A karácsony születésnap, egy zsidó kisfiú születésnapja, Jézus a neve. Amikor születését előre jelezték titokzatos jelekkel, életére törtek az urak. S hogy biztosak legyenek a dolgukban, minden korosztálytársát legyilkolták. Ő túlélte. Felcseperedvén vándortanító lett belőle. Belső hangokat hallott, és megesett a szíve a szegényeken. Tanítása egyszerű volt, azt mondta boldogok azok, akik nem boldogok. A sírók és üldözöttek, a szegények és ruhátlanok, a meg nem értettek – ezek mind boldogok. Valami másra figyelt, másfajta fontosságokra. Ismerte az írásokat, a rabbik furfangos tanításait, és ismerte, mi lakozik az ember szívében. Gyógyított, vakot, sántát, megszállottat, és azt mondta tanítványainak, erre ők is képesek. Csak abba a boldogságba kell hinni, mindenek dacára, s abba a kimondhatatlanba, aki miatt lehetséges a lehetetlen.
Nem tántorított, nem alkudott meg, csak ment előre a maga útján. Három év sem kellett hozzá, hogy kényelmetlenné váljék. A vallási és császári illetékesek elvitatták tőle a jogokat, a tanításét, a gyülekezését, végül az élethez valót is. Politikai kirakatper áldozata lett, a provinciális kiegyezésé a Birodalom peremvidékén. Tanítványai meggyászolták, majd látni vélték élve, feltámadását hirdették, emlékezetére folytatták, amit elkezdett életüket kockáztatva.
Először Pál apostol kezdett valami másról beszélni. Ádám vétkéről, kegyelemről, áldozatról, törvény utáni szövetségről. Aztán Konstantin és utódai a birodalmi adminisztráció és a hanyatló ideológia felpezsdítésére használták, s eretnekek lettek, akik nem illeszkedtek be, és jajj lett az eretnekeknek. Aki egykor bűntelen került hóhérkézre, annak nevében ezreket öltek le. Aztán új és új írástudók magyarázták szavait, a koroknak megfelelő nyelven egyre bonyolultabb rendszerekbe fogva.
Egykor az igéből test lett, majd a testből kultúra, a kultúrából hatalom, a hatalomból vallás és az ige elfelejtődött. Csak az áldozatok haláltusája és emlékezete parancsol megálljt. A mindenkori jézusok hosszú sora, férfiak és nők, akik keresetlen egyszerűséggel nem adják fel, hogy arra a belső hangra hallgassanak. Akik csak úgy szeretetben élnek, és ismerik az annak dacára való boldogság titkát. Akik kijönnek a kevésből s adnak a rászorulóknak. Akik vesztesei az ügyesek üzleteinek, mert kimondják a hamisságot leleplező szavakat. Rajtuk fennakad a jól bejáratott rendszerek mindegyike, velük homokszem kerül a gördülékeny ügymenetbe. Ők azok, akik elrontják a jól menők játékát, akik beleintegetnek a kamerába és háttal állnak a hatalom színpadának.
A jézusok mindig megszületnek és a jézusok mindig pórul járnak, minden karácsony estéjére ott leselkedik a nagypéntek sötétje. Azért ne bánkódj, jól kipróbált technikákkal mindez feledhető. A szépen díszített fa alatt, a családtagok mosolyán, a ritka bőkezűség ünnepén, a szeretet számít, csak az, és nem a születésnapos zsidó gyerek.
Máté-Tóth András
