Debreczeny György Tandori-kollázsversei
egy megtisztított tárgy találása
már nem lehet róla beszélni ugyanúgy
mint a találás (tálalás) előtt
vagy mint a megtisztítás előtt
a tárgy a tárgy előtt
a megtisztítás a megtisztítás előtt
elég megismételni csak
a szélben rohanó fű hullámtaraját
a hegyoldalban
de hát nem ott találták a tárgyat
(hát téged mi szél nem hozott?)
[…]
egy megtisztított költemény
kollázs Tandori Dezső Egy talált tárgy megtisztítása c. kötetéből
egy megtisztított tárgy találása
már nem lehet róla beszélni ugyanúgy
mint a találás (tálalás) előtt
vagy mint a megtisztítás előtt
a tárgy a tárgy előtt
a megtisztítás a megtisztítás előtt
elég megismételni csak
a szélben rohanó fű hullámtaraját
a hegyoldalban
de hát nem ott találták a tárgyat
(hát téged mi szél nem hozott?)
a moziba túlságosan hátra
(hatra) vettek nekem jegyet s így
nem láttam jól a megtisztított tárgyat
tárgyakat
tárgyas és tárgyatlan igéket
sem pedig meg fel ki találásokat
értse ki-ki ahogy akarja
a fűben rohanó hegy hullámtaraját
a szélben
ugyanúgy már nem lehet róla beszélni
hisz akkor szavakba önteném
(lehetne talált költemény)
egy talált költemény megtisztítása
egy megtisztított költemény találása
a szél hullámtarajában
a hegyoldalon
a fűben
írtam én neked
kollázs Tandori Dezső műveiből
miről is írtam neked levelet mondd?
egyszerű dolgokat mondtam el neked
háborút megjárt dzseki volt rajtam
és pipitérek nyíltak letéptem kettőt
fölvettem egy esett tölgylevelet
forgattam ujjaim közt valamit
tudtam a falevél le szokott esni
olyan mint a szerelem s a csalódás
nem próbálok nem gondolni magamra
ma épp ma van
túl sokat fogok taxizni a télen
magamban nevettem egy jót
hihettem hogy gyógyító hatású lesz
ám ezek rendre összekavarulnak
fehér orgonát meg egy piros tulipánt
vetél a Vásárcsarnok
akarom mondani vettél
a Vásárcsarnokban
vissza is gondolnék útvonaladra
ha még a nyugodt óráknak bedőlnék
egy verset írtam át
és ennyi lett a nagyharangból
mintha egy másik városban lennék
itt folyvást oda-vissza látszatok
zajjal röppenő berendezések
rozsdás a kád a drótroncsok alatt
mit is akartam mondani?
mindig foglalkoznom kell egyebekkel
egyszerű dolgokkal dzsekikkel háborúkkal
pipitérekkel és hölgylevelekkel
tölgyleveleket akartam írni
tölgylevelekre akartam írni verseket
tudtam hogy olyanok mint a szerelem
nem próbálok nem gondolni
a csaholásra
amit véletlenül a csalódás helyett
írtam ide nem érdekes
mintha egy másik városban
szándékosan
harangoznának a kádban a versek
rozsdás a zaj a röppenő drótroncsok
alatt fölött között
terjednek minden irányba a versek
mondd írtam én neked levelet?
már az ő utcanevük
kollázs Tandori Dezső Celsius c. művéből
a mai valós ég az amit néztem
csak meg vagyok fázva vagy annál is rosszabb
ki-bejárhatok versből versbe
de vajon könnyebb lesz-e?
egy sóhajnyira vagyunk saját magunktól
ott kezdődik az igazság ahol a két sín
egybecsúszik
ott fekszenek a délutáni csendben
egyre elhagyatottabb lehet minden
mintha nem is tudnám eszembe se jutna
az őrbódéi temetőbe mentem
lehetek tünékeny részlet a kalitka terében
kihurcolkodok magamból
mint egy barokk barakkból
nem volna szabad tovább lennem
élveznem Polyák Imre jó mátraalji borát
apámék régi foteljába telepednem
sötétedésemről mit tudnak
akikről én is mit tudok?
egy kalap meleg szarból májszag száll
minek mégis a megnevezés
amikor itthagyom az írógépet kimegyek?
ez már az ő utcanevük