Olykor arra ébredek, hogy patkány vagyok, ezt sokan bizonyára nem is vitatnák, a nagyobb baj, hogy én sem. Egy boldog patkány, de hát ez csak bonyolítja a dolgokat, nyugodtabb nem leszek semmiképp. Hogy lettem volna Piaf, Faludy, Villon, bárki, csak ne ez a gyötrődő gép, ez az önemésztő vágyfutó! De az van, ami van. S azzal Kell beérnem, aki vagyok. A létigék és a szerelem között tán megtalálom a helyem.
Fotó: Ema Cojocaru
