1. BEVEZETÉS
Ebben az évben szinte semmit nem írtam. Mióta kitettem a pontot a disszertáció végére, alig tudtam rászánni magam az írásra, ezért aztán nem is erőltettem. Már ha nem számoljuk a munkámat, ahol napi nyolcban mégis csak írok.
Igyekeztem megfigyelni és alaposan feltérképezni ezt az állapotot, hiszen mióta rendszeresen írok és publikálok, nem történt velem ilyesmi. Nem arról van szó, hogy nem volt ötletem, hogy nem gondolkodtatott el valami, vagy hogy kevesebbet olvastam volna (az olvasás általában rákényszerít az írásra). Sok ötletet jegyzeteltem le, de semmiféle vágy nem ébredt bennem arra, hogy bármelyiket is kidolgozzam. Felületes, csapongó és talán ingerült lettem volna, ha hozzá kell kezdenem valamelyiknek. Nem is feszítettem neki magam, de ettől függetlenül nyugtalanított a dolog. A jegyzeteket továbbra is gyártottam.
<reklám> Egy Evernote nevű alkalmazást használok jegyzetelésre, legyen szó bármiről.</reklám> Saját rendszerem van arra, hogy végigkísérjek egy szöveget az ötlet stádiumból egészen addig, amíg átadom a szerkesztőnek. Miután már pár hónapja nem írtam semmit, nyitottam egy új jegyzetfüzetet. Az lett a neve Jegyzetek, melyekből nem lett semmi. Átpakoltam ide mindent, ami nem jutott túl a csíraállapoton. Ez lett az ötleteim süllyesztője. Különös módon megnyugtatónak találtam, hogy egy helyre kerültek. Helyesnek tűnt, hogy nincsenek szétszóródva ezek a ki nem kelt magok mindenfelé.
Aztán pár napja befejeztem egy könyvet, egyáltalán nem mellékes, hogy melyiket. Sokáig a fejemben motoszkált – tulajdonképp még mindig. Írnom kellett róla, mert tartottam tőle, hogy elhalványodnak a vele kapcsolatos emlékeim és nem tudom majd visszaidézni, mit is gondoltam a szövegről. Egyáltalán nem észrevétlenül lopakodott vissza az írási vágyam, hanem berúgta az ajtót mint egy behajtó, hogy akkor ő jött volna azért, ami az övé.
Végeztem a könyvről írott szöveggel. Magamnak írtam, sehol nem fog megjelenni. Viszont belenéztem a Jegyzetek, melyekből nem lett semmi címet viselő jegyzetfüzetbe, hogy megnézzem az elvetetlen magokból rendelkezésre álló készletem. Sokból valószínűleg tényleg nem lesz semmi. Itt van például az, amelyik a következő címet viseli: sm. Ez vajon mi akart lenni? Szado-mazo? Social media? Valami egészen más? Biztosan olyan rövidítés volt, amiről azt gondoltam, hogy bármikor fel fogom tudni oldani. A jegyzetben persze más nincs, egyetlen szó sem. Gondolom gyorsan feljegyeztem a címet, hogy majd arról minden az eszembe fog jutni. Harmincöt éves vagyok és még mindig nem ismerem magam annyira, hogy tudjam, erről már két órával később sem jut az eszembe semmi, nemhogy esetleg fél évvel vagy kilenc hónappal később. Szóval vannak az ilyen jegyzetek, ezekből tényleg nem lesz semmi. Mégsem törlöm ki őket, hiszen minden alapot nélkülöző reményem az, hogy egyszer majd beugrik mit akartam velük kezdeni.
Vannak azonban olyanok is, amelyek egész sok anyagot tartalmaznak és talán érdemes volna megírni őket. Itt van például a jegyzet Jim Jonesról vagy – hogy valami kevésbé nyugtalanítót említsek – egy osztálytalálkozóról. Ezekről akár még az is kiderülhet, hogy érdekesek. Szóval nekiláttam megírni őket. Hamarosan érkeznek.
Szabó István Zoltán (Steve)
