A háttérben meghúzódó nyuca-szál

A Nyuca olyan, mint a kötetben tárgyalt állat: sokszínű, változatos és rögzíthetetlen, akárcsak a könyv műfaji és vizuális játéka. A szöveg egy három elbeszélőre tagolható Bevezetővel nyit, amelyben a szerzők biográfiájából is fellelhetők részletek. Mindegyikük arról beszél, ki hogyan találkozott a nyucával, majd miként kezdtek közös nyomozásba a nyucák létezésével és történetével kapcsolatban. Már ebben a három szövegben eltérő műfaji kódok jelennek meg. Az első írás visszaemlékezés, a második a noirok hangulatát idézi, míg a harmadik írás az olvasónak szóló thriller. Közös bennük, hogy olyan utalásokat, motívumokat helyeznek el, amelyek azért keretezik át a fikciót, hogy a nyuca létező állatnak tűnjön. Például ismert irodalmi művekkel, adatokkal együtt konstruálja meg az állatot. Az átkeretezés az egész köteten végighúzódik, amely miatt a Nyuca mint mockumentary, vagyis mint áldokumentarista mű olvasható. Erről tanúskodik az is, hogy a Bevezető szövegei után az alábbit olvashatjuk: „(Három különböző kézírással írt, névtelen kézirat a Scolar Kiadó postafiókjából, a 2020-as sajnálatos eseményt megelőző hónapokból.)” (25)

A könyv további fejezeteiben újabb stílusok és műfajok jelennek meg: szótári szócikkek, rontott (valójában kifejezetten rossz) versek, ismert szerzők nevében írt prózarészletek. Akadnak radikális nyelvi különbségek a passzusok közt (például különböző nyelvi korok és más korosztályok stílusimitációi), de többnyire homogén a szövegek stílusa, amely miatt az egyes egységek nem válnak el egymástól, nem történik meg az a radikális szétírás, amelyet a kötet első néhány oldala ígér. Éppen a stílus egységessége teszi láthatóvá, hogy közel sem annyi szerző munkájából tevődik össze a gyűjtemény, mint amennyi megjelentetésével eljátszik. A fiktív keret megbontása szempontjából a koncepció részeként is értékelhető a homogén stílus, viszont az a sokszempontú megközelítés, ahogyan a nyucáról írnak az alkotók, és az a vizuális precizitás, amely a kötetet már első ránézésre vonzóvá teszi, nem jelenik meg az írásokban. Ugyancsak a stílus egységességének eszméje ellen szól, hogy olyan gesztusok épülnek be a szövegbe, amelyek a fiktív keretre irányítják a figyelmet: egymásnak valamelyest ellenmondó részek, apró fikcióval kevert kiszólások a kiadásra („2021 – Három magyar író bestiáriumot jelentet meg Nyuca címmel, melyben állításuk szerint mindent összegyűjtöttek, ami csak a nyucával kapcsolatos […] A könyvet a kiadó őrületes példányszámban, hatalmas hírverés kíséretében dobja a piacra. A Bestiáriumot hatalmas közöny fogadja az olvasók részéről, az eladósodott kiadó vezetője kilátástalan helyzetében öngyilkosságba menekül” [58-59]).

A kötetben Nagy Norbert illusztrációit láthatjuk a nyucáról. Akad, hogy eltérő művészeti stílusban jelenik meg az állat, de minden esetben tematikus sokszínűség jellemzi a reprezentációt (egészen a barlangrajhoz hasonló ábrázoláson túl a földönkívüli nyucáig). Az egyszerű képeken túl, amelyek a nyuca történelmét konstruálják meg, egy anatómiai rajz is látható, ahol a legképtelenebb szervek is megjelennek: diszkógömbagy, bal karom a fasiszta Északi nyucák ellen, jobb karom a kommunista Déli nyucák ellen, rugók. A Nyuca képi világa kiemelkedő, a megfelelő mértékben egészíti ki és gondolja tovább a szövegeket.

Olvasás során az az érzésünk támadhat, hogy a nyuca valójában mindenhol ott leselkedik: a folklórban, a szótárakban, a nyelvészetben, a versekben és prózákban, a matematikában, a mítoszokban és legendákban, a bölcseletekben, a tudományos érdeklődés középpontjában, a történelemben (ki ne halott volna a nagy nyucaháborúról?), vagy akár a gasztronómiában is. A minden mögött meghúzódó nyuca indexikusan is megjelenik a 65-159. oldal között: a páratlan oldalak jobb alsó sarkában egy pirosas nyuca alak látható. Ha a kötet lapjait gyorsan pörgetjük, akkor a mozgás illúziója révén látható válik, ahogyan az állat átszalad a szövegeken. A figura teste egybeér a szöveggel, amely párhuzamban áll azzal, hogy ez a hibrid lény valójában szövegkonstrukció.

Bár a Nyuca humorosan és játékosan indul, a második harmadtól kezdve elfárad, nehézkessé válik. A „mindent lehet”- és a „nyuca szétírható”-elv teljesen kiterjeszti a lehetőségeket, így az egymásra halmozott ötletek már kevésbé humorosak, inkább kioltják egymást, ahelyett, hogy erősítenék az elemeket. A kötet problémája talán éppen az, hogy több dologban is követi a populáris regiszterbe illeszkedő műveket (főként a fantasztikus irodalmat), viszont a belső dokumentációk nehezen jelentenek biztos belépési pontot az átlag olvasóknak. A könyv mintha megragadna a populáris és a szépirodalmi regiszter között, de egyiket sem aknázza ki, ami nem is lenne probléma, amennyiben poétikailag (főleg a szétírás nyelvi radikalizmusában) bátrabb lenne, hiszen minden lehetőség adott, hogy egy igazán szubverzív, kevert hangnemű alkotás szülessen. Ugyancsak a kötet kategorizálásához kötődik, hogy a Nyuca néhány helyen ifjúsági irodalomként van feltüntetve, holott felnőttek szóló műfaji játék.

A Nyuca mindenképp figyelmet érdemel, a kihagyott lehetőségek ellenére sem érdektelen könyv, hiszen a műfaji játék, a sokszínű megközelítés komplex látásmódot kínál. A kötet arra irányítja a figyelmet, hogy egy jelenség vizsgálata sosem csak egy szempontból lehetséges, és hogy az igazság és valóság mindig megkérdőjelezésre vár.

Borbíró Aletta

(A cikk szerzője a szegedi Törzsasztal Műhely tagja.)

Csepregi János – Dániel András – Kollár Árpád: Nyuca bestiárium

Scolar Kiadó

Budapest, 2021

229 oldal, 3990 Ft