Testekről és lelkekről

Néhány példa az elmúlt években azokból a filmekből, amelyek idetartozhatnak: Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi, Baranyi Benő: Zanox – kockázatok és mellékhatások. Érdemes ezeket sorbavenni: a Felkészülés… főhőse egy titokzatos tengerentúli találkozás nyomán tér haza Magyarországra, de itthon kezd el kételkedni abban, hogy a találkozás élete férfijával valóban megtörtént-e. A titok és a metafizika feloldására nincs fogódzó a filmben, mert a főhős emlékei, benyomásai és talán képzelgései egyszemélyesek, igazságértéküket a másik szereplő azért nem erősíti meg, mert mintha megijedne a lány őszinteségétől. A metafizikai élmény tehát Horvát Lili filmjében végig érvényesül, és mintha összekapcsolódna a szerelmi elragadtatás hasonlóan éteri jellegével: az elvarázsoltság és a lila köd (ilyesmit mondunk a dologra a hétköznapi nyelvben) átalakítja azt a tapasztalati valóságot, amelyben úgynevezett józan fejjel nem szoktunk kételkedni. 

Szilágyi Fanni filmjében ezt a kettős élménysort egy ikerpár éli át – milyen érdekes, hogy a nagyszerű Stork Natasa nemcsak egyedül alakítja a két testvért, de ő a Felkészülés… főszereplője is. Szóval a Veszélyes lehet a fagyiban is hasonló titkok rejlenek: vajon a két, amúgy sok szálon összekötött ember emlékei egymással összevethetők-e, vagy kettejük agya két külön világot rögzít? A két filmnek mindamellett nagyon eltérő a stílusa és a hangulatvilága: az előbbi kicsit sötét és inkább minimalista, az utóbbi játékosabb, derűsebb és a valóságtól könnyebben rugaszkodik el (lásd az összefonódó növényekké alakuló szereplőket). Mindkét film olyasmire vállalkozik ugyanakkor, amit a film, mivel érzéki, tárgyszerű és konkrét kifejezési forma, nehezen tud megoldani: a nemlétező megjelenítésére, az álmok és a fantázia képpé formálására, a lelki működések jelenetekké alakítására.      

A Zanox… egy kicsit más berendezkedést mutat, mert Baranyi Benő alkotásának műfajába eleve bele van építve a hihetetlen, és sokminden, ami a tapasztalati valóságon túlmutat: a groteszk fekete komédia sokkal több meredekséget elbír, mint a másik két film, amelyek közelebb tartják a saját ábrázolási megoldásaikat a hétköznapisághoz. A Zanox… főhőse a hétköznapok nehézkedési erejét egy különös szer segítségével győzi le, és innentől kezdve majdnem minden elképzelhető: utazás az időben, bizonyos élethelyzetek megismétlődése, teljes lélektani átalakulások. 

Ha a három filmet nézzük, akkor figyelemreméltó, hogy fiatal alkotókról van szó, akik hatalmas megjelenítő erővel és vállalkozásukba vetett igaz hittel mondják végig a történetüket. A metafizikai távlatokba való elmerülésük Enyedi Ildikó filmjeinek legjobb pillanatait idézi, amelyek közül egyet a címben idéztünk meg, és amelyről még lesz szó az alábbiakban.     

A Látom, amit látsz a hőseit és az egész történetét a főszereplő (Ábel szerepében az ugyancsak nagyszerű Vilmányi Benett) különleges képességének segítségével szakítja el a hétköznapok birodalmától: Ábel képes arra, hogy rácsatlakozzon mások szemére és agyműködésére, azaz egy különleges, néhány másodperces összpontosítás után azt fogja látni, érezni és talán gondolni, amit a célszemélye. Mindezek súlyát és metafizikai jelentőségét talán némileg csökkenti, hogy a filmben mindjárt három ilyen szereplő van, Ábelen kívül tanára és fogvatartója, Fellegi professzor, valamint egy kisfiú, akinek megjelenése sajnos végleg elviszi a filmet a hihetőség vonalain túlra. Az persze világos és rendjén való, hogy a néző elfogadja a film nyújtotta fikciós kereteket, hiszen amint belelép a film sajátos világrendjébe, maga is levetkőzi a hétköznapi korlátoltságait, azaz részese lesz a mese új összefüggéseinek és törvényeinek. De a film belső logikájából hogyan magyarázható, hogy a professzor masinája kazettás magnóval működik, Ábel testen kívüli élményének időhatárait pedig mintha egy valahai diavetítő segítségével számolnák, miközben a szereplők amúgy vígan mobiltelefonálgatnak? A professzor Ábel képességeinek felhasználásával valamiféle gyermekmentő intézetet tart fent: Ábel meg tudja találni az elcsatangolt gyerekeket annak a bámulatos szemkontaktusnak a segítségével, amellyel azonosul a gyerekek nézési irányaival – ezt a filmben szubjektálásnak hívják, ugyancsak erőltetett módon. De miféle gyermekmentés az, amely maga is emberek személyiségének kikapcsolásán alapszik? – mindez a filmet valamiféle antiutópia felé viszi el, amit meghatároz a visszafogott képi világ is. 

A magyarázat minderre a Testről és lélekről című filmből ismerős szerelmi kapcsolat lehet: Ábel sokfajta titok közbejöttével megismerkedik egy lánnyal – ezeken a hasábokon a harmadik kiváló színészt nevezzük meg, Hartai Petrát, aki Vera szerepét alakítja (azért említjük őt csupán a harmadik helyen, mert Szabó Mátyás filmje a legújabb a négy itt szereplő film közül, a Látom, amit látsz központi alakja pedig mégiscsak az Ábelként fellépő Vilmányi Benett). Vera és Ábel agya, tudata és érzésvilága olyan módon kapcsolódik egymáshoz, ahogy azt Enyedi Ildikónál láthattuk: nincsenek egy térben, de egymásra hangolódnak, sok élményük közös anélkül, hogy személyesen találkoztak volna, a vonzalmaik titokzatosak és korlátolt hétköznapi módon nem lehet őket megérteni. Testek és lelkek tehát úgy találkoznak, ahogy csakis a szerelem eksztázisában lehetséges. 

A Látom, amit látsz mindezzel a metafizikai film játékos, személyes, bensőséges irányzatához kapcsolódik: bizonyos szereplők világos tapasztalata a transzcendencia, a csoda, a lehetőség a tapasztalati világból való kilépésre, mindez lehetővé teszi azt, hogy a film új összefüggéseket teremtsen a szereplők belső világai között. Az is igaz azonban, hogy a valóságtól elemelt képi világ és a segítségével előadott társadalomábrázolás kevéssé meggyőző. 

Szíjártó Imre

Látom, amit látsz, 2023 – magyar film

Szereplők: Vilmányi Benett (Ábel), Hartai Petra (Vera), Lukáts Andor (Fellegi professzor), Nagy Mari (Mituk néni)

Forgatókönyv: Szabó Mátyás, Mikó Csaba, Borcsai Bálint. zene: Keresztes Gábor, operatőr: M. Deák Kristóf, látvány: Törőcsik Ambrus, jelmez: Kasza Emese, producer: Iványi Petra

Rendezte: Szabó Mátyás