Válogatás a kortárs olasz költészetből
Antonio Spagnuolo versei
A HIÁNY DALOSKÖNYVÉNEK VERSEIBŐL
Antonio Spagnuolo 1931-ben született Nápolyban. Költő, esszéíró, szerkesztő. Első verseskötete 1953-ban jelent meg Az eltűnt idő órái (Ore del tempo perduto, Intelisano, Milano, 1953) címmel. 1959-től 1961-ig saját irodalmi folyóiratot szerkeszt Irodalmi perspektívák (Prospettive letterarie) címen. Számos verseskötet szerzője, számos antológia szerkesztője. Szerkesztője a Kairós Kiadó Le parole della Sybilla (Sybilla szavai) költészeti sorozatának. Poetrydream címen költészeti blogot vezet az interneten. 2018-ban a Macabor Kiadó dél-olasz költészeti antológiasorozatának első kötetét elsősorban Spagnuolo költészetének szenteli Antonio Spagnuolo és a költészet ostroma (Antonio Spagnuolo e l’assedio della poesia, Macabor, 2018) címmel.
(Canzoniere dell’assenza, Kairós Edizioni, Napoli, 2018)
Szédületek
(Vertigini)
Függeszkedik a fény káprázatában egy lépcsősor, és rajta visszatérnek az ég, ezüstös ég, színes ábrándjai; ott ing a hajnalok fehér világosa az úszó felhők őrült káoszában. Sirályok szárnycsapása késztet arra, hogy búcsúzzunk a tökéletlen látomástól, mikor a színek hosszú sugarában idézed a magányt, hogy ígéreteket kuszálj. Ölelésedben a léptek csak tétováznak; vakító fény ideje az, és rejtve nem marad kibomlott bimbóid szép ívelése, tested fekete kontúrjában ott a sejtés, vágytól izgatott s a játék intésére les. Benn tartani a végtelen lélegzetet; ez a káprázatok ígérete.
Ámítás
(Inganno)
Az emlékekben ott a bűvös álom, a kergetőző villám illata, hajótörések tengerein átkel, s magába nyel ábrándokat, emlékezetem délibábba botlik. A félhomály oszlassa kételyem a csáberő új ámításai között; veszett alkalmak képzete, haragja. Az eltűnt kísértések visszatérnek, sok régi és új mozdulat hurokba kötve, s eszembe jut a csendből szőtt világ, a te hiányod.
KERBER BALÁZS fordításai
