„Gyereknek lenni tök nehéz dolog!”

Az író-olvasó találkozókat mindig egy zártkörű biblioterápiás foglalkozás előzi meg. Ezek a foglalkozások a meghívott szerző egyik fontos könyvére épülnek, és a tanszék Iskolai és gyerekkönyvtáros specializációján tanuló hallgatók vesznek rajta részt. Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című, HUBBY-díjas gyerekkönyve tabutémát dolgoz fel: az anyai alkoholizmust mutatja be egy elhanyagolt, szeretethiányos kislány szemszögéből. Az irodalomterápiás foglalkozást éppen ezért egy női szenvedélybetegekkel és hozzátartozóikkal foglalkozó biblioterapeuta, Csirke Kata tartotta, utána pedig Elekes Dórával Borbáth Péter író és műfordító beszélgetett.

Elekes Dórának eddig három önálló gyerekkötete jelent meg; 2014-ben a Tündi és Samu, 2015-ben A muter meg a dzsinnek, 2016-ban pedig a Dettikéről ​és más istenekről. Fordításai pedig egész széles skálán mozognak a mesekönyvektől, Agatha Christie nyomozásain át egészen Stephen Kingig vagy az Állatfarmig. Elekes és Borbáth személyesen is jól ismerik egymást, hiszen mindketten ugyanannak a gyerekkönyvkiadónak, a Csimotának a szerzői, másrészt 2021-ben Borbáth laudálta az írónőt a Csáth-díj átvételekor. Nem meglepő így, hogy a személyes kapcsolódások, reflexiók és az oldott légkör, nem utolsó sorban pedig – a nehéz tabutéma ellenére is – a sok nevetés jellemezte ezt a beszélgetést, melynek során többek között A muter meg a dzsinnek keletkezéstörténetéről, az életrajzi vonatkozásokról, a jó gyerekkönyvek sajátosságairól mesélt Elekes.

A muter meg a dzsinnek egy Arany Vackor pályázatra született, ahol egy író és illusztrátor párosnak kellett összeállítani egy könyvtervet. Nem titok, hogy a könyvnek van valóságalapja Amikor Elekes elkezdett gondolkodni azon, hogy ezt a személyes témáját, gyerekkori élményét használja fel egy gyerekkönyvhöz, elég abszurdnak érezte, de végül pont ez a kihívás miatt kezdte el írni. Ugyan a pályázatra végül Kun Fruzsinával nem adták be a művet, mivel azt a változatot még nem érezte Elekes teljesnek, de végül a Csimota Kiadónál meggyőzték arról, hogy publikálásra alkalmas a kézirat. A rengeteg pozitív visszhang, a nemzetköri siker (a könyv felkerült a White Ravens 2016-os listájára) ellenére a szerző mégis úgy érzi, ha új kiadásban megjelenhetne a könyv, akkor megpróbálná egy kicsit tovább írni. Azt is elmesélte, hogy miután kijött a könyve, kicsit zavarta, hogy az emberek azt hitték róla, hogy addiktológus szakember, hogy igazi szakértője ennek a témának. Éppen ezért főleg olyan kérdéseket tettek fel neki, melyekre nem tudott válaszolni, hiszen nem az irodalommal, írással kapcsolatosak voltak. 

Borbáth Péter is beszélt arról, hogy a könyv elolvasása hogyan hatott rá: „Húsz perc alatt el lehet olvasni, de az maradandó károsodás”. Ezt persze nem arra értette, hogy rossz lenne a könyv, hanem hogy nagyon mély, képes akár hónapokkal az elolvasása után is foglalkoztatni. A rajzok pedig ezt a mélységét még inkább erősítik, behúzzák a könyv világába az olvasót. 

Elekes hosszan mesélt arról, hogy anno milyen esztétikai és társadalmi problémákkal szembesült bizonyos gyerekkönyvek esetében. Mint mondta, a legtöbb gyerekkönyvben az anyukák nagyon jófejek, tökéletesek, ami nem is csoda, hiszen ezeket a köteteket anyák írjak. Ezt ő nagyon valótlannak tartja, mert a tapasztalatok is mást mutatnak: ezért is akarta megírni a saját élményeiből inspirálódó tabukönyvet, ami egy merőben más anya-lánya kapcsolatot ábrázol. A saját gyermekkorából adódóan erősen átlátja, hogy gyereknek lenni bizony nagyon nem könnyű és a felnőttek se tökéletesek. „Gyereknek lenni tök nehéz dolog!”, mondta. De azért is volt fontos számára, hogy megszülessen A muter meg a dzsinnek, mert az alkoholista családban lévő gyerekeket nehéz elérni, ezért próbált egy olyan könyvet írni, ami segít kicsit nekik. Ugyan nem mutatja meg a végső megoldást, hogy alkoholista szülőkkel mit tud tenni a gyerek, de segít felismerni a problémát. Segít abban, hogy a gyerek ne érezze azt, hogy egyedül van és terápiás célokra is fel lehet használni a könyvet. 

A továbbiakban Borbáth a műfordítás és a saját alkotói világ összefüggéseiről kérdezett. Elekes mesélt arról, hogy a fordítói háttere milyen sokat segített neki az írásban, főleg a párbeszédek dinamikájának a létrehozásában. Megtudtuk, hogy milyen nehéz felnőtként gyerekeket megszólaltatni, hogy ezt milyen módszerekkel próbálja hitelesen elérni a szerző (pl. visszagondol abba, neki milyen volt az az adott időszak), és hogy a szleng nyelvet a gyors elavulása miatt milyen nehéz írni és fordítani is. 

A beszélgetés végén az írónő felolvasott a Dettikéről ​és más istenekről című könyvéből, ami azért is volt különleges és nagyon szórakoztató élmény, mert az egyébként is vicces történetet szerzői magyarázatokkal és kitekintésekkel színesítette. 

Nagyon mély beszélgetésen vehetünk részt gyerekirodalom, irodalom és társadalmi problémák, alkoholizmus témakörben. Ennek során az is elhangzott, mit tehetünk mi a szenvedélybetegekkel, hogy gyerekként milyen nehéz alkoholista szülő mellett felnőni, és hogy mennyire tabunak számit még manapság is az alkoholizmus, holott Magyarországon különösen nagymértékben érinti az embereket. Jó volt megismerni az írót a könyv mögött, aki egy rendkívül fiatalos és humoros nő. A beszélgetés dinamikus volt, és habár mély témákat érintettek, de nem lett nyomasztó a hangulat, ez a beszélgetők személyes varázsának is köszönhető. Nem véletlen, hogy a végén a diákok is megszólaltak és kérdéseket tettek fel, ami szerintem nagy dolog, mivel mind tudjuk, milyen tücsökciripelés szokott lenni az olyan beszélgetések végén, ahol nem kerül közel az író meg a mű a hallgatósághoz.

Berta Petra

 Berta Petra fotói