„Az ember nem szívesen keveredik a kínjaival tegező viszonyba”

NÁDAS PÉTER TALÁLKOZÁS CÍMŰ DARABJA A PESTI SZÍNHÁZBAN

Ez év májusában lehetett, hogy Nádas Péterrel beszélgetett Veiszer Alinda a Müpa színpadán. A kérdések egyike Nádas és a színház viszonya volt, elég kategorikus válaszában sikertelennek minősítette maga az író színházi megjelenéseit és nem is akart elmozdulni ebbe az irányba. Ülök a Pesti Színház nézőtéren, alig félévvel ezután a beszélgetés után és megállapítom mosolyogva magamban, hogy nemcsak Shakespeare William „nagy ravasz” CsehTamás–Bereményi Géza dalában. A májusi zsúfolt nézőtér előtti beszélgetés idejében már tudnia kellett, hogy Eszenyi Enikő akarja színpadára a Találkozást, tehát igenis készül valami színházi újabb próbatétel.

Az egész előadásból és annak minden körülményéből süt, hogy Eszenyit nagyon izgatta Nádas különleges darabja, nemhogy nem félt ezt igazi ritkaságot megrendezni, hanem minden tehetségével, intelligenciájával a legjobb megoldáson törte a fejét. Még a nézőtérre belépés előtt láthatók a falakon a korábbi előadások képei és Nádas jelentős mondatai, amelyekre előadás közben is felkapjuk a fejünket.

Tisztában kellett lennie, hogy a darab mélysége, őszintesége, mondatai nem átlagos előadást fognak eredményezni. Sejthetően Nádas Péter rossz emlékeit is ismerhette.

A „rossz emlékekkel kapcsolatban” meg kell osztanom az olvasókkal, hogy a darab elején, mikor a TÉR a találkozások egyik döntő színhelye feltűnt platánjaival és templomával, felrémlett bennem, hogy én ezt a darabot már láttam korábban. Utána néztem és valóban a Bárkában, ha jól tudom 2009-ben Gergye Krisztián állította színpadra a hatszereplős Találkozás mozgás elemekkel megkomponált előadását. A mai napig emlékszem, milyen mély benyomást tett rám az az előadás.

Ellentétben a Bárkában megrendezettel, a mostani előadás megtartotta Vidovszky László zenéjét és a háromtagú zenekar komoly része lett az élménynek és a darab megértetésének egyaránt.

A rendező remek érzékkel tágította színpadi teret „mozis” elemekkel, az élményt még plasztikusabbá téve, a megértést és a drámaiságot nagyban segítve. A puritán díszlet tökéletes, a kamerával megemelt és kibővített tér a korszak még jobb megvilágításához segít. Nem tudok nem említést tenni a főszereplő Börcsök Enikő szandáljáról, ami szinte külön életet él, és a velem egyidőseknek, azoknak, akik nagyon is értik az akkor történteket, szinte kézzel foghatóan visszahozzák a miliőt. Mindezek az eszközök talán a fiatalabbak számára is átélhetővé és megérthetővé teszik, hogy milyen bonyolult lelkiismereti és kapcsolati szövevényben élt és rettegett Magyarország társadalmának egy része. Eszenyi Enikő maga is a fiatalabb generáció tagja, így tudja, mit kell világossá tenni azok számára, akik később születtek, de a tisztázni való még rájuk is hárul.

Börcsök Enikő játéka felejthetetlen. Az egyhuzamban eljátszott főszerep minden mozzanata hibátlan, pontos, plasztikus. Különösen tetszett, hogy kevésbé intellektuális irányba viszi el a grófnő alakjának megformálását, sok ösztönösség, nőiesség, emberi tartás és szenvedés nyomán rajzolódik ki, a szerelmi története azzal a férfival, aki a másik oldalon áll és mikor a nőt kínozzák, fent ül az irodában íróasztala mögött. „Ugyanabban a házban” üvölti a megkínzott. Király Dániel méltó partnere Börcsök Enikőnek, kettős szerepében ő is felmutatja a megoldhatatlan szenvedéstörténetet, apa és fiú viszonylatában. A mellékszereplők közül Vencel Vera nagyon szép alakítását emelném ki.

Görcsösségtől és erőlködéstől mentes precíz, gondos és tehetséges rendezői munka eredménye az előadás. Az író, a rendező és a színház művészei szerencsés csillagzat alatt állították színpadra a kivételes művet.

Fürth Éva

Zenészek:
Schlanger Tamás / Holló Miklós, Rabovay Júlia / Zarári Máté, Szilágyi Kinga / Dóczy Gabriella

Díszlet: Antal Csaba
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Dramaturg: Perczel Enikő
Szcenika: Czechmeister László
Világítástervező: Csontos Balázs
Hang: Hajdu Gábor
Videotechnika: Huszti Gábor, Szilágyi Lóránd, Nagyfi Tamás
Operatőr: Táborosi András / Rónai Domonkos
Ügyelő: Röthler Balázs
Súgó: Zsolnay Andrea
A rendező munkatársa: Pintér Beáta, Balogh Zsuzsanna

Rendező: Eszenyi Enikő

Fotó: Pesti Színház / Dömölky Dániel

Kapcsolódó anyagunk: