Fellinger Károly gyermekverseiről

Csigalépcső
Válogatott gyermekversek
Illusztrálta Mészely Ilka
AB-ART, 2014
64 oldal, 1900 Ft

A válogatott versek megjelentetése általában egy pályaszakasz lezárását jelzi, bár amióta kitalálták a „válogatott és újabb versek” típusú kiadványokat, ez sincsen kötelezően így. Előfordul, hogy maga a szerző állítja össze a kötetbe kerülő versválogatást, amit nem tartok a legszerencsésebb megoldásnak, mert hiányzik belőle a külső látás biztonsága. Fellinger Károly esetében ezt a perspektívát Z. Németh István válogatói és szerkesztői munkája képviseli. Ő a korai gyermekversekben a szerző gyermeki látásmódja, és gyermeki logikájának működése mellett értékeli a költemény hangzáselemeit, amelyek talán közvetlenebbül szólítják meg az ifjú hallgatóságot, mint a logika, inkább a felnőtteket lenyűgöző gyermeki bukfencek. Képi világa viszont korhatár nélkül élvezhető:

Nagy a hőség
valóban,
fürdik a nap
a tóban.

Ki látott még,
nohát, ilyet,
kifröcsköli
mind a vizet.
(Kánikula)

Egy különös kettőséget is felmutat a versválogató/szerkesztő, azt, hogy a költő képes elrugaszkodni a valóság talajától, verse a makrokozmoszba repít, még angyal és ördögfiókák is megjelennek benne: („Lovam lódít az áldóját, / nagy hanggal, / göncölszekér elé fogta / hét angyal.” – Lódító. másfelől a szülőföldbe kapaszkodik, játékos módon felemlegeti és szinte megszemélyesíti a helyiségneveket, ami elszakíthatatlan részévé válik költői programjának.

Mindjárt gondoltam
Gyenes Gábor rajzaival
Vámbéry Polgári Társulás
Dunaszerdahely, 2018
98 oldal

A költő az 55. életévének betöltését két gyermekverseket tartalmazó kötettel (Mindjárt gondoltam; Hullámvasút) ünnepelte meg, az előzőt édesanyjának, és lányunokájának ajánlotta. A két hölgy három nemzedék távolából szembesülhet a költeményekkel, és ez a korkülönbség nem gördít semmilyen akadályt a versélvezet elé.  Ifjúnak és korosabbnak is érdekfeszítő az a gyermeki látószög, amiből Fellinger fogalmazza verseit. Az eredmény elgondolkodtató, revelációs, olykor megmosolyogtató, minden esetben vidám. Óvodás és kisiskolás gyerekek között játszódnak a történetekként értelmezhető versek, ahol a dolgok közvetlen jelentésükkel együtt mutatkoznak meg, az elvonatkoztatás ritka ebben a korosztályban, ennél fogva a versek „felnőtt olvasata” számos meglepetéssel szolgál.

Arról nem is szólva, hogy ezek a gyermekversek nem a nálunk honos, csengő-bongó rímek, a nyomatékos ritmus révén képződnek meg, hanem szinte észrevétlen prózaritmust követő elbeszélésként valósulnak meg.

Hullámvasút
Gyenes Gábor rajzaival
Vámbéry Polgári Társulás
Dunaszerdahely, 2018

Ezt a jubileumi kötetet édesapja emlékének és Fülöp unokájának ajánlotta a szerző. Az unoka neve elő is fordul a versekben, a tartalmunkból ítélve, a versírás idején még aprócska fiúcska lehetett Fülöpke. Nagyapa, a költő úgy gyűjti egybe verseit, hogy a gyermek növekedése során képet alkothasson általuk a világról. Az ikerkönyvével ellentétben, amely a dísztelen gyermekverseket preferálta, és a gondolat révén igyekezett beleivódni a gyermeki képzeletvilágba, itt megjelenik az általunk jól ismert, bolondozó, mindenképen vidám, mondható, rímes, ritmikus sorokból álló forma. Nem késztet fejtörőként gondolkodásra, nem jelennek meg benne természetfeletti lények, annál inkább állatok, növények, természeti jelenségek, amelyekkel a gyermek előbb-utóbb látási ismeretségbe kerülhet.

A természet lényei nem indokolatlanul kerülnek be Fellinger költészetébe, hanem mindegyikhez fűződik valami értelmezhető megfigyelés, magatartási minta, miként a települések is valamilyen jellegzetességük kapcsán kerülnek említésre:

Sopornya, Sopornya,
lement a szél
négykézláb a pokolba.

Elzavarták
egykettőre.
nem volt neki
belépője.

Sopornya, Sopornya,
mitől lett a
tót legényke
mogorva?

Olyan csípős
ott a torma,
tele azzal
szoba, konyha.

Sopornya, Sopornya
irgum–burgum,
mi akadt a
horogra?

Gumicsizma,
öreg bakancs,
szaladjunk, mert
ez a parancs.
(Sopornya)

Az ikerkönyvek alapján is nehéz lenne eldönteni, hogy melyik verstípusban otthonosabb a költő, a dísztelen skandinávban, vagy a rímes-ütemesben, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a választott formát felülírja a mindent átfogó gyermeki látószög, a vidámság, a tréfa, a felnőtt logika gyermekibe fordítása.

Csatangoló
Balázsy Géza rajzaival
Lilium Aurum
Dunaszerdahely, 2019
146 oldal, 2100 Ft

Szülőföldjének településeit járja körül a költő olvasóival a Csatangoló című kötetében (is), a délvidéki olvasó számára ezek a toponímiák kis kivétellel, mint Galánta, Dunaszerdahely, Pozsony, nem bírnak különösebb jelentéssel, hangzásuk is idegen, csupán akkor eszmélünk rá, hogy voltaképpen ismerős helyeken járunk, ha a költő egy-egy eseményhez, vagy jeles személyhez köti az említett települést. Olykor a különös névadás rejtélyének feloldásában is segédkezik, utat nyit az etimológiai értelmezés irányába.

A Felvidék avatott kalauza Fellinger Károly, játékos, tréfás, néha gunyoros, ha a helyismerethez történelmi adat is tartozik, ki nem hagyná, bár mindössze az említés szintjén foglalkozik vele, mert a gyermekvers több információt képtelen lenne elviselni. Helyette a játék, a tréfa és a gúnyolódás nyer teret a versekben, amelyek mindegyike külön illusztrációval segít értelmezni a költői gondolatot. (Az illusztráció egyébként Fellinger minden gyermekkötetének része, de Balázsy Géza rajzai az illusztráláson túl szemléltetik, értelmezik is a szövegvilágban megjelenítetteket.

A költeményekben pedig együtt van minden, helyismeret, nemzeti érzés, játékosság:

A tejbárban fogy a tej,
sportos város Szerdahely.
Szép a pálya, jó a foci,
kacag Zoltán, tapsol Oszi.

Lelátóján sok a néző,
de az üres hely elenyésző.

Dunaszerdahelyi lányok,
átölelik a világot.
Tündérekkel játszanak,
szívükben nincsen harag.

Harmatosak a fűszálak,
piros-fehér-zöldben járnak.

Szerdahelyi legények,
tudják, milyen az élet,
míg a barack nem érett,
addig ők csak henyélnek.

Pálinkával leöblítik
a laskatök főzeléket.
(Szerdahelyen)

A környéken több legendája van Rákóczinak, a fejedelem mellett említést nyernek a vidék szülöttei, így a sakkozógépéről elhíresült Kampelen Farkas, Szenczi Molnár Albert református teológus, író.

A költő nem csupán a múlt révén szólítja meg a gyerekeket, hanem a jelenkoruk kommunikációs eszközéről sem feledkezik meg: „A felvégi molnár gazdag, / az alvégi tehetősebb, / mégse jelölik be egymást / a fészbukon ismerősnek” (Lángos).

Zöld, de nem spenót
Bálint Mariann rajzaival
Lilium Aurum
Dunaszerdahely, 2020
60 oldal, 2990 Ft

Fellinger Károly gyermekverseinek állandó beszélője van, a gyermeki percepció, a gyermeki logika, a gyermeki fantázia, a realitás és a vágyvilág közti átjárhatatlanság felismerése testesíti meg. Ennek az artikulált hangnak a megszólaltatójának személye változó, korban 6–10 éves, többnyire fiú, de olykor lány, a szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel élnek a családban, társaik az óvodából és az iskolából kerülnek ki.

A versekbe azok az események, történések, érzések kerülnek be, amelyekre a beszélő hang tulajdonosa felfigyel, de a narratív verseket valójában a költő fogalmazza meg, akivel egyszer beszédbe is elegyedik az elbeszélő kisfiú. A megszólalás korszerű, a szerző felnőtteknek szánt költeményeihez hasonló. Szerencsére meg se célozza a korosztályt megszólítók által gyakorta alkalmazott didaktikus eszközöket, ezekről a versekről nem a csengő-bongó rímek, sem a zakatoló ritmus árulják el, hogy költészettel találkoztunk. Didaktikus felhasználhatósága csupán a gyermeki logikát a vers homlokterébe helyező költeményeknek van. Az is mindössze annyi, hogy rávilágít a gyermeki világlátás különlegességére. Emellett a költeményekben megjelenik a nemzeti öntudatra nevelés eszköztára.

Persze az is különleges, hogy a költő az alábbi verssel indítja kötetét:

A könyvek azért vannak,
hogy sok mindent
el lehessen rejteni bennük:
történeteket,
négylevelű
lóherét, egyebet.
A legjobb,
ha a könyveket senki sem olvassa,
mert akkor rejtve maradnak
a rejtett dolgok.

(A könyvek)

Barangoló
Balázsy Géza rajzaival
Lilium Aurum
Dunaszerdahely, 2020
135 oldal

A könyv borítóján egymás mellé került, láthatóan párt alkot az előző két kötet illusztrációin szereplő lányka és fiúcska, feltételezhetően kiskamaszok. Ettől több újdonságot voltaképpen nem is hoz a gyűjtemény, kifulladni látszik a toponímiákra építkező poétika. Jobb híján nevezzük geográfiai poétikának, vagy akár honismereti verselésnek. Az is meglehet, hogy az olvasó veszítette el érdeklődését a penzumszerű költészeti megoldások iránt, amelyek már nem szolgálnak újabb meglepetéssel. A kezdősorban feltüntetett, majd megismételt toponímia lehangolóan fantáziátlan megoldás, hiányoznak a karakteres alakok, a történelmi áthallások, nem sokat változtat a helyzeten, hogy megtudjuk, valahol igencsak szeretik a káposztát, máshol meg a legények borisszák. A természet működésének mitológiája is mintha háttérbe szorult volna, a boszorkányok és ördögfiókák csellengése se hoz újabb meglepetést. Mintha üresen zakatolna a malom. Ahogy egy másik kötetében megírta: „Kelepel a gólya, azt kelepeli, hogy nincs / mondanivalója.”

Pedig a geográfiai poétika tekintetében ez a legalaposabban előkészített kötet. Az előzőkhöz hasonlóan itt is szerepel a versek által körüljárt vidék térképe, de külön helységnévmutató is társul a versekhez, ez a Komáromi, a Dunaszerdahelyi, a Nyitrai, az Érsekújvári, az Aranyosmaróti és a Lévai járások megénekelt településinek elnevezését vonultatja fel magyar és szlovák alakjukban. Egyes versek a maguk módján feloldják a helységnevek etimológiáját, így teljesül ki a honismereti tartalom.

Viszont hiányoznak az igazán ötletes szövegek, mint például az alábbi verskezdet, és tegyük hozzá, a pazar illusztrációk elmaradhatatlanok:

Párkányból a fürge bolha
átugrott ma Esztergomba.
Bolhát ültettek a fülébe,
kutyavásár lesz estére.

De pórul járt, ez nem mese,
nem volt arra egy kutya se.
(Párkány)

Lófráló
Balázsy Géza rajzaival
Lilium Aurum
Dunaszerdahely, 2020
144 oldal, 2400 Ft

Még egy falujáró kötet, Fellinger Károly ebben a versgyűjteményben a Korponai, a Nagykürtösi, a Losonci, a Rimaszombati, a Nagyrőcei, a Zólyomi és a Rozsnyói járás magyarlakta falvait járja be, és szedi versbe azok történelmét, hiedelmeit, szokásaikat, jellegzetes épületeiket, természeti jelenségeiket, szokás- és hiedelemvilágukat, meg hajdani jeles lakosaikat, esetleg látogatókat. Az érintett járásokról a tartalommutatóból értesülünk, a települések magyar és államnyelvű elnevezését külön függelékben közli a költő, így a versolvasást nem terheli külső hivatkozás.

Ezen a vidéken mintha több lenne a megéneklésre érdemes dolog, mint az előzőn, a költőnek van miről írnia. Nem gyötrődik, miként az olvasója sem, hogy a vers ne csak szóljon, hanem valamit közvetítsen is. Az illusztrátor is teszi dolgát, a szöveg és a kép fúziója vidám, derűs, mosolyfakasztó. Lám, mennyire szórakoztató lehet a honismeret gyermeki perspektívája!

Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Ipolyi Arnold, Csák Máté, Ráday Pál, Bethlen Gábor, Kármán József, Petőfi, Csontváry, Tőzsér Árpád, Tompa Mihály, Radnóti Miklós, gróf Vécsey Károly, Cinka Panna mellett annyi nevezetes ember fordul elő a környéken, hogy bele se férnek egyetlen versbe:

Fazekasfalu Jánosi,
ott nyaral a sok városi,
kastélyai tündökölnek,
Vályi Klára költő jött meg.

Rómer Flóris híres apát,
két kezében régészlapát,
diófára, ha felmászott,
belátta a nagyvilágot.

Itt nyugszik Lenkey István,
jó magyarnak sose hitvány,
honvéd százados volt egykor,
rágondolok, vérem felforr.
(Jánosi)

Aki Bátkát sose látta,
egyszer még szívébe zárja,
Mács József szülőfaluját
tiszteli az egész ország.

Bényei István, a rektor,
színigazgató volt egykor,
itt látta meg a világot,
merészen egy álmot látott.

Bornemisszák szép kastélya
köröz felette a héja,
aki Bátkát sose látta,
egyszer még szívébe zárja.
(Bátka)

Zebra az autómosóban
Bálint Mariann rajzaival
Anser Társaság
Hetény, 2020
60 oldal, 2900 Ft

Vége a falujárásmak, vissza a családhoz. Útvezetőnk a könyv egyik felében egy kislány, a másikban egy kisfiú. Környezetükben már nem csak a szülők és a nagyszülők a meghatározó egyéniségek, hanem a diáktársak, barátok, első szerelmek is kiemelt helyen szerepelnek.

A versekben fontos, hogy kinek a perspektíváját használja a költő, a lányét, vagy a fiúét. Másként tekint a lány és másként a fiú a környezetére, kezdve az állatoktól, növényektől a famíliáig és a pajtásokig. Eltérő részletekre figyelnek, mást és mást tartanak mulatságosnak, sajátos módon igyekeznek megérteni és tolmácsolni az őket körülvevő világ jelenségeit. A költő ezeket az eltérő meglátásokat, értelmezéseket nem állítja se párhuzamba, se egymással szembe, csupán hagyja érvényesülni az eltérő, egyaránt meglepetésekkel szolgáló, olykor elgondolkodtató szólamokat. Ezek a versek már a serdülők világát jelenítik meg, akik tudatában vannak érzelmeiknek, ismerik az összetartozást, a barátságot, a szerelmet.

A felnőttek számára megmosolyogtató a gyerekek leleményes gondolkodása:

Búslakodik a szú, mivel
a hétvégi házunkban
minden műanyagból
és vasból van.
Apa biztosan megsajnálta,
mert hiába ellenezte az anyu,
kályhát vett,
amiben fával fogunk tüzelni.
Mivel a fáskanna akkor is
tele van fával, amikor
nem vagyunk a házban,
a szú nem fog éhen halni,
lesz még egy utolsó vacsorája.
(A szú)

Egy másik versben a beszélő különös képzettársítás során a hírnevet a gasztronómiával kapcsolja össze:

Nyolcéves vagyok, de már
meséket írok, és elhatároztam,
hogy híres ember lesz belőlem.
A minap apuval elmentünk
egy menő étkezde előtt, ahol
a táblán feltüntették a náluk
fogyasztható legjobb ételeket:
Jókai-bableves, Petőfi-borda,
Kossuth-kifli. Elgondolkodtam.
Ezek szerint egyszer majd
rólam is elneveznek
valamilyen ételt. Boldogság
töltötte el a szívemet,
amitől azonnal megéheztem.
(Elhatároztam)

Bóklászó
Balázsi Géza rajzaival
Lilium Aurum
Dunaszerdahely, 2021
118 oldal, 2990 Ft

A Csatangoló ikerkönyve is lehetne, ékes példája a költő és a képzőművész egymásra találásának. Ennek a kötetnek a legismertebb koordinátái Kassa, Nagyida, Lőcse, Késmárk, Zólyom, Trencsén, Selmecbánya.

Amíg a Csatangoló címlapjára egy fiút rajzolt az illusztrátor, addig a Bóklászót egy lány alakja vezeti be, ám ennek a versek tartalmát illetően nincsen jelentősége, a költemények nem oszlanak lányos és fiús versekre, a különbség a témaválasztásban mutatkozik meg. Az első könyv játékosabb, több benne a csúfolódás, több az angyal, ördög és boszorka, a helyi szokás, a környezetrajz, a második inkább a történelmi, illetve művelődéstörténeti jelentőségű személyekről emlékezik meg, szülőhelyük, illetve munkásságuk kibontakozásának helye szerint.

A teljesség igénye nélkül emelek ki személyeket az őket megidéző versekből: nagyidai cigányok, Ilosvai Selymes Péter, Potta Géza prímás, Ónodi Bandi betyár, Kós Károly építész, Márai Sándor író, a filmes Bacsó Péter, Radványi Géza, szülőhelyükről jut a költő eszébe, hogy

Kassa legszebb templomában
Szent Erzsébet Dómban pihen
hős bujdosó társaival
Rákóczi a fejedelem.
(Kassa)

Folytatom a névsorolvasást: Kossuth Lajos, Mécs László. Dessewffy Arisztid, aradi vértanú, Fábry Zoltán, a zsivány Gordán Gyuri, Dobó István, egri hős, erdélyi vajda, Bercsényi gróf, a zsidómentő Revicky Imre zászlóaljparancsnok, Erdélyi János költő, Károli Gáspár bibliafordító, Kulcsár Tibor költő, Reviczky Gyula költő, Bercsényi Miklós gróf, főgenerális, Hrúz Mária, Petőfi édesanyja, Lahner György, aradi vértanú, Petrőczy Kata Szidónia költőnő, Herman Ottó természettudós, Benyovszky Móric kalandor, Bél Mátyás természettudós, Hamvas Béla író, Szinyei Merse Pál festőművész, gróf Gvadányi József író, Thuróczy János krónikaszerző, Hell Miksa csillagász, Schöpflin Aladár szerkesztő, Thököly Imre, erdélyi fejedelem, Marchalkó János szobrász, Markó Károly festő, Szapolyai János király, Csontváry Kosztka Tivadar festő, a Balassit oktató Bornemissza éter,

A felsorolás utal rá, hogy milyen gazdag a régió történelme, milyen fontos életutak indultak arról a vidékről, és ezzel a gyermekverset átemeli a puszta nyelvi képződményből az edukáció terepére. Ha a gyermek ugyanis nem marad magára a versolvasás során, hanem egy felnőtt is jelen van, az teljes történetté egészítheti ki a költeményben mindössze felvillantott elemet, kiteljesítheti a vers jelentéskörét, ismeretté alakítják az információt. Hasonló szerepük van az illusztrátor rendkívül szuggesztív rajzainak, amelyek látványosan kötődnek a versben elmondottakhoz.

Fellinger Károly gyermekverseiben nem ereszkedik le a gyerekekhez, nem gügyög nekik, nem festi bennük rózsaszínűre a világot, hanem ellenkezőleg, felemeli magához a gyerekeket, vállára ülteti őket, hogy onnét nézzenek vele együtt szét a láthatáron, legyenek ők is a versvilág közvetlen felfedezői. A rengeteg adat, a múlt töméntelen történései közé itt is belefér a kortárs világ műszaki eszköze, mint a korábbiba a fészbuk, itt: „Vasorrú bába dorbézol, / telefonja rezgő, / beállítom csengőhangját, / lesz vagy hatvan pengő.” – Csicser)

Nekem 8
Schall Eszter rajzaival
Nap Kiadó
Dunaszerdahely, 2021
56 oldal, 3200 Ft

Annak ellenére, hogy a kötet címe egy katicabogárról és annak édesanyjáról szóló versre utal, ez a kötet visszatérést jelent a családhoz, és a kiskamaszok világához. A família már ismert, a gyerekek szülők, nagyszülők mellett nevelkednek, rá- rácsodálkoznak a felnőttek dolgaira, gondolkodásukra, szabályaikra.

A család körülményei nem ideálisak, olykor albérletben húzzák meg magukat, van, hogy munkanélküliek, anya és apa gyakran összezördülnek, ilyenkor általában apa húzza a rövidebbet, még külön is költözik a családtól. A körülmények ellenére a gyermekek érzelmi élete harmonikus, tudnak vonzódni, szeretni, képesek megkülönböztetni a hiúságot és a szociális helyzet elfogadását, nemzeti öntudatuk folytán megkülönböztetik azt, aki az idegen nyelvi közösségben önként föladja magyarságát. A versekben szereplő gyerekek az első szerelmek idejét élik, szimpátiák születnek, elképzelik leendő házastársukat és majdani családjukat. A minta természetesen a saját famíliájuk, amely a játék, az öröm, a törődés mellett megismerteti velük a veszteség, a gyász érzését is:

Apu szerint a dédimama nagyon beteg,
neg fog halni szegény.
Azt is mondta, hogy rákja van.
Másnap tűvétettem mindent a dédinél,
de nem találtam rákot
sem a házában, sem a kertjében,
de még az udvarán sem.
Biztosan előre küldte a mennyországba.
(Rák)

Az idézetből is érzékelhető, a versalkotás során fontosabb a gondolat, a látásmód, mint a rím, meg az ütem. Ezek a költemények nem akusztikailag lényegesek, hanem a gyermeki perspektíva megragadása teszi őket költeménnyé.

Végezetül: az eddig tárgyalt gyermekvers-kötetek (valamint a meséket, mondákat tartalmazó, itt nem tárgyalt két prózakötet: Ilka vára; A kincsesláda) egytől-egyig kemény borítósak, minőségi papírra nyomottak, az oldalak gyakran színesek, a szövegeket nagyméretű betűkkel szedték. A könyvélményt minden esetben remek illusztrációk növelik. Bárhol is adták ki a könyveket, pontosan tudták, hogyan kell kinéznie a gyerekeknek szánt olvasmányoknak.

Fekete J. József