10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Díjak, díjazottak, díjosztások
2021.01.27 - tiszatáj

Karikó Katalin kutatóbiológus, az mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója Szeged díszpolgára lett. Azé a városé, ahol egyetemre járt, s ahol 1985-ben fiatal szakemberként éppen a harmincadik születésnapján kapta meg a hivatalos értesítést, hogy a biológiai kutatóközpontban nem tartanak igényt a munkájára. Ahogyan ő fogalmazott egy interjúban, leépítették. Azaz kirúgták. Azt is nyilatkozta ugyanott, hogy ha marad, ha nem kényszerül arra, hogy a nyugati világban próbáljon tudományos pályát befutni, talán egy folyton panaszkodó, középszerű kutató vált volna belőle Magyarországon.

Most viszont, hogy a járvány ráirányította a figyelmet (Nobel-díj várományosként is emlegetik – magyar reménygyártás!), Szeged díszpolgárává választották. Jól van ez így. A kutató bizonyára örül a gesztusnak, hisz Szegeden végezte az egyetemet, kezdte a szakmát, s nyilván számos emlék köti a városhoz. S lehet, hogy épp az a kirúgás mozdította a mostani sikerek felé. De az is lehet, hogy Szegedről is elérhette volna a világhírt. Erre nincs válasz – a valóstól eltérő életutak csak a képzelet világában léteznek.

Karikó Katalin díszpolgársága kapcsán eszembe jutottak más díjak, elismerések, és hogy, bár ezek talán nem is nagyon működhetnek másként, azért van bennük valami furcsaság.

Kertész Imre például közel harminc évvel korábban megjelent regényéért 2002 októberében kapta meg a Nobelt. Egy hétre rá Budapest díszpolgárává választották. Ezzel sincs semmi baj, csak valahogy elegánsabb lett volna, ha a Nobel-díj előtt gondolnak erre. Két hónappal vagy két évvel korábban. Esetleg öttel, tízzel. Hiszen a regény, a Sorstalanság, amire a díj ráirányította világ figyelmét, évtizedek óta ott volt a budapestiek előtt. Az érték ugyanis nem(csak) attól válik értékké, hogy nemzetközi fórumokon elismerik.

Két évvel később, 2004-ben, a karcagi zsidó fiúból izraeli akadémikussá lett Herskó Ferenc (Avram Hersko) kémiai Nobel-díjat kapott. A következő esztendőben természetesen Karcag díszpolgárává avatták. Nyilván ebben az estben is elegánsabb lett volna, ha nem a világhír irányítja a helyiek figyelmét Herskóra. Ha lett volna kapcsolat a város és az elszármazott között, akinek egyébként ma is élnek ott rokonai. Ha a döntéshozók tudták volna, milyen tudományos sikerei vannak a jeles biokémikusnak.

Karcagról jut eszembe, hogy a rendszerváltást követően a képviselőtestület újragondolta a díszpolgári címet, és Pro Urbe díjat is alapított. Az utóbbi kapcsán hatalmas vita támadt. Két jelölt volt (mindkettő megkapta végül), egy nyolcvan év körüli, köztiszteletnek örvendő fazekas, id. F. Szabó Mihály, a Népművészet Mestere, aki még Kántor Sándortól és Badár Balázstól tanulta a szakmát, és egy gimnazista, Daruka István, aki viszont remek versenyeredményeket szerzett az iskolájának. És a városának. Daruka, úgy tudom, külhoni és magyar egyetemeken, kutatóintézetekben otthonosan mozgó tudós lett. De akkor sokan ágáltak ellene, mondván, hogy egy tejfölösszájúnak csak nem kellene ilyen ragos elismerést adni.

Nehéz kérdés persze, hogy mikor érdemes díjazni valakit. Amikor már letett egy csomó dolgot az asztalra, amikor már túlnőtt saját kis közösségén, városán, amikor már „visszajött” a híre, „visszajöttek” az eredményei akár az országhatáron túlról, vagy amikor még előtte van a pálya, amikor a díj még ösztönzi. Amikor az még a bizalomról szól. Mert a bizalom is fontos.

Aki a karcagi gimnazistát harminc esztendeje Pro Urbe díjra javasolta, az Körmendi Lajos volt, a (később József Attila-díjas) költő, író, műfordító, illetve újságíró (gimnáziumi tanár, kultúraszervező, könyvkiadó és lapszerkesztő, a rendszerváltás Jász-Nagykun-Szolnokban megkerülhetetlen alakja, alpolgármester is egy rövid ideig), akinek szívügye volt város. És aki se életében, se posztumusz nem kapott díszpolgári címet szülővárosában, Karcagon. Pro Urbe díjat sem. De még a város kultúrájáért járó elismerést sem, amit pedig a rendszerváltás óta több mint százhúszan megkaptak.

Körmendi egyébként nem ment el sosem Karcagról, a könnyebb érvényesülés érdekében sem költözött a székesfőprovinciába, ő inkább a barátait, az írókat, művészeket hívta el a városába, hogy elbüszkélkedjen nekik a nagykunsági kisvilággal, s azok szerte vigyék Karcag hírét a nagyvilágba.

Jenei Gyula


Címke: , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)