07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Bevezető Krúdy Gyula Pesti Napló-beli írásaihoz
2014.03.21 - tiszatáj

Az alább következő Krúdy-szövegek a Pesti Napló 1907-es évfolyamában jelentek meg, azóta sem kötetben, sem pedig újságban vagy folyóiratban nem publikálták őket. Kozocsa Sándor[1] és Gedényi Mihály bibliográfiája[2] sem tartalmazza őket, csupán a Petőfi Irodalmi Múzeum Magyar Írók bibliográfiája[3] nevű adatbázisában vannak benne az írások könyvészeti adatait. A művek között akad olyan, amelyet inkább tárcának és olyan, amelyet inkább novellának könyvelnénk el, illetve olyan alkotás, amely mindkét műfaj jellegzetességeit magán hordozza. Az összeállítás hét szöveget tartalmaz, melyek megjelenésük sorrendjében a következők: Szeretők szigete (1907. május 18, 1-3.); Eltűnt fiúk (1907. szeptember 3, 1-2.); Legendák hőse (1907. szeptember 17, 1-3.); Öreg kapitány (1907. október 4, 1-3.); Útszéli fogadó (1907. október 29, 1-2.); Mária, segíts! (1907. november 26, 1-2.); Zsiványok éjjele (1907. december 28, 1-2.). A válogatásba nem kerültek bele azok a szövegek, amelyek nem jelentek meg ugyan első közreadásuk óta, azonban a fentebb említett nyomtatott bibliográfiák valamelyike említi őket. Így például kimaradt a Dárius kincse (1907. január 19, 1-2.), a Falusi éjjelek (1907. február 14, 1-2.) vagy a Simplex (1907. április 23, 1-2.). Továbbá mellőztük azokat az írásokat is, amelyek kötetben, újságban, folyóiratban megjelentek, akár a szerző életében, akár utána.

A novellákat, tárcákat nem könnyű együtt tárgyalni, ugyanis sokszor jóval több eltérő vonás mutatkozik közöttük, mint hasonló. Abban azonban mindenképpen megegyeznek – a megjelenési helyen és éven kívül –, hogy mindannyian Krúdy úgynevezett „mikszáthos” korszakának termékei. Még ha nem is feltétlenül mutatnak mikszáthi hatást. Majdnem mindegyik írásműben egyes szám harmadik személyű narrátor mondja el a történetet, kivételt képez az Útszéli fogadó, amelyben az elbeszélő – az első mondatot leszámítva – egyes szám első személyben meséli el saját történetét, a harmadik személyű narrátor közvetítésével. A sztorik színhelye általában valamilyen vidéki hely, egyedül a Mária, segíts!-ben jelenik meg a főváros, de csak a vidék ellenpontjaként. Több írásban (Szeretők szigete, Öreg kapitány) a történelmi múlt idéződik meg, legendásítva egyúttal a történelmi alakokat is. A Zsiványok éjjele pedig, bár nem kapcsolódik szorosan a történeti múltat megidéző szövegek közé, hangulata, vallási lelkülete-tematikája miatt mégis Krúdy úgynevezett középkori írásai közé tartozik. Ugyan nem lehetetlen összefogni a mind tematikailag, mind elbeszéléstechnikailag, mind műfajilag szerteágazó szövegeket, a következőkben megkísérlünk egyenként is beszélni az írásokról.

A Szeretők szigetének főhőse tulajdonképpen a dobi pusztaság, amely a tatárjárás után vált elátkozott, terméketlen pusztasággá. Az elbeszélő úgy igyekszik beállítani Dobot mint amelyre senki nem tart igényt. Végül a király birtoka lesz, de továbbra is terméketlen és értéktelen marad. A fordulatot a Békény gróf nevű szereplő hozza, aki büntetését tölti itt hét évig. A gróf tiszta életével, ráerőltetett szerzetesi életmódjával tulajdonképpen megtisztítja az elátkozott pusztaságot, s bár nincs konkrétan kimondva, de a Természet tettéért bőséggel ajándékozza meg a földet, melynek eredményeképp kialakul a sziget. Az elbeszélés során semmi nem utal előre arra, hogyan kapcsolódik a szeretők szigete a pusztasághoz, csak az utolsó mondatok teszik nyilvánvalóvá s válik érthető a cím. Bár a szöveg során többször is felbukkan a sziget-metaforika (ld. az egyetlen terméketlen területe az országnak, Békény gróf itt el van zárva a társadalomtól, stb.), a szeretők képe csak a novella végén csatlakozik hozzá.

Az Eltűnt fiúk felütése alapján akár egy bulvárhír, újságcikk első mondata is lehetne, azonban folytatásban egy tárcaszerű történet alakul ki belőle. A történet helyszíne végig egy nyaraló, a Vilma-lak, amelynek lakói egytől egyig tehetősek. A címbeli főhősök, a Kovács-fiúk, legnagyobb csínytevésként elhagyják a nyaralót, de csak a szomszédos szigetig jutnak. A feszültség forrása, hogy megtalálják-e a fiúkat, de valódi feszültség nem rejlik ebben a momentumban. Hucklebery Finn említése már előrevetíti a szökésüket, azonban a csintalan lurkókat nem veszik komolyan szüleik, különösen apjuk. Anton, a révész veszi észre eltűnésüket a nyaralóból. A narrátor egy kvázi-bűnügyi szálat is működtet azzal, hogy a nyaraló közönsége nyomozni kezd a fiúk után, akik, miután egy parasztgyerek használható nyommal szolgál a csoportnak, elő is kerülnek. A két gyerek végül nem kap büntetést sem a családjától, sem a nyaraló más vendégétől. Sőt, akik eddig mogorván bántak velük, ezután az eset után kezet nyújtanak nekik (ld. Borz kapitány esetét).

A Legendák hőse egy különös történet, amelyben a kép és a valódi személy sorsa összefonódik, azonban végül nem emelkedik motivikus szintre. Főhőse a sápadt arcú ember, akinek sem a neve nem derül ki, sem pedig az, honnan szerezte hatalmas vagyonát. Csupán annyit tudunk meg róla, hogy ritkás fekete szakálla van, fél tizenkettőkor szokta fogadni látogatóit és szerencséje boldogtalanságának oka is egyúttal. A kép és a főhős úgy kerül viszonyba egymással – azon túl, hogy a festmény a férfi szobájában függ –, hogy a narrátor a többször utal a képen látható haldokló torreádorra és a legendák hőse között felállítható párhuzamra. A sápadt arcú úgy gondolja, legyőzhetetlen, neki több szerencséje van, mint a torreádornak, ellenpontként gondolja el önmagát az alkotáshoz képest. A Pongrácz István-szerű szokásokkal ellátott figura egykedvűen tengeti életét, melyből egyedül az ismeretlen jósnő képes felrázni, akiről nem dönthető el egyértelműen, hogy csak a főhős képzeletében létezik, vagy valóban meglátogatta a férfit lakásában.

Krúdy az Öreg kapitányban saját nagyapjának a történetét írta meg, aki valóban harcolt a szabadságharcban s valóban az egyik fővárosi honvédmenház parancsnoka volt idős korában. Ugyanakkor a szöveg nem egyszerű krónikás megrajzolása az öreg huszárkapitánynak. A személyesebb hangú, tárcaszerű indítás egyes szám harmadik személyű narrációvá alakul át. Az elbeszélő fikcionalizálja, regényesíti a nagyapa alakját, egy olyan kontextusba helyezi bele, amelyben „csupa Jókai hősök éltek a magyar glóbuszon”.[4] A narrátor szerint olyan hősök éltek akkor a hétköznapokban (különösen az 1820-as, ’30-as években), akik Jókai regényének a hősei, hősnői is lehettek volna vagy szinte onnan léptek ki. Ebben az esetben nem egyértelmű – mint arra az elbeszélő is ráerősít −, hogy vajon ki hatott kire: a korabeli emberek Jókai hősformálására vagy fordítva. Mindenesetre fikció és valóság olyan erős összemosása történik meg, amely művelet a kettőt egymás megfeleltetéseként kívánja olvasni, s lényegében Jókai műveit hiteles történeti munkáknak tekinti. Ehhez járul még a mindennapi élet mint színjáték probléma, ami Krúdy későbbi műveiben is jelentős szerephez jut (ld. a postakocsi-regényeket, a Rezeda Kázmér szép életét, vagy a Hét bagolyt), valamint a szabadsághős figurájának legendásítása.

Az Útszéli fogadó kétségtelenül az egyik legerősebb darabja a válogatásnak. Ez az írás egy nő miatt öngyilkos lett férfi életét meséli el, akinek a történetét egy egyes szám harmadik személyű narrátor beszéli el, s akiről végül kiderül, hogy talán nem is halt meg, hanem csak álmodta ezt az egészet. Az elbeszélő bizonytalanságban hagyja az olvasót, mindkét értelmezésnek létjogosultságot ad. A harmadik személyű narrátor saját, biztosan hozzá kapcsolható szólama csak az első mondat, ezt követően – állítása szerint – közvetlenül idézi az egyes szám első személyű narrátor jegyzeteit. Az elbeszélés viszonylag hamar leleplezi csalóka voltát, amikor a már halott barát következőket mondja: „Elmondom, mikor haltam meg.”[5] Ezáltal arra készteti az olvasót, hogy gondolja végig addigi értelmezését, elképzeléseit. A novella álomként is értelmezhető, amit az is megerősít, hogy a halál, haldoklás leírása azzal indul, hogy az öngyilkos barát – akinek neve nem derül ki az elbeszélésből – nem tudja eldönteni, hogy mély álomból ébredt fel vagy nem is aludt, amit interpretálhatunk akár úgy is, hogy az álom éppen azzal kezdődik, amivel véget érni szokott, a felébredéssel. A történet további elbeszélése is álomszerű, tele van szimbolikus jelölőkkel, amelyek egy álomra (nem látja az árnyékát, nem hallja lépései kopogását, valamint a fiáker kerekei sem zörögnek) vagy némafilmre emlékeztetnek. A novella második felében reflektálás történik az elbeszélő részéről, hogy a fogadóbeli jelenet akár álom is lehet. Az öngyilkos férfi szerepe összevethető az útitárséval, amely karakter a későbbiek során nagy jelentőséget kap Krúdy prózájában.

A következő írás a Mária, segíts!, Krúdy Mária-kultuszt megidéző szövegei közé sorolható. A narrátor két asszony egy búcsújáróhelyre – feltételezhetően Máriapócsra – történő látogatását meséli el. Az elbeszélő a kis vidéki helyre történő megérkezéssel kezdi a mesélést, majd innen vezeti az olvasót a múltba a két szereplő, Nyanya és Rózsa emlékezései által, végül visszatér a novella a búcsújáróhelyre, de már nem a szabad, nyitott térbe, hanem egy templomba, amelyben a csodatévő Mária-kép található. Az írás címe – mely egyébként egy Mária-ének kezdősora is – motívumként vonul végig az elbeszélésén. Az ének a szöveg csúcspontján bukkan fel harmadszor, amikor Nyanya számára láthatóvá válik, amint a Szűzanya elmosolyodik, viszont Rózsa, aki szintén jelen van, nem látja. Az esemény leírásánál elbeszélés és fokalizáció szétválik, a nézőpont a narrátoré lesz, de Nyanya lesz, aki lát, érzékel. A novella azzal ér véget, hogy látszólag helyreáll a rend, Mária megsegíti a könyörgőket, Rózsa pedig megkönnyebbül és imádkozik az Istenszülőhöz.

Az utolsó szöveg a Zsiványok éjjele, melynek alcíme (Középkori legenda) jól érzékelteti, hogy Krúdy középkori történeteinek körébe érdemes sorolnunk. A novella akár egy karácsonyi Krúdy-válogatásba is bekerülhetne, hiszen a Jézuska csizmája[6] című karácsonyi válogatás is tartalmaz hasonló írásokat. A történet egy fiatal (csak ötven éves) ördögről szól, aki áldozatokat próbál becserkészni karácsony éjjel egy országút szélén. Mivel nem jár arra senki, kivéve két zsiványt, kénytelen őket megfogni. Kettejük közül is csak a fiatalabbat, Máriót sikerül végül elkapnia s belehúzni a sírgödörbe. Bár a sztori egyfajta időtlenségbe van helyezve, mégis ki lehet következtetni (pl. a városfalak alapján), hogy egy középkorba helyezett cselekménnyel van dolgunk. A történet egyszerű, helyenként didaktikus és az alakok sincsenek pontosan kidolgozva, csak egy-egy jellemvonás alapján, mégis kijelenthető, hogy nem múlja alul a többi szöveg narrációs és stílusbeli kidolgozottságát.

Vigh Imre



* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

[1] Kozocsa Sándor: Mű és mérték, In: Tóbiás Áron (szerk.): Krúdy világa, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964, 407-446. old.

[2] Gedényi Mihály: Krúdy Gyula (Bibliográfia), Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978.

[3] http://www.pim.hu/object.af20b1dd-d9ea-413e-9dc6-ee65dfbb72e4.ivy (utolsó letöltés: 2014.03.07.)

[4] Krúdy Gyula: Öreg kapitány In: Pesti Napló 1907. október 4, 1. old.

[5] Krúdy Gyula: Útszéli fogadó In: Pesti Napló 1907. október 29, 1. old.

[6] Krúdy Gyula: Jézuska csizmája. Krúdy Gyula karácsonyi írásai (szerk. Kőrössi P. József.), Noran Kiadó, Budapest, 2005.


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő