Meghalni és meghalni hagyni

A legelterjedtebb közhelyek egyikévé vált, hogy a közélet megosztja a családokat, hiszen „a politikai viták elkerülhetetlenek egy családi étkezésnél, amióta politika – és család – létezik, vagyis nagyon jó ideje már”. (139.)

Michel Houellebecq nagyregénye ebből az alapvetésből indul ki. A 2027-es elnökválasztás idején játszódó műben a két téma (család és közélet) folyamatosan váltják egymást: hol az egyik kerekedik felül, hol a másik. A szerkezetet összetartó kapocs a főhős személye. Paul Raison (nevének jelentése ész, értelem) a pénzügyminiszter beosztottja és bizalmasa, így számos bennfentes titok őrzője. Tisztában van a világot érintő legsúlyosabb terrortámadások részleteivel, amelyek természetesen Franciaországot is érintik. A terroristák kilétét talpraesett ügynökök, hackerek, nemzetbiztonsági szakértők igyekeznek felfejteni (erre utalhat Pintér József csodálatos borítója), és a munkafolyamatukra Paulnak egykori titkosszolga édesapja miatt különösképpen széles rálátása van. A nyomozás, a titkos jelek dekódolása kétségtelenül a regény feszültségfokozó mellékszála.

Paul mégsem tartozik közéjük. Identitása kétséges, az elitnek nem igazán része, csak apró láncszem a gépezetben. Ugyanakkor a családi működéshez már nem eléggé hétköznapi. Katolikus fundamentalista húga háziasszony, akinek férje állástalan közjegyző: „Cécile kivette a részét az életből, gyereket szült, tehát olyasmiket csinált, amik számítanak az életben, ő pedig csak obskúrus jelentéseket írogatott”. (221.) A közöttük lévő kontrasztot kiélezi Paul nehéz házastársi viszonya, amely sokkal törékenyebb és kevésbé intimebb, mint a húgáé.

Prudence – szintén beszélő névvel van dolgunk, jelentése óvatosság, elővigyázatosság – egy a nyugati világban felébredő okkultista pogány vallás, a wicca segítségével bontja le szemérmességét, és kezd el a cselekmény előrehaladtával intenzívebb szexuális életet élni Paullal. Magától értetődő, hogy az intimitás Houellebecq egyik kedvenc témája. Írói univerzumának két markáns sarka van: a politika és a szex. Utóbbit a narráció az ízléstelenségig felnagyítja, többek közt akkor, amikor Paul a szélütéstől teljesen lebénult édesapja nemi életét latolgatja: „Ha az apja képes erekciót produkálni, olvasni, és csendben elnézni a szél borzolta lombokat, semmi nem hiányzik az életből”. (458.)

A szexualitás a szereplők ábrázolásának állandó eleme; mennyire voltak életrevalók Paul buddhista szeretői az ágyban, milyen házas életet él Paul öccse, Aurélien és felesége, Indy, akinek ármánykodása megmérgezi és tragédiába sodorja a család életét. A szexualitás túlcsavartságát mutatja, hogy erőltetett jeleneteket szül. Paul eszkortlányt keres magának, és már zajlik az aktus, amikor felismeri, hogy Cécile lányához, a Párizsban bölcsészdoktornak készülő Anne-Lise-hez tévedt be. Bármely realizmusra törekvő regénynél fennáll a veszély, hogy az ehhez hasonló hatásvadász epizódok kisiklatják az elbeszélés hitelességét.

Hiszen a Megsemmisülni annyira valósághű, hogy a francia közélet befolyásos alakjait említi. Szó van jobboldali sztárpolitikusokról, Marine Le Penről, akire 2022-ben Cécile szavazott, vagy éppen Éric Zemmourról, akinek a cikkei miatt Indy otthagyja a Le Figarót. Terítékre kerülnek a francia televíziózás arcai (Michel Drucker vagy a kulturális műsorokban felbukkanó Stéphane Bern), a világ egyik leggazdagabb embere, Bernard Arnault vagy éppen a (szélső)baloldali értelmiség karakteres egyéniségei, a filozófus Alain Badiou és Laurent Joffrin a Le Nouvel Observateur és a Libération baloldali újságok egykori szerkesztője. Houellebecq kihasználja az alkalmat, hogy egy-egy megjegyzés erejéig az elbeszélésből kiszólva pellengérre állítsa valamennyi felsorolt közéleti személyiséget. Így már értelemszerű, miért alakul ki világszerte, de elsősorban Franciaországban grandiózus felhajtás egy új Houellebecq-regény körül. Vajon mi történne, ha egy magyar szerző valamelyik könyvében név szerint megnevezné a leggazdagabb magyart vagy a legnagyobb ellenzéki párt elnökét?

Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy a Megsemmisülni sokkal visszafogottabb, mint Houellebecq korábbi regényei, a szexualitás terén naturálisabb Elemi részecskék vagy az iszlámnak való politikai és társadalmi alávetettséget megjelenítő Behódolás. Ez az új regény nem egyedül a terjedelmében tér el az előbbiektől (a 700 oldalas mű lefordítása heroikus munka lehetett Tótfalusi Ágnes részéről). Újdonság, hogy ez a könyv elmélkedőbb és poétikusabb. Álombetétek szakítják meg az elbeszélést, amelyek Paul helyzetének szimbolikus kimerevítései, míg a szereplők megnyilatkozásaihoz illesztett monológok elgondolkodtató fejtegetések a vezető politikusok egyéniségéről, a baby boom generáció életrevalóságáról, a betegségekről, Franciaország alkotmányos helyezéről és a világpolitikában elfoglalt helyéről: „Az persze világos, hogy kereskedelmi téren a kínaiak az ellenségeink, de ez még nem jelenti azt, hogy az amerikaiak a szövetségeseink”. (255.)

Probléma azonban, hogy Houellebecq eszköztára véges. Mindig valamilyen váratlan esemény löki tovább a megakadt elbeszélést, mint Aurélien öngyilkossága vagy Paul daganatos megbetegedése. Utóbbi ugyan jól előkészített, ám akkora törést eredményez a regény szerkezetében, hogy az utolsó két rész már-már különálló műként is értelmezhető lehetne, Paul sugár- és kemoterápiákkal tarkított danse macabre-ja. Maga a cím is erre utal. Paul és az édesapja egyszerre semmisülnek meg, és betegségük megmutatja az ápoltat és családját érő mentális terhet, a kettétört életeket vagy éppen az elfekvők számottevő hiányosságait.

Mindent egybevetve Houellebecq igazán életközeli regényt alkotott. A Megsemmisülni a legkomplexebb és legoptimistább alkotása, sőt talán a legolvasmányosabb is.

Paták Balázs

Magvető Kiadó
Budapest, 2023. 
720 oldal, 7999 Ft.
Ford.: Tótfalusi Ágnes