eljövetel
égbefont karral állnak a hársak
hideg van parázslanak a csillagok
marsnak áldoznak már és a mának
de égi magasok harmatozzatok
romokban dideregnek a házak
jeges honában a hold ma oly kerek
remény fűti a halálos lázat
ha félelmet izzadnak a bunkerek
felkapta az akna az illatot
ahol az idén is elfúlt a tavasz
belövéstől reng a föld izgatott
mert vétlen katonákat hajtanak
fiatalon korai halálba
akik a térképre rátenyerelnek
tombol az őrült jólét de árva
lesz egyre több és több ártatlan gyerek
imára kulcsolt csupasz hárságak
igaz feltámadást ígér az írás
jöjj el hogy békét hozz a világnak
bankpalotákba nem hallik a sírás
a templomba költözik a jászol
angyali énekkel megváltót várnak
adjál új igét a romlott világnak
mielőtt újra keresztet ácsol
január negyvenhat
játékos a tél szállnak a hópihék
a szobában nyár van a villanyfényben
a hátteret szűri az ablakkeret
gyerekkor szánkója siklik odakint
retinámon feszül a mozivászon
az üres kapy utca meredek pálya
irhabundám alatt borzong a fagy
jégkések járnak át az ifjúságom
játékos hópihék az eget járják
siklik a szánkón a képzeletem
eltévedt öregek söprik a járdát
a rommá lőtt patinás villák előtt
háború incseleg öregkorommal
mégis a friss hó illatát érzem
a filmszakadás sem ijeszt még
a szoba csendes csak a kép változik