10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

2013.06.11 - tiszatáj

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 10., HÉTFŐ

A 84. Ünnepi Könyvhét hétfői napjának egyik vezérmotívuma a változatos műfajokban megjelenő szegedi történetek „vonulása” volt.

Csapody Miklós újabb, Bálint Sándorról szóló kötetét a szerzővel beszélgetve Zombori István mutatta be a Somogyi Könyvtárban. A Csapody korábbi Bálint Sándorról szóló monografikus invenciójú könyvének adatait kiegészítő munka a szegedi szellemi életet karakteresen formáló kutató magyar tudományos életben elfoglalt helyének újrafogalmazását tűzte ki célul. A szerző törekvése „hőse” szellemi és személyes alkatának kibontása volt egy olyan portré keretei között, amelyet ez esetben egy részterület, egy a dokumentumokból markánsan kibontakozó szál, a Bálint Sándort megfigyelő állambiztonság adatgyűjtési gyakorlatának tapasztalatából nyerhető adathalmaz szintetizálásának szándéka ural. A beszélgetőpartnerek felvetései ennek megfelelően a tudós szakmai és emberi karakterének felvázolásával a tudományos életben elfoglalt helyének reális értékelésére irányultak, így az elhallgatás és a heroizálás, a kultuszképzés szándékától is igyekeztek megfelelő távolságot tartani.

A monográfus-beszélgetőtárs állásfoglalása szerint Bálint Sándor a magyar tudományos élet valódi hatást gyakorló szereplője, akinek alakjában „az írástudók szellemi életet képző ereje” testesült meg, iskolateremtő, akinek az akadémiai tudományosság legmagasabb szintjének elismerése járt volna. A magyar néprajztudomány „legnagyobb egyszemélyes életművét” létrehozó Bálint alkotói karakterét az est résztvevői a módszerességben vélték megragadhatónak, személyes sorsában az „erkölcsi nagyságot”, az egyszerű és világos morális kereteket nyújtó, „egész életén át meghatározó istenhitet” tartották fontos tényezőnek.

Csapody új könyve a dokumentumokat rendszerezve a Bálint Sándor szegedi egyetemi karrierjét hátráltató elemek, a részben jól dokumentált, részben feltárhatatlan „emberi bosszúvágyak” nyomában jár. Ebben a reprezentációban a besúgói hálózat működéséről szóló ismert toposzokat mondja újra, de a folyamatosan frissülő adatokat is segítségül hívja, a személyes történetek közt a lehallgatások megszervezésének, a lehallgató készülékek beszerelésének, a hálózati személyek kérdezési technikáinak és irányítottságának jól ismert konstrukciói szerepelnek.

A kötet beszélgetésben is kiemelt hangsúlyai, újként prezentálható adatai közt a Bálint Sándor ellen irányuló fokozott állambiztonsági megfigyelés és a perbe fogás Szegedről, valószínűleg egyetemi körökből indulása szerepelt elsősorban figyelmet érdemlő, korábbi feltételezéseket és legendákat újrarajzoló vonalként. A dialógusban többször visszatértek és nagy figyelmet kaptak a Bálint Sándor ellen formálódó „koncepció” fázisai, a közösség elleni izgatás vádjának alakulása, mindez a főhős politikai és eszmei karakterének alapelemeitől elválaszthatatlan módon került szóba. A könyvbemutató másik szálát a szakmai karrier csomópontjai képezték. Zombori egyik felvetésében Bálint kényszerű nyugdíjazása valójában a tudományos pálya eredményeit szintetizáló munkák megírásának motorja volt, a politikai támadások így paradox módon a kutatást segítő tényezőként állnak az életrajzban. A kapcsolati háló összetett személyes motivációi, köztük az este során nagy figyelmet kapó történet, Ortutay Gyula megosztó, bonyolult karakterének és Bálint Sándorhoz fűződő szenzibilis viszonyának elemei csak kiragadott történetei lehetnek a komplex biográfia megrajzolását célzó kutatásoknak. Csapody könyve alapvonalaiban és következtetéseiben nem, egyes adatközlő részleteiben viszont valószínűleg szolgál fontos és a kutatáshoz nélkülözhetetlen újdonságokkal a téma iránt elkötelezett professzionális és az érdeklődő olvasóknak is.

A „szegedi történetek” sora az időjárás miatt a Dugonics tér színpadáról a Milleniumi Kávézóba kényszerülő beszélgetésben folytatódott, ahol Boldog Zoltán első kötetét (Kihez beszél ez a faszi?) Bene Zoltán mutatta be. Az Irodalmi Jelen munkatársának könyve részben szegedi helyeken játszódó tárcagyűjtemény, amely az elsősorban internetes, de papíralapú verziójában is felbukkanó folyóiratban közölt írásokból válogat. A párbeszéd „bemelegítő” kérdései és válaszai elsősorban a tárca műfaj megszólalási lehetőségei, történeti kérdései, főbb témái és megszületésének körülményei körül forogtak. A világot tárcatémaként látó író alakja a magyar irodalomnak otthonos és sokoldalúan körüljárt figurája, szerepével és „kínjaival” Boldog szépirodalmi bemutatkozásában is szembesülhettünk.

Az este folyamán szó esett a mai könyvkiadás visszatérő dilemmájáról: a könnyen és gyorsan elérhető internetes verzió mellett indokolt-e és ha igen, milyen prezentálásban a papíralapú verzió? A szerző tapasztalatai összecsengtek az e témában a könyvhéten már megszólalók következtetéseivel, melyek szerint a könyvformátum az eredeti online megjelenés mellett is jó eséllyel életképes lehet. Az így is közreadott történetek szerkesztettségük, kompozíciós megoldásaik miatt új kontextust kapó konstrukcióként értelmezhetőek, így az ilyen előzményekkel bíró kiadványok is ígérnek az érdeklődésre számot tartó szellemi kalandot. Arról nem is beszélve, hogy a kötetbe rendezett válogatásban az aktuális, alkalom- és Boldog esetében sokszor programszerű megszólalás érezhető gyengeségei az utómunkával ki is küszöbölhetők.

A kötetbemutató témái a várható legfontosabb felvetések voltak: Mennyire szabad témaválasztásában a tárcaíró? Miért fontos és milyen poétikai tétekkel használható a szerzői álnév? A szóban forgó válogatás írója a konvenciókhoz illően több álnevet használ, amelyek egymástól retorikai formáikban, mondandójukban, stílusjegyeikben is eltérő hangokat rejtenek. A gyűjtemény elbeszélőit a benne alaposan körbejárt földrajzi terepek, a szerző szülőhelye Kunágota és jelenlegi legfőbb élettere Szeged megírhatóságának kérdései is foglalkoztatják, így alkotói feladatként e dialógusban is nagy hangsúlyt kapott a helyek eltűnésének, átformálódásának „kötelező” tárcatémája.

A Boldog publicisztikáit olvasók tudhatják, szerzőjük nagy energiákat mozgósítva igyekszik a műfaj hagyományaiba illő, számára kedves regiszterben jelen lenni, annak strukturális kereteit elsajátítva és prezentálva eredetit, szellemeset mondani. Bár ez a törekvés érzésem szerint sokszor éppen az erőlködés miatt nem sikerül. A műfaj nagy fegyelmet követel, a valóban eredetit mondás, az érdekesség keresésének kényszerével az elődök is szembesültek, így valószínűleg Boldog Zoltán itt közölt publicisztikái sem az utolsó és remélhetőleg nem a legjobb jelentkezései e beszédmódban. Az este zárásaként azonban szerencsére a valóban egyik legjobb, nosztalgikusságában és líraiságában is mértéktartó írást (Nincs több magány) olvasta fel szerzője.

Kovács Krisztina 

 

[nggallery id=167]

Csapody Miklós kötetének bemutatója

[nggallery id=168]

 Boldog Zoltán kötetének bemutatója


Címke: , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő