Engedj még barkácsolni!

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI FESZTIVÁL ÉS TÁBOR 5. NAPJA

Ma délelőtt kezdett mélyülni igazán a történet, amit Márton Lászlónál írtunk. A könnyed kezdet után a történet háta mögött feszülő háló lyukait kezdtük feltöltögetni olyan tudásanyaggal, amit az olvasó nem tudhat, az írónak viszont tudnia kell. Ha úgy nézzük, akkor ezek a beszámolók is hasonlóan működnek, tekintve, hogy slamposan tördelem a szövegeimet s az olvasóra testálom azt a feladatot, hogy a gondolatomat kitalálja, felvegye az író szerepét. Szereplőinket elkísérhettük Toszkánába, ahol egy futó kaland után visszatérhettünk a városházára, ahol a díjátadó zajlott. Flórián figurája megindult a háromdimenzióssá válás útján, mindössze annyira, amennyire a novella  kerete meg tudta engedni. Félig látható mutogatásokat illesztettünk a szövegbe, hogy az olvasó  észrevegye a hálót.

Délután fél öttől a Híd Kör tagjai közül ketten – Penovác Sára és Patócs László – A fordítás nehézségei címen kerekasztal-asztalbeszélgetést vezetnek. A résztvevők létszáma örömtelien magas, a teljesség igényével: Bognár Dorottya, Drozdik Popović Teodóra, Lenkes László, Marko Čudić, Orovec Krisztina, Ördögh Mónika, Ivan Pavičić és Vékás Éva. A kérdezők a magyar irodalom szerb recepciójáról érdeklődtek, valamint azt a kérdést vetették fel, hogy szoktak-e a fordítók tompítani egyes kifejezéseken, ha nem értenek egyet az alkotóval. A fordítócsapat tagjainak megoszlott a véleménye arról a kérdésről, hogy mennyiben vannak ők jelen egy-egy lefordított szövegben. Fél hat után kicsivel Gaborják Ádám, a JAK elnöke, mutatta be a József Attila Kört és annak új sorozatszerkesztőit, Orcsik Rolandot és Sopotnik Zoltánt. A két showman elmondta, hogy Áfra János nem tudott eljönni, azonban igyekeznek megidézni szellemét, mint ahogy ez Szegeden történt Sopotnik Zoltánnal. A szeánsz elmaradt, annyi történt, hogy Sopotnik Zoltán Áfra János Glaukóma kötetéből szemezgetett. Majd Váradi Nagy Pálból sajtolták az információkat. Megtudhattuk, hogy neve írói álnév, polgári neve Nagy Pál, azonban a google lehetetlenségének köszönhetően sok alteregója kering internetszerte. Irodalmi példaképeiről is szót kerítettek Orcsik Rolandék, majd megkérték szépen, hogy osszon meg egy szöveget leendő JAK füzetéből. Majd Szőllőssy Balázs telepedett fel a színpadra Bencsik Orsolyával beszélgetni. Szóba került az új kötet az Akció van! valamint a könyv borítója és az illusztációk, amelyeket Emil Kadirić készített szövegismeret nélkül. A felolvasást követően Sopotnik Zoltánnal és Balázs Attilával csevegett Orcsik Roland. Utóbbival Symposion-os múltjáról diskuráltak egy kicsit, előbbivel pedig a politika és az irodalom összefüggésének vargabetűit taglalták az idő szűkre szabott keretei közt. Az elhangzott művek után Tamás Gáspár Miklóssal Losoncz Márk beszélgetett. Tamás Gáspár Miklós elmondta, hogy meglátása szerint a kapitalizmus három alappillérre támaszkodik: a matematikára, a jogra és a közgazdaságtanra.

Aaron hóna alá csapta a lányt. Nem rúgkapált, nem csinált semmit. Csak bámult. „Várj,” kértem „így hogyan lesz vége a mesének, amit elkezdtem.” Megtorpant, nem fordult vissza. Ennyit mondott: „Küldd majd át!” Rajzfilmeket megszégyenítően megnyúlt az arcom. Csettintettem. A lány, akinek nem volt árnyéka a kezembe termett. Aaron megfordult. „Nézd”, fogtam könyörgőre „ez nekem most fontos, suta egy mese. Mielőtt intertextbe bocsátkoznánk, hozzátenném, hogy nem is biztos, hogy neked nincs árnyékod.” „Hanem?” Olyan mosoly tapadt arcára, amiről nem tudtam eldönteni, hogy szán vagy örül. „Nem is kérdeztük még meg, hogy hívják.” „Nem hiszem, hogy tudja” így Aaron. „Ami pedig az árnyékomat illetti, holnapra kerítsd elő az enyémet is és az övét is.” Paffá lettem, majd kinyögtem: „Engedj még játszani, barkácsolni!”

 Fekete I. Alfonz

[nggallery id=39]