Most, hogy minden szükséges védekezést megteszünk a vírusfertőzés ellen, nagyon izgalmas megfigyelni a hiedelmek keletkezését és változásait az interneten. Annak idején, az ősi közösségekben ez nagyon egyszerű és hasznos folyamat volt. Valaki gondolt valamit, hogyan képzeli megsütni azt a békát például, és elmondta gondolatait a társainak. Az emberek imádnak beszélgetni, nagyon hamar tehát az egész közösség megvitatta, hogy tényleg úgy kellene a békát megsütni, vagy van valakinek jobb ötlete, vagy emlékszik a régi öregek jó tanácsaira a békasütéssel kapcsolatban. Amikor a vita tárgya sokszor megfordult a közösségben, és mindenki kifejtette a véleményét, megszületett a közös gondolat, a hiedelem, hogy szerintük azt a brekit hogyan és miként a legcélszerűbb szakácsművészetileg kezelni. Hasonló hiedelem sokféle lehet, de ez a közösség elfogadott egyet és természetesen ezután ragaszkodott is hozzá. A békát így és így kell sütni.
Egy-egy közösség kultúrája hasonló jól megbeszélt és közösen elfogadott hiedelmek funkcionális hálózatából állott. A funkcionális azt jelenti, hogy a különféle hiedelmek kapcsolódtak egymáshoz, kizártak egyeseket, befogadtak másokat, kerek egész hiedelemvilágot képezve.
A hiedelemképző és kezelő mechanizmus rendkívül fontos volt az ember fejlődése szempontjából. Ez emelt minket az állatok fölé, akik élhetnek csapatokban, akár vadászhatnak is közösen, de gondolataikat nem képesek nyelvvé alakítani, ezért jól megrágott hiedelmeik sem lehetnek.
Az ősi közösségek sokszázezer év alatt lassan megszűntek, az ember szaporodásával nagyobb létszámú csoportok, falvak, városok, államok keletkeztek. Ezek kultúráját is hiedelmek képezik, gondoljunk csak a vallásokra, fontos szerepük volt a nagy tömegben élő emberek viselkedésének szabályozására. Ezekben a nagylétszámú embercsoportokban azonban már nem volt elegendő idő és alkalom arra, hogy az új gondolatokat megbeszéljék, közösen elfogadott hiedelmeket alkossanak belőlük. Megjelentek a szervezetek és az ezeket működtető szabályok. A szervezetek mindig valamilyen funkcióval rendelkeznek, szolgáltatnak, termelnek, tanítanak valamit, ami illeszkedik a társadalom nagy szervezetébe és annak hasznára van. Iskolák, kórházak, rendőrség, katonaság, gyárak, műhelyek, boltok. A közösségeknek nincsen ilyen funkciójuk, az a létezésük értelme, hogy fennmaradjanak és megtartsák tagjaikat, de nem válogathatnak a tagok közül, nem küldhetik el, kivételes esetektől eltekintve, a lustákat, a szórakozottakat, a gyengéket, betegeket. A szervezetek funkcióit a szabályok biztosítják. Az ember eredendően szabálykövető lény, ez a tulajdonsága tette lehetővé a közösségi életet. Hajlandó elfogadni a közösen kialakított szabályokat. A tömegesedéssel azonban a szabályokat előzetesen nem vitatták meg, hanem, akik a szervezeteket létrehozták, maguk alkották meg, és aki a szervezethez csatlakozott ezeket be kellett tartania. Az új szervezetek teljesen átalakították a társadalmakat, eltűnt a közösségi egyenlőség, a szervezetek irányítói óriási különbségeket hoztak létre a javak elosztásában. Megváltozott a tulajdon értelme, szerepe az emberek életében.
A mai modern időkben feltűntek olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik a gondolatok villámgyors elterjesztését az egész glóbuszon. Bárki bármit gondol beírhatja a különböző közösségi oldalakra és akinek tetszik, továbbadja. Láthatjuk, hogy ez az új fejlemény bonyolulttá teszi a gondolatok elbírálását, a hasznos hiedelmek kialakítását. Megjelennek a hamisított hírek, a szándékosan félrevezető információ, és hiába nézi az internetet sok okos ember is, az ő véleményük, hatásuk nem, vagy csak nagyon lassan, sokszor már későn érvényesül. Tulajdonképpen elképesztő, hogy a koronavírusról szóló hírek az egész bolygón hozzáférhetőek, pillanatok alatt értesülünk arról, hogy hány beteg, halott van olyan országokban, amelyekről talán még azt se tudjuk, hol vannak. Kinek kell maszkot viselni? Hogyan lehet elkerülni a fertőzést? Mivel kell fertőtleníteni a tojást? Sokféle ajánlás születik, némelyek egymásnak ellentmondanak, sokszor a szakértők sem tudnak megegyezni. Az emberek kiszolgáltatottak a szűkebb környezetük hiedelemvilágának, vagy a saját ismereteik szűkösségének. Talán az lenne a megoldás, ha kialakulna egy védett internet, ahova csak a sokszor ellenőrzött információk kerülhetnének, hasonlóan a Wikipédiához, de szorosabb ellenőrzéssel. Egyszer biztosan megvalósul majd.
Csányi Vilmos
