Döbbenetes élményem volt 18-19 éves koromban, amikor mindenki fülig szerelmes. Abban az időben a szerelem és az udvarlás másként értelmezett fogalmak voltak. Ma nem is értenék.
Nagy társaság volt együtt, többnyire költők.
A házigazda barátnője medika volt. Ő tőle hallottam a döbbenetes mondatot:
– Mi köze a szexnek a szerelemhez?
Azóta – személyes tapasztalataim alapján – megéltem, hogy az ember, karajból és tarjából áll. Szalontüdő és töltött libanyak, más-más osztályra tartoznak.
Szerencsére csak ritkán trancsíroznak, az elhatárolás elméleti alapom működik. De minden porcikánknak van egy istene, valóságos Olümposz!
Érthető, hogy a szerelem, mint afféle őrültség, a pszichiáterre tartozik. Enyhébb estekben elég a pszichológus. Az apa azt mondja, légy férfi! Az anya az örök hűséget emleget, miközben a földgolyón minden mozgásban van.
Mire az ember kinövi az ideáljainak kopott ruháját, kezd az orvosok fejével gondolkodni.
Vagyis nem sokat, és máris az ágyon találja magát, lehetőleg pucéron.
Ha még maradt egy kis tartalék a szerelemből, amikor a hormonok hárfajátéka és a feromonok fuvolája megszólal, szerencsés eset. A házilagos kezelése kézen fekvő.
– Elmesélem én is egy kalandomat – veszem át a szót – tölts nekem! Egy kis szódát is kérek bele!
Az utóbb elem a legfontosabb a kaland szabatosan szaftos elmesélése érdekében.
A történet egyszerű, semmi hátsó ülés, mert nem volt autóm. Semmi fáskamra.
Valaki közbeszól.
– Nekem volt egy nőm és kijártunk a rétre. Képzeljétek el, a tehén, amely tisztes távolban legelt, egyszer csak mellettünk áll és szomorú szemével minket bámul.
– Persze – mondja a harmadik – az inszeminátor nem bika.
Harsány röhögés. Az egész talponálló minket figyel, mi lehet a tehén véleménye a szexről?
Mi köze a szexnek a szerelemhez?
Ez a mondat, mint valami kísértet, mindig ott lebeg. Hallgatom a barátaim ifjúkori kalandjait. Vörös fülű kamaszok vagy – éppen és állítólag – nagykorúak, akkorákat lódítanak, mint egy horgász, aki kifogott egy keszeget. Ez a keszeg, idővel csukává, majd harcsává nő.
Ilyen visszanézni, a túlságosan megállapodott korban.
Két öreg a talponállóban az emésztésről, a fociról vagy a szerelmeiről beszél, utóbbi történetek a második féldeci után erősödő tendenciát mutatnak. A kikapós feleség, a kolléganő addigra hercegnővé nemesedik.
Minden férj, azokat a nőket emlegeti, akiket el kellett volna vennie feleségül.
De mi köze a szexnek a szerelemhez?
Radnai István
