07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Bevezető Krúdy Gyula 1903-as szövegeihez
2014.12.14 - tiszatáj

A következő Krúdy Gyula-írások a Független Magyarország című napilap 1903-as évfolyamából valók. Ezek a szövegek első publikálásuk óta nem jelentek meg sem kötetben, sem folyóiratban vagy más sajtóorgánumban. Az alkotásokat nem tartalmazza az eddigi két nyomtatott Krúdy-bibliográfia sem. Mind a Kozocsa Sándor által szerkesztett válogatásból,[1] mind pedig a Gedényi Mihály által készített gyűjtésből[2] kimaradtak. Egyedül a Petőfi Irodalmi Múzeum által működtetett Magyar Írók Bibliográfiája nevű internetes adatbázisban[3] lelhetők fel a tételek. Az alábbi válogatásba a következő írások tartoznak megjelenésük időrendi sorrendjében: A régi temető (Független Magyarország, 1903. január 21, 1-2.); Őszi szántás (Független Magyarország, 1903. február 1, 1-2.); Buda felé (Független Magyarország, 1903. február 10, 1-2.); Hídon (1903. március 29, 1-2.);. A felsorolásból kimaradtak azok az alkotások, amelyek már megjelentek másodközlésben mind Krúdy életében, mind később, illetve azok a művek is hiányoznak belőle, amelyeket benne vannak a nyomtatott bibliográfiákban. A szelekció során kikerültek a korpuszból például A szélmalom (Független Magyarország, 1903. január 25, 1-2.), A pipa (Független Magyarország, 1903. február 17, 1-2.) vagy az Aki kétszer hal meg (Független Magyarország, 1903. május 31, 19-20.) című elbeszélés.

A válogatás műfaji szempontból vegyes képet mutat. Található benne novella, tárca és olyan szöveg, amely mindkét műfaj jegyeit magán viseli. Ugyanakkor mivel az összes alkotás az újság tárcarovatában, a „vonal alatt” jelent meg, akár tekinthetnénk az összes írást tárcának. A Buda felé és a Hídon című munkák inkább utóbbi műfajjal írhatók le, személyesebb hangvételük, kevésbé történetmesélő, mint inkább a beszélő pillanatnyi hangulatait, emlékezését visszaadó beszédmódjuk miatt. A másik öt írás novella vagy tárcanovella, hisz ezek alapvetően történetmesélő alkotások, de ezek is a Független Magyarország tárcarovatában jelentek meg. Továbbá ezekben a művekben a narrátor olyan személyes hangot üt meg, az olvasóval olyan közvetlen viszonyt igyekszik kialakítani, mint amely a tárca írójának/beszélőjének hangvételére emlékeztet. Például A régi temető című elbeszélés a következőképpen indul: „Gyerekkoromból emlékszem az öreg Komoró Mihályra, a vitéz zászlótartóra. Lengő szakállú, hatalmas termetű ember volt még öreg korában is, az Isten is zászlótartónak teremtette.” (Független Magyarország, 1903. január 21, 1.) Az Őszi szántás pedig eképpen: „Másképp nem is tudok emlékezni a Szamolányi-házra, mint így: az őszi eső csapkod egy földszintes duplafedelű, hajdan sárgára meszelt lakot a város végén; a ház körül öreg szilfák zúgnak és a kert ritka és didergő ribizli-bokraival terül el a ház mögött…” (Független Magyarország, 1903. február 1, 1.) A választott idézetekben az elbeszélő olyan pozícióból beszél, mint aki személyesen ismeri a történet szereplőit, s éppen egy anekdotát készülne elmondani róluk, amit aztán meg is tesz, csak éppen egy hosszabb, árnyaltabb elbeszélés keretében, mint egy anekdota. A narrátori beszéd problémája felveti annak kérdését, hogy lehetséges-e egyáltalán harmadik személyű narráció, hiszen amikor az elbeszélő mesél, akkor csak saját, egyes szám első személyű pozíciójából képes megszólalni, nem tud önmagáról harmadik személyben beszélni, csupán a történet szereplőit lehetséges számára megnevezni az „ő”-vel.[4] Ezek alapján, amikor a narrátor úgy mutatja be az öreg Komorót A régi temetőben, hogy „talán nem is élt már az öreg egyébért, mint azért a Rákóczi-zászlóért” (Független Magyarország, 1903. január 21, 1.), akkor a harmadik személyű elbeszélés vagy ő-elbeszélés nem a narrátor személyére vonatkozik, hanem az elbeszélésben szereplő alany(ok)ra.

Végül a szövegeken alkalmazott helyesírási elvekről ejtek néhány szót. Nem ragaszkodtunk az eredeti, régies helyesíráshoz, mivel a legtöbb esetben – különösen az egybe- és különírás tekintetében – a változtatás nem járt együtt értelmi-stiláris változással. Az olyan szavakat, betűkapcsolatokat viszont, mint a „vajjon” vagy a „cz” megtartottuk eredeti formájukban, mivel ezeket Krúdy stílusának integráns részének tartjuk. Már csak azért is, mivel konzekvensen alkalmazott szabályról van szó. Az eredetiben felbukkanó nyomdahibákat javítottuk, ezeket külön nem jelöltük. Az Őszi szántás című novellában viszont jelöltünk egy valószínűsíthető hiányt, amely minden bizonnyal nyomdahiba következménye. Ebben a novellában a következő mondat olvasható: „Azonkívül mindig sürgönyileg gratulált a nevezetes embereknek/ ós neve így gyakran szerepelt a pesti újságokban, így: A fügedi hírlapírók nevében: Surják.” (Független Magyarország, 1903. február 1, 1.) Az idézetben ferde vonallal jelöltem a hasáb szélét, amely megmutatja, hogy sem az előző sor végén, sem a következő sor elején nincs jelölve a hiány, arra a mondat értelmetlenségéből lehet következtetni.

Vigh Imre

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

[1] Kozocsa Sándor: Mű és mérték In: Tóbiás Áron (szerk.): Krúdy világa, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964, 407-446.

[2] Gedényi Mihály: Krúdy Gyula (Bibliográfia), Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978.

[3] http://www.pim.hu/object.af20b1dd-d9ea-413e-9dc6-ee65dfbb72e4.ivy (elérés: 2014.10.07.)

[4] Ld. pl. Tátrai Szilárd: Az elbeszélő „én” nyelvi jelöltsége. Kísérlet a perszonális narráció szövegtani megközelítésére In: Magyar Nyelvőr 2000/2, 227., ill. http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124208.htm (elérés: 2014.10.13.)


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő