06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2021.05.17 - tiszatáj

Amit nem lehet tudni, azt ki kell találni, mondtam, aztán elhúztam a vitrin üveglapját, kitettem az asztalra a palackot és szabadjára engedtem belőle az ördögöt. Hadd kukucskáljon be kedve szerint a környék lakóinak fejébe, hogy aztán az összehordott anyagból, mint valami sarlatánok, életre kelthessük Alsóváros fantázia-Frankensteinjeit. Ezek a kollégiumi beszélgetések, hamutálból kiszórt jóslások és pletykák pedig igen érzékletes egésszé tudták formálni a körülöttünk működő világot. * Kilenc évet töltöttem el a Mátyás té­ren, amennyi még a horatiusi mér­cé­­vel mérve is elegendő idő arra, hogy le­tisztuljon egy gondolat. Mikor el­kezd­tem írni, persze nem terveztem rögtön kötetnyi szöveget, eleinte csak kis raj­zok készültek, irkafirkák, rész­le­tek. Amelyek, azt hiszem, a vala­hova tarto­zás heuréka-élményét kí­ván­ták meg­ragadni. Viszont minél tudatosabbá vált a szemlélődés maga, úgy feszültek szét ezek a karcolatnyi keretek. Meg hát amúgy is, egy kolostorban hagyományosan, mi mást tehetne az ember, minthogy ír, betűket másol, míg a gyertya rá nem ég a körmére? […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.16 - tiszatáj

Végül is minden költő egyik alapvető feladata a tragédia megközelítése. Ho­gyan cserkészem be, mint holmi va­dat, hogyan érintem, képes va­gyok-e meg­szelídíteni, képes va­gyok-e a szolgá­la­tomba állítani, lá­tom-e jobban általa azt az örvényt, azt a sivatagot, azt a pa­rádét, azt a jóvátehetetlen pazarlást vagy vesz­te­séget, amiben benne va­gyok: vagy­­is az életet. Bakos András a ma­napság oly divatos, objektív és tár­gyilagos alanyiság artikulációjával szem­ben a közösségi ethosz nyelvi for­mái felé fordul. Van én, van el­be­szé­lő, de ez az én mindig valaki relációja mi­att a valakikhez, valami­féle hely­ze­tek­hez való tartozás miatt működik. Sze­líden, pontosan, külö­nösebb erő­feszí­tés nélkül írja meg a társas drá­mát, a ma­gyarok vizsláját, egy erdélyi uta­zás szorongató kü­lö­nös­ségét, egy szom­­­széd sistergő dü­hét, egy kápolna építésének körül­ményeit, a kiterített, idős férfitest ki­váltotta emlékeket. Az élő és elfogyó emberi testeket, melyek Isten kép­másai. De mintha szűk kézzel mérne szenvedélyt, érzelmet. Mintha ke­ve­sebbet adna, mint amennyi a lírai él­ményből kifacsarható. Mintha meg­spórolna dühöt, csalódást, […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.15 - tiszatáj

Szathmári István (1954) Spanyol reg­geli c. novelláskötete 34 történetet tartalmaz, amelyekben a „hősök” ön­nön létük értelmét, vagy inkább ér­tel­metlenségét próbálják meg­fogal­mazni, artikulálni egy látszólag je­len­téktelen esemény, epizód során, azonban ezekben a történésekben sokkal több van egy véletlenszerű moz­zanatnál: egész életükre, sor­sukra látunk rá, küzdelmek, szen­­ve­dé­sek, lopott és alig észrevett örö­mök, keresések, feladások és kudar­cok sorozatára, amelyeket kétség­kívül önéletrajzi elemek is átszőnek, és a gyermek-, illetve az ifjúkor él­mény­világa is megjelenik bennük, hang­súlyozván ez által a jelen rideg­sé­gét, pontosabban a „sors” ala­kulásának, képződésének logikáját. A szerzőt kritikusai az ún. trauma­irodalom képviselőjének is tartják, nyelvezetét a mágikus irodalom egyes megnyilvánulásaihoz hason­lítják. Tiszatáj Könyvek Szeged, 2020 244 oldal, 2990 Ft helyett 1970 Ft   Megrendelhető a tiszataj@tiszataj.hu címen

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

Nagyon sok ember volt még, akik­kel semmiképpen nem szeretett volna találkozni, és szinte egyetlen em­ber­nek a jelenlétét sem találta rá nézve kedvezőnek. Egészen elképedt, ami­kor meghallotta, hogy a mögötte jö­vők összevárták egymást, és bár nem hallotta a neveket, de igencsak ijesztő dolgokat tudott meg a falu mostani állapotáról. A virágárus, akit jóformán nem is ismert, hiszen csak néhány éve költözött ide, a nagy­bátyjától örökölt földön canna­bist termelt. A tanító, aki legalább negyven éve két mankóval bicegett a lakásától az iskola épületéig, egy hajnalon ellopott, és saját lábán cipelt haza a hentes boltjából egy fél disznót, a tanítónő csirkékért árulta a jobb osztályzatokat, és az új pol­gármester talán az ő vitézkedését meg­irigyelve kirabolta a postát. Mind­annyian folyó vagy már ítéletig jutó perek alanyai, és úgy lógnak a falu egéről fejjel lefelé, ahogy annak idején ő is efféle képzetekkel bírt, és képtelennek mutatkozott arra, hogy a ragályos betegségként terjedő bű­nök­nek ellenálljon. A […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.13 - tiszatáj

KIJÁRÁSI TILALOM

mikor apáink kilovagolnak
anyáink bedeszkázzák az ablakokat
a határról égett hajszagot hoz a szél
ilyenkor a pincében imádkozunk
nincs itthon férfi, gyáván motyogunk
előjönnek a varjak, fosztogatnak kedvükre
a háznál csak csendes lelkek maradtak
házi farkasok, szelíd álcák
a tűzhelyben parazsat hagyunk
logikát erőltetünk a káoszra
[…]

Tovább olvasom >>>
2021.05.12 - tiszatáj

Jó humorú, mocskos, érzéki, érzékeny önéletírás. Mégsem önéletrajzi művet tart kezében az olvasó. Az elbeszélő költemények főszereplője a test. A test beszél arról, amit csak hamisan lehet megnevezni: az ideiglenes bérlőjéről. Janáky Marianna az eddig legérettebb könyvében öntörvényű nyelvet és műfajt működtet. „álmaim sarkát behajtottam / akár egy félbehagyott regényt”, jegyzi meg líraian egy helyütt az elbeszélő. Ne akard keretek közé szorítani, mert úgyis kicsúszik a szorításból. És van itt még Amerika, szovjet korszakot idéző mechanikus narancsszavak, forró kalandok, deres magány, generációs rétegek a paplan alatt. A többit pedig fedezd fel saját magad. a bőröndök hallgattak, majdnem kidurrantak, alig fértek az előszobában. becsomagoltál mindent? Janáky Marianna 1955-ben született Hódmezővásárhelyen, jelenleg Makón él. Verseket, prózát, drámát ír. Kötetei: Egységesülés (versek, 2008), Novellák regénye (próza, 2016), Magamba ragasztottalak (kisprózafüzérek, 2018).   Janáky Marianna: Paplan alatt (versek) Eifert János fotóival Tiszatáj Könyvek Szeged, 2019 2890 Ft, 104 oldal Megrendelhető a kiadó címén: tiszataj@tiszataj.hu   […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.12 - tiszatáj

Tandori Dezső új könyve nem­csak kiegészítése és folytatása a szer­ző korábbi műveinek, de összeg­zése és bizonyos értelemben tagadása, ha nem is megtagadása mindannak, amit Tandorinak a be­széd megbűvölt terében tartózkodó munkái megosztottak velünk. Nincs beszédülés: hozza nyilvá­nos­­ságra tudatosan vállalt kény­szer­helyzetét, a beszédről – mint legfontosabb írói eszközről – való le­mondás paradox gesztusát mind­járt a cím. Talán csak azért, hogy a könyv, ez a kivitelezésének kö­vet­ke­zetességében még a Tandori-élet­mű darabjai közt is példát­lan­nak mondható kísérlet már ténylegesen a szó felmentő aka­dálya – szokásos akadály­mente­sí­tése? – nélkül, a tárgyára való utalás egyértelműségével, sőt, a szimpla rá­mutatás kérdéstelen evidenciájával jelezze a kommunikáció Tandori számára végérvényesen gyanússá vált működésének problémáit, a be­széd szakadékos-megszakadt tör­té­netét. Igen, a Nincs beszédülés tele­raj­zolt (teleírt?) lapjain legalább két­féle történet nyomon követésére vál­lal­kozhat az olvasó-szemlélő. Egy­részről visszatérés, emlékeztető megállás ez, még egyszer, az életmű nagy, ihlető tartalmainál, a Tandori-mű állandóan idézet-közelben idő­ző tanúi, Ottlik, Mándy, Csehov vagy Simenon „szobrainak” elő­teré­ben, […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.12 - tiszatáj

Petőcz András újabb kötetében az idő „visszaforgatásáról” beszél. Mond­hat­nánk azt is, emlékezés és újragondolás ez a gyűjtemény. Megjelenik benne Erdély Miklós és Papp Tibor, valamint a köl­tő­előd, Tandori Dezső alakja is. „Ki szedi össze váltott lovait?”, kér­dezte jó ötven évvel ezelőtt Hommage című versében Tandori Dezső. Olyan ez a mostani, Petőcz András verseinek újabb gyűjteménye, mintha örökké erre a kér­désre keresne választ a szerző. A „váltott lovak” „összeszedése”, vagy legalábbis az „összeszedés” kísérlete érhető itt tetten, ezért is izgalmas, és egyben jelentős kö­tet ez a mostani. A Jelenések könyvéből a következő mon­­­datok tűnnek fel a kötet elején: „Az­után monda nékem: be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.” Az első ciklus ennek meg­fele­lően a „kivonulás” ciklusa lesz, amely­ben visszatérő motívum az idő, és az eltávozás. A „visszaforgatott” idő, vagy­­is az idő múlásának problémája kü­lönösen erősen jelentkezik a kötet ezen első részében. A meditatív hangot látszólag oldják […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.12 - tiszatáj

E kis könyv tárgya és szerzője révén tarthat igényt figyelemre. Aki fölfigyelt már Tömörkény István írói világára, nyelvi és stiláris teljesítményére (s ilyenek irodalmunk apálykorszakaiban is mindig voltak!), az óhatatlanul érdeklődik az író élete, emberi világa, az életét és alkotómunkáját alakító körülmények iránt is. E könyv ennek megismeréséhez ad segítséget. S nemcsak tárgya adja ezt a lehetőséget, hanem a szerző ehhez igazodó tárgyias megközelítésmódja is. Itt nemigen van helye a szokásos lilaságoknak, a könyv ragaszkodik a tárgyszerű és tárgyias előadáshoz.   Tiszatáj Könyvek Szeged, 2020 348 oldal, 2490 Ft helyett 1640 Ft   Megrendelhető a tiszataj@tiszataj.hu címen  

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)