04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Magyarok! Férfiak és Asszonyok!
2021.01.10 - tiszatáj

Egy kedves néprajzos asszonyság, kitűnő szakember, pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen kendnek hívott. Hát kend, hogy van? De régen láttam kendteket! Miközben tegező viszonyban voltunk, néha (gyakran?) ezt az évődő megszólítást választotta, s én nyilván viszonoztam. Hát maga? Asszonyságod? Még illett is ez a múzeumi környezethez, ahol össze-összefutottunk.

Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, a Gender-patak is folyóvá öblösödött – jó pár éve nem is találkoztunk, ráírtam hát a messengeren, zavarná-e, ha most leasszonyságoznám. Jött a válasz gyorsan: dehogy! Meg a nosztalgia: de régen volt. Meg a magyarázat: ma is használom a magázódást, a kendezést vagy a nagy jó uram megszólítást némely hozzám közel álló kollégával. Nem bántó ez, inkább különleges. Azok között szokás, akik levéltári forrásokkal dolgoznak. Remélem, téged sem sértett annak idején! Persze néhány pesti kolléga lesajnál minket ilyenkor, mondván: vidéken így szokás. No, mindegy.

Rákeresek a kendre valami netes szótárban, több árnyalata van: ismeretlenek vagy kevéssé ismerős férfiak udvarias megszólítása egymás között, de közeli rokonok, házastársak is használták a tegezésnél a nagyobb tisztelet kifejezésére, és persze lenéző, fölényeskedő előfordulásai is vannak. Belénk az utóbbit sulykolták általános iskolában, úgy emlékszem. Ahogy a maga szó is stigmatizált volt az önnel szemben.

Csak hát a kommunikációban a szövegkörnyezet a legfontosabb. Meg persze a szándék. És hogy a másik hogyan akarja érteni, amit mondunk. Vagy hogyan akarja félreérteni. De erről nem a nyelv tehet.

Virágozzék száz virág, szokták mondani a toleranciát tanítandó. És hogy érték a másság. Ha például valaki őrzi a tájnyelvet, az archaizmusokat. Azokat az ízeket, árnyalatokat, amiket otthonról, a felnevelő környezetből hoz: egy nyelvjárási szót, egy furcsán ejtett hangzót, egy szokatlan toldalékolást. Igen, érték. Csak éppen az osztálytársak kiröhögik, ha máshogy beszél, a tanár pedig, aki egyébként meggyőződéssel hirdeti annak a száz virágnak a létezéshez való jussát, kilencvenkilencet mégis kigyomlál, hogy rend legyen az iskolában, a világban. A fejekben. És ha valaki vét a norma ellen, ő maga teszi nevetségessé az illetőt. Olyan leckét ad, amit nem lehet elfeledni. Ha egy diák a számtanfüzetet kockásnak mondja, akkor (némely) matektanár hülyét csinál belőle. Nem tudod, te szerencsétlen, hogy a kocka térben értelmezhető, a négyzet meg síkban? Úgyhogy: hálós vagy rácsos. Felfogtad? Egyszer megkérdeztem egy matektanárt: a franciakockás lapot hogy mondod „helyesen”? Mert síkban értelmezhető az is, ráadásul téglalap. Nem tudta. Azt sem tudta, hogy a nyelvet nem geometriai definiciók alakítják és működtetik. De ha a gyerekbe egy matek- vagy bármilyen tanár, edző, szülő, tekintély belealázza, hogy a kockás az négyzetrácsos, akkor ő már tudója lesz ennek az alapvető ismeretnek, és nagyon büszke lesz rá, hogy tudja: a párhuzamos és merőleges vonalakkal osztott füzetlap nem kockás, hanem négyzethálós. Vagy rácsos. És lenézi azokat, akiknek kockás füzetük van.

Tudjuk, a nyelvhez való viszony hatalmi, ideológiai kérdés. Vannak, akik meg akarják mondani, milyen szavakat használhatunk, vagyis mit gondolhatunk. Aki uralja a nyelvet, a gondolatokat, a lelkeket uralja. Újbeszél. Ismerős valahonnan.

Nevetséges, és legalább annyira ijesztő olvasni a sok botcsinálta stiliszta, nyelvszakértő kommentháborúját egy-egy szóról, szófordulatról, amely valahogy valaki(k) által éppen a közfigyelem terébe kerül. Mint mikor helyesírási kérdésben lincselnek olyanok, akik maguk sincsenek tisztában az akadémiai szabályokkal. Mindenki hozzáteszi a kis mondandóját az aktuális témához, ám ez a hozzátétel nem az illető helyesírási tudását, nyelvhasználati bölcsességét bizonyítja, sokkal inkább elrongyolt idegeiről, pártállásáról tanúskodik.

A nyelvhasználat persze, Kazinczyéktól a mai nyelvművelőkig, mindig is harci terep volt, s nem véletlenül, hisz ahány ember, annyiféle kifejezésmód. Márpedig ha magunkban bizonytalanok vagyunk, a puszta másságot (akár stíluskülönbözőséget) saját identitásunk megkérdőjelezéseként is értelmezhetjük.

Valamikor a kilencvenes évek elején egy ismert cigány politikussal készítettem interjút. A beszélgetés végén megkért, ne használjam a cigány szót, mert ahhoz túl sok negatív jelentésárnyalat kapcsolódik. Sértő, bántó kifejezés. Olyan, mint a néger. Azt mondta, írjam inkább, hogy roma. Nem értettem ugyan, mi változik, ha a valóság egy szeletét más hangsorral jelöljük, de nem akartam sérteni, bántani, ezért elkezdtem használni a romát. Pár év múlva ismét ezt a cigány politikust faggattam valami riportban, s akkor a változatosság kedvéért (mert a föld forog, az apályt dagály váltja, a dagályt meg apály) azt találta mondani, ne használjam a roma szót, mert az csak ostoba divat, egyébként is embereket, férfiakat jelent cigányul, vagyis nem a népet. Írjam inkább, hogy cigány. Szép szó az, nincs mit röstellni rajta. Ő maga is büszke a cigányságára, a hagyományaira. Természetesen nem akartam az ostoba divatot követni, ám addigra az rögzült a köztudatba, hogy a cigány szó nem píszi, s már mindenki romázott. Illetve nem mindenki. De sokan. Aki viszont (a cigány írók, folklórosok, nyelvészek vagy akár a fönt emlegetett politikus kérésére, javaslatára tudatosan) mégis a cigány szót használja, az politikailag nem lehet korrekt figura. Lenézhető, kioktatható bunkó. Rosszabb, mint aki suksüköl. Vagy majdnem olyan rossz. És a füzete is kockás.

Szóval bonyolult dolog a nyelvhasználat. Bonyolult dolog az ember.

Vagy nem?

Jenei Gyula


Címke: , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő