tiszatáj | 2016. június 2.

Juhász Gyula egy újabb dedikációja

BÍRÓ-BALOGH TAMÁS ÍRÁSA
Minden kétséget kizáróan ugyanabból az alkalomból született ez a dedikáció is, mint a Dajbukát Ilonkának írott: együtt léptek föl a szegedi előadáson. És ahogy Dajbukát esetében, úgy most Boross kapcsán is el lehet mondani: komikusi játéka – és ezt éppen a dedikáció bizonyítja – elnyerte Juhász Gyula tetszését és elismerését […]

BÍRÓ-BALOGH TAMÁS ÍRÁSA

A pár évvel ezelőtt a Juhász Gyula két dedikációja című cikkben közreadott második ajánlás így szólt:

Dajbukát Ilonának, / a legszebb és legjobb / magyar menyecskének / hódoló kézcsókkal: / Juhász Gyula / Szeged, 1928. VIII/22.

Juhász az 1925-ben megjelent Testamentom című kötetébe írta ezt bele, a saját korában ismert és népszerű komika számára, mégpedig abból az alkalomból, hogy Dajbukát Ilona egy nyári előadáson járt Szegeden, és 1928. július 21–22-én a Komikusok kabaréja című előadást adták elő társulatukkal.

Akkor fölmerült a lehetőség, hogy Juhász elírta a dátumot az utóbbi dedikáció keltezésében: a római számok esetében ez nem ritka. Könnyű megoldással kecsegtető magyarázat lenne, hiszen ha augusztus 22. helyett július 22-ét látunk bele a dátumba, akkor éppen Dajbukát Ilonáék szegedi vendégszereplésének időpontját kapjuk és a kép összeáll: a fővárosi komikusok a városban jártak, Juhász látta őket, aztán adott a színésznőnek egy könyvet. Szép és tetszetős konstrukció, kár, hogy könnyen romba dönthető.

Előkerült ugyanis egy újabb Juhász-dedikáció, amely ugyanekkor született. A Studio Antikvárium 2013. november 28-án tartott 29. árverésén 317. számú tételként a Testamentom alábbi, az előzőhöz hasonlóan szintén ceruzával írt ajánlással ellátott példánya került kalapács alá:

JGY-ded Stud 29.317

Boross Gézának, / nagyrabecsüléssel. // A nevettetők a nagy és / őszinte jóltevők e földön. / Juhász Gyula / Szeged 1928 VIII/22

Minden kétséget kizáróan ugyanabból az alkalomból született ez a dedikáció is, mint a Dajbukát Ilonkának írott: együtt léptek föl a szegedi előadáson. És ahogy Dajbukát esetében, úgy most Boross kapcsán is el lehet mondani: komikusi játéka – és ezt éppen a dedikáció bizonyítja – elnyerte Juhász Gyula tetszését és elismerését.

Boross Géza 1886. június 1-jén született Budapesten, és ugyanott is halt meg, 1955. június 13-án. Alig volt tehát valamivel fiatalabb Juhásznál, szegedi szereplése idején 42 éves. Rákosi Szidi színésziskolájában végzett, majd számos helyen játszott, évekig Nagy Endre dirigálása mellett lépett fel, elsősorban mint kupléénekes és komikus. A második világháború után is aktív maradt. Legnagyobb sikereit kabarészínészként érte el, de játszott vígjátékokban, operettekben és filmekben is. Visszaemlékezéseit Boros [!] Géza néven írta meg, a „Folik vagy nem folik.” Egy kupléénekes emlékei 1941-ben jelent meg.

Boross Géza

Dajbukát Ilonával korábban is szerepelt már együtt, többek között az 1915-ben alapított Apolló Színházban, később pedig filmben – A királyné huszárja (1935, rendezte: György István) – is játszottak közösen.

A komika (és a kupléénekes) nem 1928-ban lépett fel először Szegeden: 1925. július 24–25- én (és közkívánatra 26-án is) az Apolló Színház kabaréjával, majd a következő évben is, 1926. április 30-án, május 1-jét és 2-án, az Andrássy úti Színház műsorával. Ez utóbbi előadáson már szerepelt Boross Géza is, akiről a Délmagyarország írta beharangozójában: „Boross Géza jelenti egyénileg a tiszta, ragyogó, derűs humort, akinek képességei nagyszerűen fognak érvényesülni nemcsak azokban a darabokban, melyeket Fodor László, Szenes Béla, Békeffi László stb. írtak neki, hanem magánszámokban is. Kupléjaiban ma egyedülálló, mert ennyi bájjal, ragyogó humorral csak őt ajándékozta meg a kegyes természet” (Dm 1926). Ugyanekkor Dajbukát Ilona és férje, Bársony István is kapott dicsérő jelzőket: „Török Rezső parasztvígjátékaiban magyar genre figurákat fognak alakítani együttesen: Dajbukát Ilona és Bársony István. A falu egészséges helyre menyecskéjét csak az egészen kiválók tudják úgy tipizálni, mint a szépséges Dajbukát a színpadon. Bársonnyal együtt ők ma első interpretátorai a magyar parasztnak.”

Aztán jött az 1928-as műsor, majd 1930-ban Dajbukáték szintén felléptek a városban: július 31-én vidám estet adtak a Korzó Mozi nyár helyiségében, ahol a Bársony–Dajbukát házaspár két darabban is fellépett; mindkettőt Török Rezső írta.

Tehát amikor Juhász 1928-ban dedikált a komikusoknak, már többször láthatta őket, a szegedi fellépéseik alkalmával is.

Az internetre feltöltött egyre több digitalizált vidéki napilapnak köszönhetően pedig már azt is lehet tudni, hogy Juhász mit is látott pontosan 1928-ban Szegeden, a Korzó mozi kertjében.

Dajbukát és Boross – társulatukkal – nyári turnén voltak ekkor, színész zsargonnal tájoltak: állandó műsorral vidéki városokban léptek fel, hogy a színházi szezonok között is legyen jövedelmük. A szegedi szereplés előtt – jelenlegi információink szerint – a Komikusok kabaréját előadták Egerben és Nyíregyházán is. 1928. július 9-én voltak Egerben, ahol az Uránia mozi színpadán játszottak az Egri Torna Egylet javára (EN 1928a). A tudósítás szerint nagy sikerrel: „Az egri Uránia mozgófényképszínház falai között régen nem volt oly jókedvű publikum, mint tegnap este. A jóízű, könnyed humor, a művészi nevettetni tudás ellenállhatatlan ereje volt az, amely még a meleg nyári hétköznap estén is igen szép közönséget tudott összegyűjteni. Az Egri Torna Egyesület rendezésében a Boross Géza-féle kabaré együttes vendégszerepeit hatalmas, parasztkomédiákból, apró tréfákból, sanzonokból, kuplékból jól összeválogatott műsorával. A kitűnő együttes tagjai csaknem valamennyien jól ismert tagjai a kabarészínpadoknak. Boross Gézán kívül, akinek már puszta megjelenése is derültséget és jókedvet árasztott, a pompás karikírozó erejével híressé lett Daybukát–Bársony pár, valamint a tehetséges Mester Ilona, Sólyom Janka és Ihász Lajos töltötték be az est gazdag műsorát, amelyet szünet nélküli nevetéssel és tapssal honorált a közönség” (EN 1928b).

Dajbukat 1930

Két nappal később, július 11-én már Nyíregyházán léptek fel a Korona Szálló nagytermében. A beharangozó cikk szerint „Boross Géza a főváros kedvenc komikusa, Bársony István és Dajbukát Ilona az ország legjobb parasztkomikusai”, de ennél a reklámjellemzésnél fontosabb az, hogy a három (!) órás műsorban a kuplészámok, sanzonok és kabaréjelenetek mellett hat egyfelvonásos bohózatot adtak elő: Török Rezső Testamentom és Lóvásár című parasztkomédiáját, Nóti Károlytól két bohózatot, a Luxot és A gyáva embert, Vaszary Jánostól egyet, az Esküvő előttöt, illetve Harmthy Imrétől egy „tréfát”, a Teri-ferit (Nyv 1928a). Sőt, éppen a nyíregyházi fellépésről írt tudósításból ismerhetjük meg az előadást legrészletesebben – azt, amit nem sokkal később Juhász is látott. Éppen ezért érdemes a cikket teljes terjedelmében idézni: „Huncut kacagás bugyborékolt a torkokon a tegnapi kabaré-előadáson s úgy hiszem, a túlnyomó többség megelégedetten távozott kitűnő előadás után.

A kabaré-est fénypontja Török Rezső Testamentoma volt, mely a maga nemében páratlan humorával és bájos kedvességével a meghatottságig megnevettetett mindannyiunkat. Bársony jóízű parasztgazdája, Dajbukát és Boross alakításai meglehetős jók voltak, bár az ábrázolás realitása tekintetében némi kívánnivalót hagytak maguk után.

A Lóvásár bántó célzatossága nem minden jelenlévőben keltett kellemes benyomást; bár a színészek meglepően tapintatosak és finomak voltak s ezzel mintegy tompították a darab metsző élét.

Nóti Károly Luxa is kedves volt továbbá a kisebb igényű Teri-Feri és a Szegény Hannibál. Ihász nagyon túloz s ez sokat ront egyébként rokonszenves alakításain. Dajbukát és Boross egyformán nagy hatást keltettek.

Mester Ilona és Sólyom Janka sanzonjai hatásosak voltak ugyan, de nem versenyezhettek Boross kupiéival, aki fizikai megjelenésének szokatlan bájával is lebilincselt.

Vaszary Esküvő előtt c. tréfája, mint utolsó szám sem utolsó s méltó befejezője volt a vidám estének. Boross partnere felülmúlta saját magát.

Azért egy jó konferansz s egy valamirevaló férfi vagy női hang nagyon hiányzottak” (Nyv 1928b).

Juhász tehát azért is adhatta meleg hangú dedikációval a színészeknek a Testamentom című kötetét, mert éppen egy ilyen című darabban (is) látta Dajbukátot és Borosst.

Az előadás annyira sikeres volt, hogy később Komikusok Kabaréja néven önálló társulat is létrejött. Igaz, rövid életű volt, de az egy évadon (1931–1932) keresztül működő népszerű formációban ott találni Boross Gézát is. (És, többek közt: Kellér Dezsőt, Feleki Kamillt, Pethes Sándort, Törzs Jenőt, Gombaszögi Ellát.)

A Boross Gézának adott dedikáció felbukkanása ugyan bizonyítja, hogy Juhász augusztusban dedikálta a Testamentom példányait a két színésznek, de nem magyarázza. Még mindig nem tudni, hogy a költő és a komikusok 1928. augusztus 22-én milyen eseményen találkoztak Szegeden. Valószínűsíthető, hogy egy alkalmi fellépésről van szó, de ennek sajtóhírét még nem találtam. Idővel nyilván ez is tisztázódik.

Mindettől függetlenül mégiscsak elképzelhető az is, hogy Juhász elvétette a dátumot. Kétszer, egymás után. Csupán kicsi rá a valószínűség.

Bíró-Balogh Tamás

Irodalom: Dm 1926: Az Andrássy-úti Színház művészeinek vendégjátéka. Dm, 1926. ápr. 30. 7. –– EN 1928a: Nagyszabású kabaré előadás az Egri Torna Egylet javára. Egri Népújság, 1928. júl. 4. 3. –– EN 1928b: Komikusok kabaréja. Egri Népújság, 1928. júl. 11. 3. –– Nyv 1928a: Komikusok kabaréja. Nyírvidék, júl. 6. 5. –– Nyv 1928b: Várallyay Jenő: Komikusok kabaréja. Nyírvidék, 1928. júl. 13. 4.