mint Moby Dick a maga „pokolian eltökélt vadság[ával]”, még az sem képes. Mert a vadászatban az a rettenetes és érdekes, hogy a vadász szabja meg. Nem a […]

>>>
Címke: , ,
2017.02.13 - tiszatáj

„Te kilenc évig tartsd vissza művedet.” Sokáig Horác felszólításának bűvöletében éltem. Emlékszem, egyszer még előadást is tartottam a „versenylovak” és „teknőcök” közötti különbségről. Az elaborátum Selye János megfigyelésein alapult, és magamat gőgösen a teknőcökhöz soroltam: azokhoz, akik lassúak, alaposak, megfontoltak és a minőség bűvöletében éltem. Babits volt a teknőcök, Kosztolányi a versenylovak ikonja – innen is látszik, mekkora őrültség egy ilyen kategorizálás. Kilenc évig természetesen már akkor sem vártam, de próbáltam lassú lenni, hosszan pihentetni az írásaimat, büszke voltam arra, hogy a második és a harmadik verseskötetem között tíz év telt el, és lenéztem azokat, akiknél kevesebb. Weörest amolyan kedves bohócnak tartottam, aki vidáman ripacskodik, miközben mi, többiek komoly dolgokkal foglalkozunk. A Visszaforgatáson hat évig dolgoztam, ezt megjegyeztem és hirdettem is, ahol lehetett. Az elmélethez való hűségben persze a világ is segített. Indulásom idején, a kilencvenes évek elején, még alig volt internet és mobiltelefon (az első laptopomat 1996 környékén, az […]

>>>
Címke: ,
2016.12.29 - tiszatáj

NORMAN MANEA: KÖTELEZŐ BOLDOGSÁG
Norman Manea vívódó, reflexív író, s erről a főműveként számon tartott A huligán visszatér című regénye és esszéi mellett már csak az is sokat sejtetően árulkodik, hogy a Vallasek Júlia fordította, 260 oldalnyi kötetben mindössze négy rövidpróza olvasható. Az Amerikában élő román szerző itt nem a poentírozott, tömören érzékletes novella, hanem a ráérős, kitérőkkel dúsított elbeszélés mestere… – DEMÉNY PÉTER KRITiKÁJA

>>>
Címke: , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő