tiszatáj | 2021. november 19.

Pilinszky kenyere

MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS

Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.
(Zsoltár)

Pilinszky a Zsoltár című versének első szakaszában éhezésről és kenyérről ír. A világélelmezést figyelő szervezetek folyamatosan hangsúlyozzák, kiáltják, emberek milliói nem csupán több napos, hanem egész életüket átfogó éhezésben vannak. Nem utána gondolnak a kenyérre, vagy bármilyen élelemre, vízre, hanem állandóan, habituálisan.

Európában is vannak éhezők, Románia, Ukrajna, Magyarország. Több napos éhezők, gyermekek is. Az „aki”, a vers kezdő szava, ezekre a bárholiakra utal. Az éhező emberre. A vers földhözragadtabb, mint Ady Csák Máté földjénben az „Éhe kenyérnek”, szikárabb, könyörtelenebb. Csak a kenyérre gondolás van, a szép, a szó itt nem kap helyet.

Kenyér és valódi kenyér. Milyen lenne a nem valódi kenyér? Az éhező nem válogat a valódi és a nem valódi között. Az éhezők nem nézegetik az adalékanyagok listáját. Az éhezőknek nem számít, hogy rozs vagy búza, teljes vagy nem teljes kiőrlés. Csak a valódiság számít, az ábránd helyett. Az éhezést nem oltja a kenyér ábrándja, csak a kenyér a szájban, nyállal keveredve, nyeldekelve, akár fulladásig.

A hét kockából az ötödikben – mondja a kisfiú a KZ-oratóriumban – „éhség és kenyér!” Éhség: maga az ember. Kenyér: maga az élelem. A katolikus Pilinszky számára a kenyér egzisztenciális élelem, Eucharisztia, oltáriszentség. A teljes élet étke. Az éhség, az egzisztenciális étkezés teszi a kenyeret lételemmé.

Krisztus szenvedése és a kenyérben való jelenléte nem érzelem, hanem esemény, egyszerre végzetes és egyszerre táplálék. Nem követ ad az éhezőnek, hanem kenyeret, mást nem ad, nem adhat. „Egyedül a tiszta jóból tud megetetni bennünket.” (Kő és kenyér) „Egy nihilizmusra ítélt periódusban hirtelen épp a pusztulás realitása, s hitem szerint, a névtelen áldozatok milliói újra megszerezték számunkra a világot: a földet, a csillagokat, a szeretet, a döntés képességét jó és rossz között, a szerelem kötését. Újra tudjuk, mi az: egy falat kenyér. Mert éheztünk.” (Ilyen hosszú távollét) Mert éhezünk.