10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2021.09.02 - tiszatáj

Ha Tandorihoz, a mindig-van-to­­­vább mesterdalnokához illenének a nagy és végletes szavak, azt mond­hatnánk, hogy ebben a könyvben nem­csak a szerző több mint hat év­tizedes írói-költői pályafutása, ha­nem a XX–XXI. századi magyar irodalom egy kivételes jelentő­ség­gel bíró életműve zárul. Pedig lát­szólag semmi különös nem tör­ténik a lapokon, a magát régóta a „halál elő­szobájában” tudó alkotó a hozzá legközelebb álló, mellette mind­vé­gig kitartó formák: a Kosztolányitól örökölt „körömköltészet”, az afo­rizma és a rajz segítségével doku­men­tálja napjait. A változatlanság színe alatt, az újramondás és meg­ismétlés tetteiben azonban – bár Tan­dori minden időhatárt végtelen messzinek mutató termékenysége látszólag mit sem tud erről – egy­szerre megjelenik az utolsónak szól­ás, a majdani elhallgatás ígérete. A szűk lakástérbe zárult én tettei és szavai immáron elválaszthatatlanok és megkülönböztethetetlenek egy­más­tól: a tettek szavakká, a szavak pedig az utolsó evilági tettekké változnak, és így, együtt felvillantják a „titkos jelet”, a kötet címébe ékelt „plusz” biztatását. A fekete, egymást keresztező vonalak […]

Tovább olvasom >>>
2021.09.02 - tiszatáj

Sanzonok, kuplék, románcok – e műfajok régóta kísérik De­mény Péter pályáját. Ő egy ilyen fü­työ­ré­szős, aki csak úgy magá­nak, de néha mások­nak is; egy dúdolós, akinek a fejében száz­ötven évre vissza­menőleg szól­nak a slá­gerek; egy Bereményi, akinek a sors­­­szerű Cseh Tamása még csak leskelődik valahon­nan, egy füg­göny mögül. Otthon van a dalban – mer váltásokkal kí­sér­letezni, meri megakasztani a ritmusokat, hosszabb és egé­szen rövid so­ro­kat írni, de nem mond le a lük­tetésről, a várat­lan helyekre rej­tett érzet­dina­mi­tokról. Teljes ér­zés­skálát fog­nak át a szöve­gek, a melankóliá­tól s zakla­tott­ságtól az eufó­riá­ig, de mind­­végig van ben­nük egy olyan stilizáltság, ame­lyik egy reflektorfény magá­nyában ülő énekesnek jól jöhet: mint egy kalap, sál, pipa, talált gesz­te­nye, amely előhívhat egy gesz­­tust, egy hangnemet, ami már oldja is a magányt. (Balázs Imre József) Én nem akarok józan, és nem adom fel én. Egész erdők a hóban, és nyújtóznak felém. Míg ágak nyílnak bennem, futnak a farkasok, még […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.17 - tiszatáj

Amit nem lehet tudni, azt ki kell találni, mondtam, aztán elhúztam a vitrin üveglapját, kitettem az asztalra a palackot és szabadjára engedtem belőle az ördögöt. Hadd kukucskáljon be kedve szerint a környék lakóinak fejébe, hogy aztán az összehordott anyagból, mint valami sarlatánok, életre kelthessük Alsóváros fantázia-Frankensteinjeit. Ezek a kollégiumi beszélgetések, hamutálból kiszórt jóslások és pletykák pedig igen érzékletes egésszé tudták formálni a körülöttünk működő világot. * Kilenc évet töltöttem el a Mátyás té­ren, amennyi még a horatiusi mér­cé­­vel mérve is elegendő idő arra, hogy le­tisztuljon egy gondolat. Mikor el­kezd­tem írni, persze nem terveztem rögtön kötetnyi szöveget, eleinte csak kis raj­zok készültek, irkafirkák, rész­le­tek. Amelyek, azt hiszem, a vala­hova tarto­zás heuréka-élményét kí­ván­ták meg­ragadni. Viszont minél tudatosabbá vált a szemlélődés maga, úgy feszültek szét ezek a karcolatnyi keretek. Meg hát amúgy is, egy kolostorban hagyományosan, mi mást tehetne az ember, minthogy ír, betűket másol, míg a gyertya rá nem ég a körmére? […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.16 - tiszatáj

Végül is minden költő egyik alapvető feladata a tragédia megközelítése. Ho­gyan cserkészem be, mint holmi va­dat, hogyan érintem, képes va­gyok-e meg­szelídíteni, képes va­gyok-e a szolgá­la­tomba állítani, lá­tom-e jobban általa azt az örvényt, azt a sivatagot, azt a pa­rádét, azt a jóvátehetetlen pazarlást vagy vesz­te­séget, amiben benne va­gyok: vagy­­is az életet. Bakos András a ma­napság oly divatos, objektív és tár­gyilagos alanyiság artikulációjával szem­ben a közösségi ethosz nyelvi for­mái felé fordul. Van én, van el­be­szé­lő, de ez az én mindig valaki relációja mi­att a valakikhez, valami­féle hely­ze­tek­hez való tartozás miatt működik. Sze­líden, pontosan, külö­nösebb erő­feszí­tés nélkül írja meg a társas drá­mát, a ma­gyarok vizsláját, egy erdélyi uta­zás szorongató kü­lö­nös­ségét, egy szom­­­széd sistergő dü­hét, egy kápolna építésének körül­ményeit, a kiterített, idős férfitest ki­váltotta emlékeket. Az élő és elfogyó emberi testeket, melyek Isten kép­másai. De mintha szűk kézzel mérne szenvedélyt, érzelmet. Mintha ke­ve­sebbet adna, mint amennyi a lírai él­ményből kifacsarható. Mintha meg­spórolna dühöt, csalódást, […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.15 - tiszatáj

Szathmári István (1954) Spanyol reg­geli c. novelláskötete 34 történetet tartalmaz, amelyekben a „hősök” ön­nön létük értelmét, vagy inkább ér­tel­metlenségét próbálják meg­fogal­mazni, artikulálni egy látszólag je­len­téktelen esemény, epizód során, azonban ezekben a történésekben sokkal több van egy véletlenszerű moz­zanatnál: egész életükre, sor­sukra látunk rá, küzdelmek, szen­­ve­dé­sek, lopott és alig észrevett örö­mök, keresések, feladások és kudar­cok sorozatára, amelyeket kétség­kívül önéletrajzi elemek is átszőnek, és a gyermek-, illetve az ifjúkor él­mény­világa is megjelenik bennük, hang­súlyozván ez által a jelen rideg­sé­gét, pontosabban a „sors” ala­kulásának, képződésének logikáját. A szerzőt kritikusai az ún. trauma­irodalom képviselőjének is tartják, nyelvezetét a mágikus irodalom egyes megnyilvánulásaihoz hason­lítják. Tiszatáj Könyvek Szeged, 2020 244 oldal, 2990 Ft helyett 1970 Ft   Megrendelhető a tiszataj@tiszataj.hu címen

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

Nagyon sok ember volt még, akik­kel semmiképpen nem szeretett volna találkozni, és szinte egyetlen em­ber­nek a jelenlétét sem találta rá nézve kedvezőnek. Egészen elképedt, ami­kor meghallotta, hogy a mögötte jö­vők összevárták egymást, és bár nem hallotta a neveket, de igencsak ijesztő dolgokat tudott meg a falu mostani állapotáról. A virágárus, akit jóformán nem is ismert, hiszen csak néhány éve költözött ide, a nagy­bátyjától örökölt földön canna­bist termelt. A tanító, aki legalább negyven éve két mankóval bicegett a lakásától az iskola épületéig, egy hajnalon ellopott, és saját lábán cipelt haza a hentes boltjából egy fél disznót, a tanítónő csirkékért árulta a jobb osztályzatokat, és az új pol­gármester talán az ő vitézkedését meg­irigyelve kirabolta a postát. Mind­annyian folyó vagy már ítéletig jutó perek alanyai, és úgy lógnak a falu egéről fejjel lefelé, ahogy annak idején ő is efféle képzetekkel bírt, és képtelennek mutatkozott arra, hogy a ragályos betegségként terjedő bű­nök­nek ellenálljon. A […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.13 - tiszatáj

KIJÁRÁSI TILALOM

mikor apáink kilovagolnak
anyáink bedeszkázzák az ablakokat
a határról égett hajszagot hoz a szél
ilyenkor a pincében imádkozunk
nincs itthon férfi, gyáván motyogunk
előjönnek a varjak, fosztogatnak kedvükre
a háznál csak csendes lelkek maradtak
házi farkasok, szelíd álcák
a tűzhelyben parazsat hagyunk
logikát erőltetünk a káoszra
[…]

Tovább olvasom >>>
2021.05.12 - tiszatáj

Jó humorú, mocskos, érzéki, érzékeny önéletírás. Mégsem önéletrajzi művet tart kezében az olvasó. Az elbeszélő költemények főszereplője a test. A test beszél arról, amit csak hamisan lehet megnevezni: az ideiglenes bérlőjéről. Janáky Marianna az eddig legérettebb könyvében öntörvényű nyelvet és műfajt működtet. „álmaim sarkát behajtottam / akár egy félbehagyott regényt”, jegyzi meg líraian egy helyütt az elbeszélő. Ne akard keretek közé szorítani, mert úgyis kicsúszik a szorításból. És van itt még Amerika, szovjet korszakot idéző mechanikus narancsszavak, forró kalandok, deres magány, generációs rétegek a paplan alatt. A többit pedig fedezd fel saját magad. a bőröndök hallgattak, majdnem kidurrantak, alig fértek az előszobában. becsomagoltál mindent? Janáky Marianna 1955-ben született Hódmezővásárhelyen, jelenleg Makón él. Verseket, prózát, drámát ír. Kötetei: Egységesülés (versek, 2008), Novellák regénye (próza, 2016), Magamba ragasztottalak (kisprózafüzérek, 2018).   Janáky Marianna: Paplan alatt (versek) Eifert János fotóival Tiszatáj Könyvek Szeged, 2019 2890 Ft, 104 oldal Megrendelhető a kiadó címén: tiszataj@tiszataj.hu   […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.12 - tiszatáj

Tandori Dezső új könyve nem­csak kiegészítése és folytatása a szer­ző korábbi műveinek, de összeg­zése és bizonyos értelemben tagadása, ha nem is megtagadása mindannak, amit Tandorinak a be­széd megbűvölt terében tartózkodó munkái megosztottak velünk. Nincs beszédülés: hozza nyilvá­nos­­ságra tudatosan vállalt kény­szer­helyzetét, a beszédről – mint legfontosabb írói eszközről – való le­mondás paradox gesztusát mind­járt a cím. Talán csak azért, hogy a könyv, ez a kivitelezésének kö­vet­ke­zetességében még a Tandori-élet­mű darabjai közt is példát­lan­nak mondható kísérlet már ténylegesen a szó felmentő aka­dálya – szokásos akadály­mente­sí­tése? – nélkül, a tárgyára való utalás egyértelműségével, sőt, a szimpla rá­mutatás kérdéstelen evidenciájával jelezze a kommunikáció Tandori számára végérvényesen gyanússá vált működésének problémáit, a be­széd szakadékos-megszakadt tör­té­netét. Igen, a Nincs beszédülés tele­raj­zolt (teleírt?) lapjain legalább két­féle történet nyomon követésére vál­lal­kozhat az olvasó-szemlélő. Egy­részről visszatérés, emlékeztető megállás ez, még egyszer, az életmű nagy, ihlető tartalmainál, a Tandori-mű állandóan idézet-közelben idő­ző tanúi, Ottlik, Mándy, Csehov vagy Simenon „szobrainak” elő­teré­ben, […]

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)