tiszatáj | 2013. február 6.

Kukorelly Endre: Erdély megszabadítása

álmatlanul tölté az éjt s midőn
már rég fölvirradott még akkor is

karszékben ült a kandalló előtt
és kialudt hasábok hamvait

széndarabokat piszkált vasfogóval
mintha a hideg tűzhelyen parázsat

keresne melyről éleszthetne lángot
[…]

KAF/LRS-nak szívből

idővel Erdély egy virágoskerthez hasonlítana
(Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán)

Ne szabadítsatok meg
(Erdély Miklós: Antiszempont)

álmatlanul tölté az éjt s midőn

már rég fölvirradott még akkor is

karszékben ült a kandalló előtt

és kialudt hasábok hamvait

széndarabokat piszkált vasfogóval

mintha a hideg tűzhelyen parázsat

keresne melyről éleszthetne lángot

s midőn reggelivel a komornyik belép

mond meg mormogá redős homlokával

mondd meg a bábának hogy hozza be

a kicsinyt

ezen

szót

kicsiny

vontatva s arcán kifejezhetetlen

szorongással ejté a csecsemő

beviteték florestan indulattal

sétált a szobában elforditotta

szemét az ajtó mellett álldigáló

bábától de egy bősz kíváncsiság

gyötörte s hosszas küzdelem után

a csecsemőnek arcára tekintett

reménytelen csüggedten nézte azt

fürkészte szinte átszegezte

a kisded akkor nyöszörgeni kezdett

vigye kend ezt hamar ki a szobából

kiált kezével távozásra intve

te szőke vagy én szőke sőt hajam

még verhenyegre játszik ellenünkben

tátosunk ah tekints tehát helyettem

a kis vadállatra s mondd el hogy néz ki

a gyermek ki felett vitatkozás

támadt szerencsétlenségére kondor

fekete fürtű sötétbarna bőrű

idomtalan szájú és lapos orrú volt

csak éjszínű nagy szeme s rendkívül

szép fogsora enyhítettek szabály

NAGYTESTŰ PRÉMES ÁLLATOT LÁTTAM HÁTULRÓL (a) FEJE

KÉNYELMETLENÜL BALRA FELFELÉ CSAVARVA

AMINT AZ ESTHAJNALCSILLAGOT NÉZTE MEREVEN

AZONBAN FÉNYTELEN ORRHEGYE NEM VOLT VALÓDI

SEM A PRÉMJE SEM AZ ÁLLAT SEM AZ ESTHAJNALCSILLAG

NEM VOLT VALÓDI CSAK A KÉNYELMETLENSÉG VOLT

VALÓDI CSAK A KÉNYELMETLENSÉG – AZ VOLT VALÓDI.