tiszatáj | 2022. június 17.

Kántor Zsolt versei

#[email protected]

Melkicedek és Ábrahám Úrvacsoráztak.
Illés a Kármel hegyén leckéztette meg
Baál papjait. Megbizonyosodtak
A népek, hogy hiábavaló minden bálvány.
Az egyiptomi fáraó megszégyenült
Mózes előtt. Áron gallyacskája kihajtott
A vér a ajtófélfélfára és a szemöldök-
Fára került. A pusztító elment
Az izraeli hajlékok mellett. Nem ment be.
Ráháb, Ruth és Eszter kegyelmet nyert.
Szerette Isten a szent asszonyokat.
Mint Sárát. Huldát és Czipporát.
Dávid homlokon ütötte Góliátot egy kaviccsal.
A saját kardjával vágta le a fejét.
Sámsont megigézte Delilah. Mégis üdvöt nyert.
Jákob birkózott az Örökkévalóval.
Aki pecsétet nyomott a csípőjébe.
És időtlenné vált a gravírozás.
Jézus a kereszt által emeltetett fel.
Hogy magához vonzza a Benne hívőket.
Fel. Ahol nincs halál se szenvedés.
Majd megírta a Népszabadság és az És.



„Föld, erdő, Isten”

SÁSKA SKANZEN

Szabó Lőrinc emlékének

Rózsaszirommal megszórt aszú. 
Egymást átjáró ellenpólusok.
Belül-kívül. Szellem és test. Hit és tudás.
Liszt és Ibsen. Időhurok.
Önnön tervrajzát feltáró érkezés. Indulás.
Működés, éhségérzet. Meghagyás. 
Egybeíródik a nyelvem és a szád.
Erdőben kert, a kertben darabka erdő.
Aspektus és akcentus. Frézia és méhpempő.
S lassan elszáll a szöszök birtokolta polc.
A szépség-építészet retusált mivolt.
Esszenciáink skanzenjeit elfedik.
Exkluzív konyhánkban Krúdy reggeli.
A szinguláris pecsét a madzag mentén elreped.
Performansz a sors. Csak a hegedűvonó hegye.
A reneszánszhoz új gyanta kell. 
Princípiumok: teszt és test. Hajszálnyi lepel.
Elemző emulzió: elszánt tétovázás.*
Egy megfeszített Név. Kinek nem áldás.



Stilisztikai regiszterek

EXKLUZÍV HELYEK, DISZKURZÍV TEREK

Gondolod vagy mondod.
Nem mindegy, mire használ 
Téged a tudat és a száj.
Az ihlet is egy mű,
Eleve csinált. Generált
Áttétel. Kibuggyan, túlfolyik.
Leeszi a legszebb, legszentebb rendet.
Az észnek a szöveg csinál mozit.
Visszahátrál az eredet benned.
A szoba-káosz nyugtat meg,
S amint felfogod, mit kedvelsz.
A titkos örömmel megtelsz.
Interiorizált iróniád egy olvasatot elnyel.
Új hangoltságért kiált.
Oszcillál a szellem.
Felülírja a tested: klezmer- imád.
Már leírni sem kell.
Csiganyomok a lenyalt nyelven.
Egy ablak képe, egy oázis rajza.
A boldogságba alvásként belevarrnak.

* Németh Zoltán kifejezése