08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Csend-élet
2015.11.12 - tiszatáj

SZABÓ ÁBEL KIÁLLÍTÁSA

Szabó Ábel képei titokzatosságukkal hatnak nézőjükre. Ez azért tűnik meghökkentőnek, mert egyébként minden festményén a tárgyak, az alakok és a formák fölismerhetők, könnyen dekódolhatók. Stílusát realistának is mondatnánk, de ez erős leegyszerűsítés, hiba lenne részünkről. Fotó-realisztikus képei a csalóka látszat ellenére szimbolikus tartalmakkal teljesek. A látszólag a retinának szóló képek rejtett, dekódolható üzenetekkel telítettek.

Több szempontból Caspar David Friedrich művészetét hozhatjuk vele párhuzamba. Alapvetően nem a romantikus mester szinte vallásos áhítatú panteizmusának hatását értem ez alatt, hisz míg a pomerániai alkotó a természet fenségét, a táj, a teremtett világ vallásos áhítatát költői lelkülettel idézte vászonra, addig Szabó Ábel éppen ellenkezőleg, az ember által átalakított tájakat festi meg, cseppet sem idealizált formában. Ez a csendes melankólia inkább szellemi kapcsolatot jelez, mintsem stilárist. Tulajdonképpen Szabó Ábelnek közvetlen kötődései sincsenek mesterekhez. A festői hagyomány évszázados megoldásaiból merít, a nagymesterek trükkjeinek, szakmai fogásainak elleséséből építkezik.

Vásznain, szinte tapinthatóan érzékelhető egyfajta metafizikus csend. Festményeiről az emberi szereplők hiánya miatt majdnem természetellenes nyugalom árad, kerüli a mozgás bármilyen nemű illúzióját. Voltaképpen a festészettörténet egy jól ismert képtípusának a premisszáiba botlottunk – a csendéletébe.  Ahogy Paul Cézanne ecsetjén, minden téma – legyen az a Mont Saint Victor hegye, a művész felesége, vagy saját önarcképe – csendéletté vált, úgy Szabó Ábel képei is csendéletek. A szó angolszász értelmében (still life, stilleben, stilleven stb.).

Fentebb már jeleztem Szabó Ábel legtöbb képéről hiányzik az ember alakja, mégis folyamatosan érezzük jelenlétét. Az utóbbi időszakban néhány festményén mégis megjelenik az ember (A hívő. Mussafah 1, A piknik, Mussafah 2., Naplemente, Mussafah 3.). De ezeken az alkotásokon az elmagányosodott, csöndes komplentációba merült alakok szinte elvesznek kietlen, steril környezetükben, az ember által átalakított tájban, ahol kicsinységük, kiszolgáltatottságuk, sebezhetőségük érzése felerősödik. Caspar David Friedrich naplementén merengő, vagy a tenger árapály ingadozását szemlélő, a hegycsúcson álló, a ködtenger fölött némán mélázó csöndes, a nézőtől elforduló, vagy egyenesen hátat fordító alakjai juthatnak eszünkbe róluk.

Szabó Ábel képein egyébként nem mutat érdeklődést a múlt nosztalgiái iránt. Még azokon a festményeken is, ahol nyilvánvalóak a művészettörténeti párhuzamok, gyökeresen kortársalkotást hoz létre. Saját korunk hétköznapi valósága, a maga prózai szűkszavúságában jelentkezik nála, egyfajta dokumentarista nézőpontban. A hiperrealisták szenvtelennek tűnő, hűvös látásmódjára is utalhatunk festészete kapcsán, de azzal a kitétellel, hogy tartsuk szem előtt Max Beckmann idevágó intencióját: „Ha megakarjuk ragadni a láthatatlant, a lehető legmélyebben kell hatolnunk a látható bugyraiba.”

Szabó Ábel képein megörökíti az időt. Annak rétegeit. A rideg gyártelepek piszkos, szürke külvárosok elkerülhetetlenül deklasszálódott világa jelenik meg a vásznakon. Az egykor munka zajától, a gyártelepeket benépesítő dolgozók tevékenységétől zajos, hangos, az élet lüktető erejét jelentő üzemek mára elnéptelenedtek. A külvárosok egykor jobb napokat is megélő, mára szürkévé fakult, omladozó vakolatú bérházai szinte semmit nem őriztek meg egykori fényükből.  A kérlelhetetlenül haladó idő, a pusztulás, az erodálás hatásai mellett, ott vannak a következő generáció spontán díszítő gesztusaként, vagy csak a jelet hagyás szándékával készült tagek, graffitik. Még az elhagyatottságnak ezen szimbólumai is kaphatnak új funkciót, egy új kontextusban.

Ha művészettörténeti párhuzamokat keresünk, akkor az amerikai Charles Sheeler ipari tájait említhetnénk, vagy a szintén amerikai ún. Szemétkosár-iskola (Ashcan School) festői juthatnak eszünkbe. Párhuzamként mindenképpen említenünk kell a barokk festészet vedutista hagyományát. Paradox módon itt mégis Szabó Ábel iróniája nyilvánul meg, hiszen a 18. század veduta festői: Canaletto, az unokaöcs Bernardo Belotto, a három Guardi az európai művészet kanonizált értékeit, fontos műemlékeket, vagy romantikus, látványos városi tereket festettek meg. Szabó Ábel ezzel szemben szögesen ellentétes tartalmú részleteket tart megörökítésre érdemesnek. Ez a logika, illetve sajátos szimbolizmusa, legnyilvánvalóbban Ideális tájkép című festményén érhető tetten. A kép előterében megjelenő, elhagyatott gyártelepet átszelő aszfaltút két oldalán sorakozó betonoszlopok és ostorlámpák egyszer csak, minden átmenet nélkül átváltanak egy természeti képbe. Mintha csak a 17. században élt holland tájképfestő Meindert Hobbema Middelharnisi, vagy a számunkra még kedvesebb Id. Markó Károly fasora vezetné a néző tekintetét a végtelenbe.  Persze a kép valósága az előtérben látható gyártelep céltudatosan rideg betonmonstruma, a háttérben megjelenő teremtett természet a hosszú út végén mintegy látomásként érhető el. A kép azt is jelzi, hogy az 1600-as évek ideál tája, illetve táj ideálja egészen mást jelent, mint közelmúltunk realitása (a szocialista tervgazdálkodás ötéves terveinek ideája).

Ezek az objektumok a maguk szürrealitásuk ellenére napjaink nagyvárosainak, a városi létnek részét képezik. Szinte minden nagyvárosnak, metropolisznak megvannak a hasonló külső kerületei. Sokan köztük, körülöttük élnek, életük részét jelentik. Bécs portréjának szerelmes festője Rudolf von Alt a 19. században még megtehette, hogy a császárváros pezsgő életének hátterét jelentő épületeket, utcarészleteket fessen. A 91 esztendős mester egyik utolsó műve (1903-ban) viszont a Skoda Gassei lakásából megfestett vasöntöde lármás, koszos víziója volt. Ezzel egy új korszak köszöntött a veduta festészet történetébe. A modern kor veduta-festői már magától értetődően fordultak az ipari környezethez.

Annak ellenére, hogy Szabó Ábel egy csöppet sem idealizál, az egyáltalán ideális élettérnek nem tekinthető képtémái mégis a festészet átirata által elfogadhatóvá, élvezhetővé válnak.  Azt is mondhatnám, a rideg valóság, lakonikus tömörségű költészetté válik ecsetje segítségével. A rozsdás huzalok tekercsein megcsillanó csúcsfények, a hatalmas acélcsövek korrodálódott felülete, a futurisztikus gyári csőszörnyetegeken visszatükröződő reflexek és árnyékok, vizuális élménnyé alakulnak a pontosan megfestett felületen. Festményein a részletek éles megfigyelése és precíz megfestése, közelebb visz minket a témához. Erwin Panofskyval elmondhatjuk, aki a zseniális Van Eyck kapcsán említette, hogy a genti mester szeme egyszerre működött mikroszkópként és teleszkópként, így festményeit folyamatosan változó fókuszból nézzük, hogy Szabó Ábel képei is hasonlóan működnek. A nézőnek folyamatosan fókuszt kell váltania, hogy az egész képet nézze, míg a következő pillanatban már az apró, éles részletekre koncentrál.

Szabó Ábel képeit szemlélve tudatosodhat bennünk Paul Klee Teremtő vallomásokban 1920-ban papírra vetett gondolatának tartalma: „A művészet nem másolja a látványt, hanem láthatóvá teszi a világot.”

(Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely – 2015. november 2–22.)

Nátyi Róbert

[nggallery id=621]

Képek: www.szaboabel.hu


Címke: , , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő