01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Csend-élet
2015.11.12 - tiszatáj

SZABÓ ÁBEL KIÁLLÍTÁSA

Szabó Ábel képei titokzatosságukkal hatnak nézőjükre. Ez azért tűnik meghökkentőnek, mert egyébként minden festményén a tárgyak, az alakok és a formák fölismerhetők, könnyen dekódolhatók. Stílusát realistának is mondatnánk, de ez erős leegyszerűsítés, hiba lenne részünkről. Fotó-realisztikus képei a csalóka látszat ellenére szimbolikus tartalmakkal teljesek. A látszólag a retinának szóló képek rejtett, dekódolható üzenetekkel telítettek.

Több szempontból Caspar David Friedrich művészetét hozhatjuk vele párhuzamba. Alapvetően nem a romantikus mester szinte vallásos áhítatú panteizmusának hatását értem ez alatt, hisz míg a pomerániai alkotó a természet fenségét, a táj, a teremtett világ vallásos áhítatát költői lelkülettel idézte vászonra, addig Szabó Ábel éppen ellenkezőleg, az ember által átalakított tájakat festi meg, cseppet sem idealizált formában. Ez a csendes melankólia inkább szellemi kapcsolatot jelez, mintsem stilárist. Tulajdonképpen Szabó Ábelnek közvetlen kötődései sincsenek mesterekhez. A festői hagyomány évszázados megoldásaiból merít, a nagymesterek trükkjeinek, szakmai fogásainak elleséséből építkezik.

Vásznain, szinte tapinthatóan érzékelhető egyfajta metafizikus csend. Festményeiről az emberi szereplők hiánya miatt majdnem természetellenes nyugalom árad, kerüli a mozgás bármilyen nemű illúzióját. Voltaképpen a festészettörténet egy jól ismert képtípusának a premisszáiba botlottunk – a csendéletébe.  Ahogy Paul Cézanne ecsetjén, minden téma – legyen az a Mont Saint Victor hegye, a művész felesége, vagy saját önarcképe – csendéletté vált, úgy Szabó Ábel képei is csendéletek. A szó angolszász értelmében (still life, stilleben, stilleven stb.).

Fentebb már jeleztem Szabó Ábel legtöbb képéről hiányzik az ember alakja, mégis folyamatosan érezzük jelenlétét. Az utóbbi időszakban néhány festményén mégis megjelenik az ember (A hívő. Mussafah 1, A piknik, Mussafah 2., Naplemente, Mussafah 3.). De ezeken az alkotásokon az elmagányosodott, csöndes komplentációba merült alakok szinte elvesznek kietlen, steril környezetükben, az ember által átalakított tájban, ahol kicsinységük, kiszolgáltatottságuk, sebezhetőségük érzése felerősödik. Caspar David Friedrich naplementén merengő, vagy a tenger árapály ingadozását szemlélő, a hegycsúcson álló, a ködtenger fölött némán mélázó csöndes, a nézőtől elforduló, vagy egyenesen hátat fordító alakjai juthatnak eszünkbe róluk.

Szabó Ábel képein egyébként nem mutat érdeklődést a múlt nosztalgiái iránt. Még azokon a festményeken is, ahol nyilvánvalóak a művészettörténeti párhuzamok, gyökeresen kortársalkotást hoz létre. Saját korunk hétköznapi valósága, a maga prózai szűkszavúságában jelentkezik nála, egyfajta dokumentarista nézőpontban. A hiperrealisták szenvtelennek tűnő, hűvös látásmódjára is utalhatunk festészete kapcsán, de azzal a kitétellel, hogy tartsuk szem előtt Max Beckmann idevágó intencióját: „Ha megakarjuk ragadni a láthatatlant, a lehető legmélyebben kell hatolnunk a látható bugyraiba.”

Szabó Ábel képein megörökíti az időt. Annak rétegeit. A rideg gyártelepek piszkos, szürke külvárosok elkerülhetetlenül deklasszálódott világa jelenik meg a vásznakon. Az egykor munka zajától, a gyártelepeket benépesítő dolgozók tevékenységétől zajos, hangos, az élet lüktető erejét jelentő üzemek mára elnéptelenedtek. A külvárosok egykor jobb napokat is megélő, mára szürkévé fakult, omladozó vakolatú bérházai szinte semmit nem őriztek meg egykori fényükből.  A kérlelhetetlenül haladó idő, a pusztulás, az erodálás hatásai mellett, ott vannak a következő generáció spontán díszítő gesztusaként, vagy csak a jelet hagyás szándékával készült tagek, graffitik. Még az elhagyatottságnak ezen szimbólumai is kaphatnak új funkciót, egy új kontextusban.

Ha művészettörténeti párhuzamokat keresünk, akkor az amerikai Charles Sheeler ipari tájait említhetnénk, vagy a szintén amerikai ún. Szemétkosár-iskola (Ashcan School) festői juthatnak eszünkbe. Párhuzamként mindenképpen említenünk kell a barokk festészet vedutista hagyományát. Paradox módon itt mégis Szabó Ábel iróniája nyilvánul meg, hiszen a 18. század veduta festői: Canaletto, az unokaöcs Bernardo Belotto, a három Guardi az európai művészet kanonizált értékeit, fontos műemlékeket, vagy romantikus, látványos városi tereket festettek meg. Szabó Ábel ezzel szemben szögesen ellentétes tartalmú részleteket tart megörökítésre érdemesnek. Ez a logika, illetve sajátos szimbolizmusa, legnyilvánvalóbban Ideális tájkép című festményén érhető tetten. A kép előterében megjelenő, elhagyatott gyártelepet átszelő aszfaltút két oldalán sorakozó betonoszlopok és ostorlámpák egyszer csak, minden átmenet nélkül átváltanak egy természeti képbe. Mintha csak a 17. században élt holland tájképfestő Meindert Hobbema Middelharnisi, vagy a számunkra még kedvesebb Id. Markó Károly fasora vezetné a néző tekintetét a végtelenbe.  Persze a kép valósága az előtérben látható gyártelep céltudatosan rideg betonmonstruma, a háttérben megjelenő teremtett természet a hosszú út végén mintegy látomásként érhető el. A kép azt is jelzi, hogy az 1600-as évek ideál tája, illetve táj ideálja egészen mást jelent, mint közelmúltunk realitása (a szocialista tervgazdálkodás ötéves terveinek ideája).

Ezek az objektumok a maguk szürrealitásuk ellenére napjaink nagyvárosainak, a városi létnek részét képezik. Szinte minden nagyvárosnak, metropolisznak megvannak a hasonló külső kerületei. Sokan köztük, körülöttük élnek, életük részét jelentik. Bécs portréjának szerelmes festője Rudolf von Alt a 19. században még megtehette, hogy a császárváros pezsgő életének hátterét jelentő épületeket, utcarészleteket fessen. A 91 esztendős mester egyik utolsó műve (1903-ban) viszont a Skoda Gassei lakásából megfestett vasöntöde lármás, koszos víziója volt. Ezzel egy új korszak köszöntött a veduta festészet történetébe. A modern kor veduta-festői már magától értetődően fordultak az ipari környezethez.

Annak ellenére, hogy Szabó Ábel egy csöppet sem idealizál, az egyáltalán ideális élettérnek nem tekinthető képtémái mégis a festészet átirata által elfogadhatóvá, élvezhetővé válnak.  Azt is mondhatnám, a rideg valóság, lakonikus tömörségű költészetté válik ecsetje segítségével. A rozsdás huzalok tekercsein megcsillanó csúcsfények, a hatalmas acélcsövek korrodálódott felülete, a futurisztikus gyári csőszörnyetegeken visszatükröződő reflexek és árnyékok, vizuális élménnyé alakulnak a pontosan megfestett felületen. Festményein a részletek éles megfigyelése és precíz megfestése, közelebb visz minket a témához. Erwin Panofskyval elmondhatjuk, aki a zseniális Van Eyck kapcsán említette, hogy a genti mester szeme egyszerre működött mikroszkópként és teleszkópként, így festményeit folyamatosan változó fókuszból nézzük, hogy Szabó Ábel képei is hasonlóan működnek. A nézőnek folyamatosan fókuszt kell váltania, hogy az egész képet nézze, míg a következő pillanatban már az apró, éles részletekre koncentrál.

Szabó Ábel képeit szemlélve tudatosodhat bennünk Paul Klee Teremtő vallomásokban 1920-ban papírra vetett gondolatának tartalma: „A művészet nem másolja a látványt, hanem láthatóvá teszi a világot.”

(Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely – 2015. november 2–22.)

Nátyi Róbert

[nggallery id=621]

Képek: www.szaboabel.hu


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő