„Szögediek” utódja, a JATE neveltje

– Gratulálok sikereidhez, minden munkádhoz! Kérlek, mesélj legújabb kötetedről!

– Köszönöm a gratulációt, bár a „siker” szó nem az én világom. Nevezzük inkább elfogadásnak. De itt is különbséget kell tenni a kritikusi, a szekértábori és az olvasói elfogadás között. Az utóbbi az, amely igazán erőt és derűt biztosít számomra. Legújabb kötetem, amely egyben tizennegyedik tudományos könyvem is, a Szent hagyaték című tanulmánykötet, amely Dienes Dénes sárospataki egyháztörténész professzor meghívására lett – immáron ötödízben – az ottani teológia Nemzet, egyház, művelődés sorozatának legújabb kiadványa, a sárospataki Hernád Kiadónál. Ennek a kötetnek négy fejezete van, a pillanatnyilag legaktuálisabb a Járványok, imák gyógyítás címet viseli, s a COVID  legbezártabb időszakában írtam.

– A könyv egyik központi témája, mint az imént említetted is, a vírusok, egyéb fertőzések, betegségek megjelenése, gyógyítása és hívő feldolgozása a 16–17. században. Miben, hogyan segítette ezekenek a tanulmányoknak a megírása a személyes életedet, egészségedet és lelkiállapotodat?

– Most csak egy példát említek a sok közül: rengeteg erőt merítettem többek között a svájci reformátor, Ulrich Zwingli Pestlied-jének, azaz Könyörgés, pestis idején című versének fordításából, hiszen ő e rettenetes fekete halállal vívódva írta meg ezt a ma már jelenkori német nyelven is elérhető, s így könnyen tolmácsolható nagy költeményt. Annak is üzenet értéke volt, hogy a szerző – hite által megerősödve – fel is gyógyult a pestisből.  

– Most pedig egy igazán szegedi téma. Ida és Gyula – Dédszüleim története című, 2019-ben megjelent családregényedből nyilvánvaló, hogy sokat kutatod őseid történetét? Mi derül ki ezekből a kutatásokból?

– Az, ami számomra gyerekkorom óta nyilvánvaló. A felekezetközi harmónia, a keresztény-zsidó párbeszéd nem programzene, hanem megélhető valóság. Ezt példázza dédszüleim, a szegedi zsidó kisasszony, Seifmann Ida, s férje, a katolikus Vaniss Gyula ötven évig tartó házassága, s ennél jóval korábban, a nagy szegedi árvíz idején keletkezett szerelme. A könyvet a járvány idején online bemutattam a MACSE (Magyar Családtörténet-kutató Egyesület) meghívására, továbbá készült belőle zenemű, monodráma és hangjáték, amelyet 2021 tavaszán két részben mutatott be a Klubrádió, Molnár Piroska főszereplésével, Pataki Éva kiváló dramatizálása nyomán. A regény egyébként szegedi vonatkozású idézettel zárul. Anyám, a Szegeden, Sík Sándornál doktorált Nemerey Éva Búcsú című versének néhány sorával, amely éppen a Tiszatáj 1947/6–7-es számában jelent meg. Ez azért is fontos, mert szegedi egyetemi alkotókörösként, Ilia Mihály szakvéleménye alapján, a Művészeti Alap ösztöndíjában is részesülve, sokáig elég sokat publikáltam Szegeden, a Tiszatáj mellett a Délmagyarországban is.

– Igazi, baráti alkotótársad Molnár Piroska. Két tehetség! Hogyan kezdődött az együttműködés?

– Az együttműködés még 1988-ban kezdődött. Ebben az évben, a Jancsó Adrienne megálmodta és kitartásának köszönhetően hosszú évekig népszerű Vers és dal a Várban sorozat hozott össze bennünket Piroskával, az általa szerkesztett estről Adrienne ezt írta naplójában: „1988. február 3. Petrőczi Éva verseit mondja: Molnár Piroska Különleges hangulatú, gyönyörű est! A varázsos Molnár Piroska igazán verset mond, remek szerkesztésben, cselekményesen, mégis minden vers »egyénisége külön él.«” Ezt az estet azután egy év múlva megismételtük, s Piroska sok-sok fórumon mondta írásaimat: tévében, rádióban, könyvbemutatókon, s a járvány óta a Youtube-on is. Végül, de nem utolsó sorban a Helma Hangoskönyvek meghívására az Ida és Gyula, továbbá a Szürkeháj- vagy két szemműtét története című önéletrajzi-orvostörténeti regényem, a Könyörgés, márciusi hóban – Összegyűjtött versek, A füst vállalása – Új versek és a Nagyapa meséi című gyerekregényem Molnár Piroska előadásában kerültek felvételre, illetve forgalomba.

– A hangoskönyveket hol lehet elérni? Milyen további műveid állnak felolvasás előtt?

– A hangoskönyvek a [email protected] e-mailen, Dvariecki Bálint ügyvezetőnél rendelhetők meg, a téli hónapokra való tekintettel komoly kedvezménnyel. Pillanatnyilag nincs új hangoskönyv tervem, de a Heidelbergben írott Áfonyahegyi jegyzetek című napló-önéletrajz „hangosításának” szívből örülnék.

– Olyan szerteágazó a tevékenységed, hogy sokan talán nem is tudják, milyen jelentős kortárs munkát végzel az egyháztörténeti kutatások terén. (A bel- és külföldi szakmabeliek természetesen igen!) Miért ilyen fontos számodra ez a diszciplina?

– Közelebbről a magyar és az angolszász puritán irodalom kutatásával foglalkozom, amely mindig – járványtól függetlenül – szellemi és lelki védőhálót biztosít a jelen minden bántásával, mellőzésével szemben. A tizenhetedik századi magyar, angol és új-angliai lelkipásztor-írókat nagyon sok támadás érte, az ellenreformáció időszakában különösen. De kétségbeesés helyett a teljes elkötelezettséget választották. S ugyanakkor szövegeiknek rendkívüli stiláris, gyakran költői ereje van. Így az angol és magyar irodalmi nyelv fejlődésében is komoly szerepet játszottak.

– Végül, biztosra veszem, hogy most is dolgozol valamin. Mi készül a napokban a kezed alatt?

– Egy új előadáson dolgozom éppen, a 17, század legnevesebb nagyváradi nyomdászának, a méltán nagynevű Szenci Kertész Ábrahámnak kevésbé ismert szakmai kapcsolatait igyekszem felderíteni, a híres lüneburgi Sterne nyomdával, amely a németalföldi Elzevirek mellett ugyancsak jelentősen hozzájárult kiadványainak színvonalához. Ezen kívül mostanában sok új versem születik, lassan kirajzolódnak egy huszadik verseskötet körvonalai!

Vermes Nikolett