BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

Azt gondoljuk, megnöveljük létünket,
ha sikerül átvinnünk mások emlékezetébe.

Kisasszonyból lett Nagyasszonyunk
megírja édesmindegy-miféle
memoárját. A keserű, a kegyetlen
igazságok pillanata: emberábrázolás.
Lábjegyzeteli valaki más
– turkál a bőségszaruban
konty alá való leleménnyel –,
csoda, ha lesznek átfedések.
Ők voltak a folyondár,
amelyik rácsavarodik a tölgyre
és elszívja tőle az erőt.
[…]

hommage a Térey János

kicsúszik a kilincs kezemből
vasaló alatt a tettlegesség kisimul
kóró mutatja merre állt az oltár
egy olajkép keretében
kellene talán megtelepedni
amikor a kilátás már a múlté
mert a jelené a kiáltás
[…]

RÉSZLETEK A KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYBŐL
Reggel néhány netes kritika gyomorszájon vág. Előbb a színháziakra keresek rá a böngészőben, de már a címektől fölfordul a gyomrom: Metálharamiák, Fekete musical (ezt írta a nagyon édes kritikusnő, és igen: kivégez), Lopunk, ölünk és kurvázunk, Sátánista Schiller?! Sajnos a Narancsbeli írás fájdalmasan tapint rá a lényegre, amely szerint ezek a legények tényleg túl járnak minden határon, és nincsen bennük semmi szerethető vonás. „A Hamletben nagyszerű Csáky Alexnek semmi esélye szimpatikusra játszania, de legalábbis a vállán vinnie a figurát […]

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

TÉREY JÁNOS: ÁTKELÉS BUDAPESTEN
Térey János verses novellafüzére előszavában derűs kísértethistóriákat ígér a láthatatlan és titkos Budapest felfedése, a város rejtett helyeinek meglátogatása helyett. Ne higgyünk azonban ennek az előszónak, különben a hagyományos kísértethistóriák kedvelői menthetetlenül csalódni fognak. Az Átkelés Budapesten azoknak szól, akik tudják, hogy a rettegés az emberi lélek mélyéből fakad. A kötet szövegei ugyanis többek hátborzongató rémtörténeteknél vagy modern gótikus kalandoknál… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

RÉSZLET A KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYBŐL
Növényi elvégzi rajtunk az utolsó simításokat. Nekem az orromat dörgöli végig a vattakorongjával, szerinte csillog. Azt kell eljátszanom, hogy Botond kudarctűrő képessége már nem a régi. Az ilyen defenzíva-ábrázolásokban, azt hiszem, nem vagyok rossz. Szecsődi a mai operatőr. Szenvtelenül végzi a dolgát, irántam való ed­digi ellenszenve valahogyan átfordult közönybe. Csöngetek. Nyílik a káli luxusparasztház ajtaja […]

TÉREY JÁNOS: A LEGKISEBB JÉGKORSZAK
Térey János új verses regénye sok szállal kapcsolódik több korábbi kötetéhez, azokból szervesen következik. Akármi legyen is a folytatás, Térey verses epikával való kísérleteinek, próbálkozásainak ezzel a könyvvel valamiképp a végpontjára jutott, ha tetszik, az ellenkező végpont felől indulva jutott el ide, másfél évtizednyi idő alatt. A skálát a 2001-ben megjelent Paulus, az anyegini strófákban írt „klasszikus” verses regény, a 2011-es, sokkal lazább verselésben előadott „regény, versekben”, a Protokoll, illetve az Átkelés Budapesten verses novellái jelölik ki… – POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA

TÉREY JÁNOS KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Térey János A Legkisebb Jégkorszak című verses regényének szegedi bemutatóján az írót Szilasi László író, irodalomtörténész faggatta mimózairodalomról, a félsötét, félelit („technodzsentri-posztjobbágy”), sutyerák svábhegyi magyarokról, Magyarországról és kritikai szellemről, a Móriczot „túlgyőző” Kosztolányiról és még sok, időjáráshoz valóban vagy csak látens módon kapcsolódó problémáról […]

A pályaudvarról egyenesen a Newyork kávéházba sietett, ahol nem várta senki. Asztala szabad volt, kisimult arccal helyezkedett el törzsasztalánál, a Dohány utcai traktus legvégén, közvetlenül a karzatra vezető lépcső alján. Ejtőzött a füstben, ügyet sem vetve a mélyvízben bömbölő cigányzenére. A kávéjához mellékelt csészényi tartóstejet – hagyományait fölrúgva – nem küldte vissza, hanem apránként kitöltötte, mert akkoriban vadászott a kalóriákra […]