06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

2018.02.14 - tiszatáj

Előlem a kilátást, itt az utolsó oldalon, oly sokan eltakarják. De őket én látom, fagyott kis, rímüket vesztő verseket, bicegőket és kéregetőket, szóból szőtt házak és paloták homálylását, novellák szörnyű hálószobáit, regények hullámzó dombjait, s a tóbeszédű esszéket, melyekben trópusi lények is elélnek olykor. S rajtuk keresztül látom azt is, amit pedig egyébként nem, a rettentő gazdag, és koldus világot. Plusz áfa. Plusz a végrehajtók vaskabátja. Kérdezték egyszer, micsoda tehát az élet. Ez mi. Meg ez. Meg ez is, micsoda alkotmány, micsoda panama, micsoda jópofáskodás, micsoda Wellness-pocsolya. Nem tudom, olyan sok a lábnyom. Talán annyi, ha születsz, nyomban utolsó leszel, és előzni sem fogsz, de téged se előzhetnek. Csak utolsó maradsz, amíg. Addig. De látok kötegnyi pénzt, ígéretes gyereket, teljesedő hatalmat, hallom a múlt idő csikorgását, s a fogaskerekek közé szorult lélek aktuális himnuszát. Látom én innen, hogyan lélegeznek százezer levelükkel a kertek, s ha majd az eget megreccsentve köszön […]

>>>
Címke: , , ,
2018.02.06 - tiszatáj

A Zuluban, ott van a nagy élet… Péntekenként és szombatonként késő estétől kora hajnalig dum-dum zene tölti meg a falut. Hiába menekülsz, hiába zárod kulcsra az ajtót, utánad jön a mosdóba is. A közelben élők előbb letargikusan legyintenek, de egy kis nógatásra máris hosszasan sorolják sérelmeiket. Marci bácsi, a Zulu egyik szomszédja néhány éve boldog süketségben él, így hiába az övé a harmadik ház a hírhedt szórakozóhelytől, őt nem zavarja a hangzavar. Marci bácsit a neje képviseli, sorolja is Marcsa néni bőszen a Zulu-szomszédság örömeit, a kapu alá hugyozástól, a szemetelésen át, el egészen a kibírhatatlan zakatolásig. A Zulu legmegértőbb szomszédja a falu központi parkja, ott csak az árnyas fák bólogatnak a sötétben, nem tudni őket miként érinti ez az egész. A legfurcsább, hogy a szórakozóhely közvetlen szomszédságában egy árvaház van, benne negyven gyerekkel, plusz az ügyeletes gondozókkal. Nincs az a hangszigetelés, ami meg nem történtté tenné a kibocsájtott zajszennyezést. […]

>>>
Címke: , ,
2018.01.27 - tiszatáj

Ha Charles herceg írna monográfiát Bodor Ádámról vagy Kányádi Sándorról. Nem a titulusok érdekelnek itt. De aki erdélyi vagy magyarországi, az rögtön a Ceaușescu-diktatúrára gondol, meg Trianonra, Kolozsvár sanyarú sorsára a második világháborúban és az után, a megváltozott nemzetiségi mutatókra, a Kárpátokra, Máramarosszigetre, a Duna-deltára, a transzilvanizmusra, és ki tudja, még mire. Egy angol herceg viszont nem alél el, ha azt hallja, fenyvesek, vagy azt, Erdély, vagy azt, hogy a nem-tudom-milyen hágó, és nem fogja azt mondani, hogy én is jártam a Radnai-havasokban. Ne legyen Charles herceg, hanem legyen Charles Doe, egy akárki, egy ismeretlen, de még a nagyanyja se legyen magyar semmi szín alatt, vagy tényleg csak a nagyanyja, távoli emlékei legyenek csupán a magyarokról és a magyar kultúráról, hogy ne keverjen bele a monográfiába semmit, ami egyértelműnek tűnik. És ne legyen valamely elmélet zelótája sem, Derrida, Gadamer, Paul de Man, Jauss, Badiou papja, ami persze nem azt jelenti, […]

>>>
Címke: , ,
2018.01.18 - tiszatáj

A hallgatók időként felteszik a kérdést: mi értelme újraolvasni? Én ugyanis mániákus újraolvasó vagyok és őket is igyekszem megfertőzni, vagy legalábbis azt elérni, hogy időnként forduljanak ehhez a gyakorlathoz. Ha lehet, tegyék szokásukká. Legalább évi egy alkalommal. De miért? Mi értelme van újra elolvasni valamit, amit már eleve ismerünk? Miért nem valami olyasmibe fogunk, ami még ismeretlen? Ez a megközelítés is érthető. Mégis úgy gondolom, ha egy szöveget nem érdemes újraolvasni, azt általában elolvasni sem az. Az újraolvasás nem csupán a szöveg mélyebb megismerésének eszköze. Az újraolvasás lakmuszpapír, ami a bennünk végbement változtatásokat is jelzi. Változásokat, melyeknek tudatában sem lennénk-e jelzés nélkül. Gyerekként és kamaszként is nagyon szerettem a könyveket. Soha nem tudtam volna összefirkálni őket. Valahogy szentségtörésnek tűnt. Az idők folyamán ez is változott. Ma teleírom a margókat, aláhúzom a lényegesnek tűnő részeket és a mondatokat, amelyek különösen tetszenek. A belső borítókat a hosszabb jegyzeteknek tartom fenn és soha […]

>>>
Címke: , ,
2018.01.03 - tiszatáj

Súlyosbodik az atya élete. A Facebook is megírta. Az oknyomozó mamáknak csurog is a nyála, ilyen fájintos pletykára rég volt alkalmuk rávetődni. Szóval egyesek sokallják az atya barátnői számát. Gondolom azok, akiknek kevesebb jutott. Én csak egyről tudok. Azt nagy harcok árán el is fogadtatta a néppel. Sokan még sajnálták is, amiért úgy meghurcolták. Minden úgy kezdődött, hogy elterjedt a faluban, valakik pelenkát találtak a plébánia szemetesében. Egyáltalán, milyen ember az, aki a pap kukájában kotorászik? Kivéve persze a szemétszállítót, mert ő ugye, hivatalból. Szegény atya, egy használt pelenkából nőtt ki a történet. Cifrázták és hozzátettek. A Felvég már azt is tudni véli, hogy megszületett a kis fattyú. Az Alvég rátromfol, ők egyenesen ikerpárról beszélnek. Aztán, amikor hiába keresik a további pelenkákat a kukában, a történet újabb epizóddal módosul: elvetette a gyereket a pap macája. Az atya persze hiába mondja, hogy sem pelenkája, sem gyereke, sem egy, sem kettő nincsen, […]

>>>
Címke: , ,
2017.12.23 - tiszatáj

Nagyot lépjél, kisfiam, szólt az anya, s mindjárt rántott is egyet a gyereken, hogy az fölhuppant a buszra. Kellett az erő, mert nagy volt a tömeg. A Bartók téren szálltak fel, s igyekeztek minél beljebb nyomakodni. Általában a Dobó iskolánál szállnak fel, de most be kellett jönni a városba vásárolni. Itt, a kis butikokban meg a kínaiaknál olcsóbbak a dolgok, mint a Kárász utcán. A karácsonyi vásárról nem is beszélve. Ott aranyárban adják a gagyi dolgokat. Vigye már arrébb azt a kosarat, kiszakítja a harisnyámat! Az embernek már nem jut egy talpalattnyi hely sem ezen a nyomorult járaton. Mért nem tudnak ilyenkor legalább besűríteni? A morgolódó testes asszonyság próbált helyet csinálni magának az ülések közötti keskeny részen. Nehogy már a kosárra fogjad, már reggel is szakadtban jöttél befelé – viccelődik egy rekedtes hang, a kedélyeskedés és a sértés között húzódó vékonyka vonalon. Jönnek haza az unokák, kérdi egy asszony a […]

>>>
Címke: , ,
2017.12.16 - tiszatáj

Ha választ a falu, mindenkin izgatott kampányláz lesz úrrá. Valaki ezt így fogalmazta meg: négyévente megbolondulnak, ezek az amúgy szeretetreméltó, kedves emberek. Ha választ a falu, nekem az amerikai horrorfilmek jutnak eszembe, ahol időnként felbőg a láncfűrész az óvatlan és magabiztos turista különböző testrészein. Meg a zombifilmek, ahol merev tekintetű kampányfertőzöttek elől menekül a kevés túlélő, a faluba tévedt áruszállítók és átutazók. Mert, ha választ a falu, nincs kegyelem, megszűnik a békés együttélés, az egykor higgadt úriemberek most veszett dühvel kurvaanyáznak, de nem ám az udvaron a nagy diófa árnyéka alatt, a kutya és macska megértő társaságában, hanem lehetőleg a főutcán, mert ez már önmagában is kampányüzenet, a súlyosabb és hangosabb fajtából, miszerint dögöljön meg az ellenjelölt tehene, száradjon el a szépen gondozott pázsitja, és egyáltalán. Ha választ a falu, az hírlik, hogy a boltból kitessékelik az ellenjelölt riadt tekintetű szimpatizánsait. Kellett neked másra szavazni, a szigorú boltosné keresetlen szavakkal […]

>>>
Címke: , ,
2017.12.06 - tiszatáj

Az alsóvárosi Fekete Madonnával szemben ücsörgök, erre arra kószálnak a gondolataim, miközben szememmel pásztázom a kis hálatáblákat, amivel a kápolna falát burkolták. Megannyi köszönet, megannyi évszám, néhány név és monogram. Az ezerfordozatú élettörténetek sokméretű márványtáblácskáit egy síkba helyezi és egymáshoz csiszolja a vallási áhítat és a kőműves barát. Az egyszavas feliratok mögött az emlékezés mélysége, tágassága és a felejtés balzsama. Szegedi néprajzosok jártak utána egyszer a családoknak és történeteknek, amikről a Máriának címzett hálaképek tudósítanak. A sok felderíthetetlen történet mellett néhány fellelhető érintett, aki már nem is emlékszik, hogy is volt, ki is, miért is mondott köszönetet az imádság töredékes szavaival. Egyszerre érzékelem, hogy egy ideje tekintetem az egyik táblán időz, mint szívemben „a tigris meg a szelíd őz”. Nem is a szó, amit odavéstek, hanem inkább a dátum: 1956. X. 23. A forradalom kitörésének napján történt valami olyasmi, amit a hit megörökíteni kívánt, összekapcsolni a Mária-tisztelet évszázados folyamával. „Megőrizted”, […]

>>>
Címke: , ,
2017.11.29 - tiszatáj

A JÓ HÍR IS HÍR: A RENDES EMBEREKRŐL Ahogy az idő múlik, azt veszem észre, hogy nem szeretem a sajtó híreket, mert a jó hír nem hír, a rossz híreket pedig, amelyek a világ siralmas undokságát ecsetelik, nem kívánom mértéken felül. Nem érdekel jobban az a metrószerelvény, amelyet felrobbantanak, gázzal árasztanak el, amely elgázol egy elé lökött utast, amelyben lövöldözés támad, szóval nem érdekel jobban egy ilyen eseménydús metrószerelvény, mint az, amely baj nélkül elvisz innen-oda. A dühöngés nem ad se kenyeret, se tudást. Útközben nézhetjük békésen egymást az utastársakkal, derék férfiak, ti is mentek a mamához, a sógornőhöz, ti is mentek összekarolva a feleségetekkel, vezetitek az autót, a vendéglőben ő sört iszik, ti ásványvizet, a mai napba még beletuszkoltatok valami családiast, van még valaki, akihez ma okvetlenül el kell menni.   TÚL SŰRŰ A LEVEGŐ? HEGYTETŐRE MENNÉL? 1995. A fiúkkal kirándulunk, a Hűvösvölgyben még áll a hó a turista […]

>>>
Címke: , ,
2017.11.16 - tiszatáj

A Sor az csak sor, minden cifrázás nélkül. Ha minden igaz, valójában ez is a Felső utcához tartozik, hiszen nincs a kettő között semmiféle elválasztás vagy közbevetés. A köznyelv mégis azt tartja, hogy ahol véget ér a Felső utca, ott kezdődik a Sor. A Felső utca pedig ott ér véget, ahol az utolsó magyarlakta ház áll, a Sor pedig értelemszerűen ott kezdődik, ahol az első cigányviskó düledezik. Ilyen egyszerű ez. Amikor a faluban arról beszélek, hogy megyek a Sorra, vagy hogy onnan jövök, mindenki felkapja a fejét, a legtöbben élénk fejcsóválással és ideges szemöldökrángatással jelzik nemtetszésüket, és szinte senki sem állja meg, hogy vissza ne kérdezzen: a Sorra? Oda ugyan miért? A Sor ugyanis kívül esik a civilizáción. A közgondolkodásban van először a falu, benne házakkal, utcákkal, csinosakkal és rusnyákkal, aztán ott vannak ugye a középületek, úgy mint önkormányzat, iskola, templom, miegyéb, sőt még a temető is fontos helyszín, és […]

>>>
Címke: , ,
2017.11.06 - tiszatáj

1. Félre értettem a Szerkesztő Urat; vagy nem figyeltem oda arra, amit mondott. 2. Azt hittem ugyanis, hogy harmincegy napon át többen – kik? – írnak egy mondatot, s azt a Szerkesztő Úr összegyúrja valamivé. 3. Aztán kiderült, hogy csak én írok harmincegy napon át naponta egy-egy mondatot, amit vagy szövegként, vagy harmincegy független mondatként kezelek. 4. Nagy selma ez a Szerkesztő Úr: tudta, hogy a mondatok előbb-utóbb úgyis összeállnak. 5. S milyen igaza volt, még zavarodott állapotomban is egy mese felé tendáltak a mondatok. 6. Mesévé a Trampli Donald Kacsáról. 7. Most már, hogy tudom: akár akarom, akár nem, összeállnak, átengedem magam akaratuknak. 8. S akár tetszik ez nekem, akár nem, Donald Trumpot – tetszik tudni, ő lesz folyó hó 20.-tól az Amerikai Egyesült Államok elnöke, sokan számolják, hányadik, nekem mindegy – most már írói munkásságom részének kell tekintenem, még ha pusztán azt jegyzem is fel, hogy a Trampli […]

>>>
Címke: , ,
2018.06.20 - tiszatáj

            Kányádi Sándor (1929–2018) Ha majd ha majd minden fal teli lesz könyvvel képpel ki öreg-székben ki pedig hasmánt heverőn olvasgattok önfeledten én szeretteim akkor csöndesen kilopódzom és elindulok a kertünk vége felé mire fölmerülnétek […]

>>>
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő