tiszatáj | 2020. szeptember 14.

Térey János: Egy perzsa levél margójára

Azt gondoljuk, megnöveljük létünket,
ha sikerül átvinnünk mások emlékezetébe.

Kisasszonyból lett Nagyasszonyunk
megírja édesmindegy-miféle
memoárját. A keserű, a kegyetlen
igazságok pillanata: emberábrázolás.
Lábjegyzeteli valaki más
– turkál a bőségszaruban
konty alá való leleménnyel –,
csoda, ha lesznek átfedések.
Ők voltak a folyondár,
amelyik rácsavarodik a tölgyre
és elszívja tőle az erőt.
[…]

       Azt gondoljuk, megnöveljük létünket,

       ha sikerül átvinnünk mások emlékezetébe.

Kisasszonyból lett Nagyasszonyunk

megírja édesmindegy-miféle

memoárját. A keserű, a kegyetlen

igazságok pillanata: emberábrázolás.

Lábjegyzeteli valaki más

– turkál a bőségszaruban

konty alá való leleménnyel –,

csoda, ha lesznek átfedések.

Ők voltak a folyondár,

amelyik rácsavarodik a tölgyre

és elszívja tőle az erőt.

Szüretelnek sírdombjainkon

ezek a Hekaték, e karón száradottak.

Évfordulókon letörlik portrénkról

a ragacsos-hűséges, pesti port.

A cinkotai bádogos példája:

féltucat nő formalinban.

Évek múlva találták meg őket.

Mesélhettek volna annyi szaftosat,

mint a mieink. (Félrebeszédük

olyan, mint a szalmacséplés,

de mindörökre velünk vannak elfoglalva,

és mi vágytuk ezt a posztumusz kéjt,

időntúli királykodást.)

       Úgy hisszük, új életet nyerünk így,

       s azt aztán éppen olyan értékesnek

       tartjuk, mint amit az égből kaptunk.

Testünk olyan kicsire kopott

a működésben, hogy kicsúszott

méretre készült foglalatából.

A hőskor kávéházából: csiszoltuk

műkövét, pedig a vérbeli Cafét

a parketta teszi. Ittasan mondott

katekizmus! Nem feküdtünk hat láb

mély gödörbe, csak a gőzbe mentünk;

a menetrend a kiadott műsortól eltér.

A kegyeleti ipar természete más,

mint azelőtt: szépítő mázat

nem ragaszt ránk. A legjobb

családban is előfordul?

Nem lesz mentség se jobbfelé, se balfelé.

Távozni épp ezért a harmadik vonalban,

temetni pedig faarccal illik.

A tanúk soraiban dús rendet vág a halál.

Akár egy dunántúli sortűz

kinyomozhatatlan tűzparancsa.

Új nevet kap ajándékba a vétség,

és elévül nagytestvére, a bűn.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2000. júliusi számában)