MARKO ČUDIĆ: ÁTHANGOLÓDÁSOK
Marko Čudić nevéhez többek között Kosztolányi Dezső, Hajnóczy Péter, Krasznahorkai László és Márton László egy-egy regényének a szerb nyelvű fordítása fűződik, ugyanakkor az irodalomtörténészként végzett munkája sem mellékes. A 2018-ban megjelent Áthangolódások című kötete az életpálya alakulását prezentálja, a fordító és a komparatista szakmai problémáit, illetve a két tudomány összefonódását… – TERNOVÁCZ DÁNIEL KRITIKÁJA

A REJTEKEZÉS MIKÉNTJE 
„Hír, regény” – olvashatjuk Pető Péter #halálka című kötetének alcímében, afféle műfaji definiálásként. Ennek jegyében a cselekmény fősodrát rendre fiktív újsághírek szakítják meg: komoly elemzések, kemény hírek és groteszkbe hajló, édesded csacskaságok árnyalják a főhősök sorsából kibontakozó korképet. Ön-ironikus (jó) ötletként még egy Pető Péter jegyezte Népszabadság-cikk is szerepel közöttük… – KÁNTOR ZSOLT KRITIKÁJA

BALÁZS ATTILA:
SZÖKÉS A BOLHACIRKUSZBÓL
A sváb származású, „eléggé alulról érkezett” Kisbolha Péter, „barátok közt: Petyi (Petyó)”, a világutazó, kalandor bolha (tehát nem háborús menekült, de nem is gazdasági bevándorló) történeteit a fia, Pál (Pali) két fejezetbe rendezi: ez Balázs Attila 2018-ban Szirmai Károly Irodalmi Díjjal kitüntetett Szökés a bolhacirkuszból c. kisregényének kötetszerke­zete… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

KISS VIKTOR: IDEOLÓGIA, KRITIKA, POSZTMARXIZMUS
A kötet a Napvilág Kiadó gondozásában, a frissen indult Politikatörténeti Intézet elsősorban a tagok társadalomelméleti, társadalomkritikai munkáit közlő Társadalomelméleti Műhely-sorozatának részeként jelent meg. A Társadalomelméleti Műhely vállaltan a hazai társadalomkritikai gondolkodáshoz legfőképp baloldali perspektívából megközelített diskurzus megújítását… – T. TÓTH TÜNDE KRITIKÁJA

GÁSPÁR ANNA PRIVÁT TÁRSADALOMTÖRTÉNETE
Gáspár Anna, foglalkozását tekintve építészmérnök, szerényen fogalmazta meg a feladatát, amikor Naspolya címmel megírta családi emlékkönyvét. „Ezt a könyvet nektek, leszármazottaknak írjuk. Eljött az ideje, úgy gondoltuk, hogy összeszedegessük morzsánként a magunk és a megmaradt, emlékezni képes rokonaink ismereteit”… – LENCSÉS GYULA KRITIKÁJA

ANDRÉ FERENC: SZÓTAGADÓ 
Mielőtt érdemi mondandómba kezdenék, meg kell említenem: nem veri ki nálam a biztosítékot, hogy Esterházy Péter és Kis Grófo karöltve szolgáltatnak mottót soraikkal egy és ugyanazon vershez, ugyan már, az ilyesmi távol áll tőlem, meg van egy olyan sanda gyanúm, hogy efféle magaskultúra-populáris kultúra „határsértésen” már szinte senki sem háborodik fel… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

BORDA RÉKA: HOAX
Korábban egy ízben említést tettem a Scolar Kiadó, Scolar Live című új sorozatáról, dicsérve, hogy a kiadó ezzel teret nyit a fiatal, pályakezdő alkotók számára. Később azonban a sorozatban korosabb szerzők is feltűntek. Ám Borda Réka kö­zel­múltban megjelent Hoax című verskötetével minden tekintetben fiatalnak számít… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

PÁL SÁNDOR ATTILA: BALLADÁSKÖNYV
Pál Sándor Attila nyitott műfajként kezeli a balladát, nem tartja kötelezőnek a sorok vagy versszakok refrénesítését, a balladai homály megteremtését, a szerelem témája köré szövését, szóval semmit abból, amit a műfaj elnevezése elsőre fölidéz bennünk, kivéve az epika és a líra elegyítését a költői megszólalás során. Esetében esemény, magatartás, élmény, személyes és társadalmi történés belefér ebbe a tágas műfajba, másképpen fogalmazva, bármiről lehet a ballada belső formája, a költői tónus és alkotói szándék nyomán balladát írni… – FEKETE J. JÓZSEF KRITIKÁJA

IVAN WERNISCH: ÚT ASGÁBÁDBA
A költészet az elmúlt száz évben olyan útra lépett, ahova látszólag nagyon nehéz a földi halandónak követni. Olyan lett, mint egy rendkívül érzékeny proporcionális számláló, ami ha éppen finoman kattog, akkor csak úgy önmagában nem is emlékeztet semmire. Talán egy megkergült metronómra, amit valaki prestissimóban hagyott mielőtt az elromlott. De ha rendelkezünk némi felkészültséggel, akkor, legalábbis a proporcionális számláló esetében, tudjuk, hogy veszélyben vagyunk, tudjuk, hogy a kattogás jelent valamit, ami nem jó… – HANZELIK GÁBOR KRITIKÁJA

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA