Térey map

TÉREY JÁNOS:
ÁTKELÉS BUDAPESTEN

It’s sad the map of the world is on you
Gwen Stefani

Térey János verses novellafüzére előszavában derűs kísértethistóriákat ígér a láthatatlan és titkos Budapest felfedése, a város rejtett helyeinek meglátogatása helyett. Ne higgyünk azonban ennek az előszónak, különben a hagyományos kísértethistóriák kedvelői menthetetlenül csalódni fognak. Az Átkelés Budapesten azoknak szól, akik tudják, hogy a rettegés az emberi lélek mélyéből fakad. A kötet szövegei ugyanis többek hátborzongató rémtörténeteknél vagy modern gótikus kalandoknál. A novellafüzér a 19. századi város-regények méltó folytatásaként Budapestet emeli a kötet főszereplőjévé, és a klasszikus műfaj modern parafrázisaként teszi a várost hétköznapi, az előszó ígéretéhez híven derűs rettenetek helyszínévé.

A kísértethistória új értelmezése a 2014-es Könyvhétre megjelent Térey-kötet, ahol vámpírok és holt lelkek helyett ki nem mondott sorsoktól és keserűségektől sűrű a levegő. A hol elhallgatásra és késleltetésre, hol szemérmetlen szókimondásra alapozó atmoszférateremtés a profán témákat feldolgozó verses novellákat misztikus ködbe vonja. Az Áktelés Budapesten jó arányérzékkel találja meg a giallo és a thriller közti keskeny határmezsgyét, érzékenyen adagolva a félelmet, az undort, a pornográfiát, a nosztalgiát és a tréfát, bár szövegei épp csak annyira derűsek, amennyire a groteszk történetek keserédes melankóliája ezt megengedi.

Az Átkelés Budapesten szövegei fényképek aláírásai, fekete-fehér, távolságtartó és érzelemmentes bejegyzései egy képes albumnak. Budapest egy-egy hétköznapi pontja, zajos utcája vagy épp elátkozottan néma zuga szolgál apropóul a lassan kikerekedő történeteknek. A város épített, ember keze nyomán született tereinek a különlegesnek tűnő, ám groteszkségükben is ismerős sorsok adnak lelket. Térey Budapestje élő, lélegző anyag, nem tégla és habarcs, hanem sokszor kísértetek által definiált tér. Történelmi korok (Aki élő, zajjal jár), egykori szerelmek (Early winter) felemás barátságok (Mondj nemet a vasárnapjukra) szellemei népesítik be ezt a Budapestet.

A kötet lírai címei éles kontrasztot adnak a derűs kísértethistóriákhoz, azonban ez a keret nem feszül szét, épp a dallamos verssorok és tárgyuk közti feszültség tartja össze a kötetet. Köszönhető ez annak a finom költői nyelvezetnek, amely képes a brutalitást és a keserűséget is szenvtelenül megmutatni, az érzelmeket hideg analízissel elénk tárni. Térey verses novellái tökéletesen aknázzák ki a verses epika adta lehetőségeket, és briliánsan játszanak akár a ballada eszköztárával annak érdekében, hogy az Átkelés Budapesten több lehessen városi legendák jó stílusban megírt gyűjteményénél.

Az lakosai sorsa által definiált Budapesten egyedül a Partraszállás helyszínét uralja a természet. A már-már őserdei növényzet visszaveszi az embertől a helyet, és idilli környezetet kínál a városból menekülő zenetanárnak. A partraszállás motívuma homéroszi-berzsenyi kontextusba helyezi Bárány hányattatásait, aki modern számkivetettként reménykedik a Háros-sziget sziget menedékében. A természetből a városba visszakívánkozó Rousseau-karikatúra („vissza a városba”) persze nem boldogul számkivetettségében, és a Kimaradó csodákban mint városi kocsmában tanyázó csalódott ivócimbora tűnik fel. A novellák hősei ugyan elő-előkerülnek, vendégeskednek a kötet más szövegeiben, mégis csak kiragadott pillanatokat, egy-egy megoldás nélkül maradó élethelyzetet ismerhetünk meg. A valahonnan érkező és valahová tartó életek átkelnek a városon, keresztezik egymást, de nyugvópontra nem jutnak itt.

Nehéz a kötetet különálló novellák halmazaként olvasni. Az önálló történeteket összefűzi a nagy téma, Budapest, és a történetről történetre kirajzolódó összefüggésrendszer, melyet a visszatérő szereplők és rokonaik, az ismétlődő nevek alakítanak ki. A novellafüzér szereplőgárdáját szerelmi viszonyok, gyűlölet és megvetés köti össze. Jobbára ellenszenves, nehezen szerethető figurák. A társadalomban elfoglalt helytől függetlenül esendő és sokszor bukott személyiségek, kicsinyességükkel, irigységükkel és önzésükkel küzdő alakok, akik a white trash kapcsán kialakult előítéletekhez méltó képviselői a városnak. A mindennapokba belekényelmesedett kisemberek kínjaikkal és megkérdőjelezhető boldogságukkal népesítik be várost.

A képek és a történetek keresztül-kasul járják át a várost. A kötethez készült zenés, online térkép is jól mutatja, hogy a novellák helyszínei körkörös útvonalat rajzolnak. Az átkelés nem határozott céllal vagy okkal történik, nincs kiindulópont és végállomás, az átkelés inkább utazás a város látszólag találomra választott helyszínei között. A gyakori zenei áthallások (Bartók, Gwen Stefani, Muse, Bruckner, az Adeste fidelis) illusztrálják a történeteket, és egyúttal segítenek azok időbeli elhelyezésében. A popzene, a punk, az egyházi zene és a romantikus komolyzene darabjai is szerepelnek, izgalmas kontextust jelölve ki a szöveg és a helyszín számára: egyesek, mint Gwen Stefani Early winter című dala, mely az egyik novellának is kölcsönzi címét, nagyobb hangerővel szólnak.

Az Átkelés Budapesten afféle gesamtkunstwerkként működik: a szöveg együtt hat a képekkel, a megidézett zenével, az emlegetett filmekkel (A csend, Jurassic Park), miközben egy város térképén barangol történetről történetre. A kötetben azonban nem rendeződik térképpé a táj, bárhogyan is szeretnénk, nem kapunk útvonalat utcáról utcára, lélektől lélekig. A térkép a finoman megrajzolt sorsokból áll össze, nem közterekből. Ezek a sorsok érintkeznek, átszelik egymást, egyesek párhuzamosak, bizonyára vannak köztük egyenrangúak, egymás fölé rendeltek is. Csak azt nem tudjuk, hová vezetnek.

Kocsis Lilla

(Megjelent a Tiszatáj 2016/11. számában)

Libri Könyvkiadó Kft.

Budapest, 2014

116 oldal, 2990 Ft

Kapcsolódó írásunk: