05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Változó könyvtár
2019.04.13 - tiszatáj

A mai napig nincs rend a könyveim között.

Amikor öt évvel ezelőtt elköltöztem az első feleségemtől, a könyveim a kolozsvári lakásunkban maradtak. Ott is lapultak a következő év tavaszáig, amikor elkezdtem bedobozolni őket, míg augusztus végén ötven dobozzal be nem költöztünk a második feleségemmel Zilahról Marosvásárhelyre.

Kolozsváron négyszobás lakásunk volt. Nem emlékszem a négyzetméterekre, az azonban biztos, hogy ott több falas, magas polcon sorakoztak, és már ott is zsákokban vittem a Heltai könyvtárba, mert túl sok volt belőlük. Ott viszont még meglehetősen rendszeresen-logikusan válogattam. Kiszelektáltam azokat, amelyekben csalódtam, amelyek valamilyen speciális igényt elégítettek ki, amit ellenben már nem vágytam kielégíteni többé, amelyek első pillantásra remekműveknek tűntek, másodikra már sokkal kevésbé, amelyekről azt hittem, rögtön elolvasom őket, ám addig a pillanatig le se vettem a polcról.

Márta rendszerető asszony volt, de már korábban, édesanyám mellett is ahhoz szoktam, hogy a Jókaik a Jókaik mellett, a Téka sorozat darabjai egymás mellett, és így tovább. Ezt a rendszert kénytelen voltam felborítani a gyarapodás miatt, hiszen a struktúra az első, amelyet a mennyiség felborít, de nagyjából mégis tartottam magam hozzá.

Nos, Noémi viszont bohém: olykor keresztbe fekszik az ágyon, rapszodikusan eszik és alszik, ha éppen rájön az ihlet, éjszaka fest, és hajnalban jön be a hálószobába. A könyvtár is így alakult, noha mint mindig minden, most és ez sem kizárólag egyetlen okból.

A vagyonelosztás úgy alakult, hogy abból a pénzből meg tudtuk vásárolni a marosvásárhelyi lakást, mely jóval kisebb, mint a kolozsvári, és a három szobából kettőben berendezkedtünk. Az előző tulajdonosok rendezett állapotban hagyták ránk, volt benne hőszigetelés, hőközpont, új ajtók és kilincsek vártak és friss festés. Ám az egyénítés mindig pénzbe kerül: a konyhába bútort rendeltünk, megvásároltuk a háztartási gépeket, ágyakat hurcoltunk, szekrényeket cipeltünk. A harmadik szoba, mely később Noémi dolgozója lett, egy évig raktárként működött, kartondobozok és fóliazsákok álltak benne.

Amikor végre sikerült hozzálátnunk a harmadikhoz, egyértelmű volt, hogy ide is kell rendelnünk egy körbe-polcot. Üresen óriásinak tűnt, de mikor kezdtük felrakni a könyveket, hamar kevésnek bizonyult. A nagyszobában levő két polc sem fogadta be a maradékot, így hát belevágtam a válogatásba. Később irigyen hallgattam egyik barátnőmet, aki szintén elköltözött, és aki a válogatással kezdte. Soha nem voltam valami jó adminisztrátor.

Nos, ennek a fejetlenségnek a könyvtár is meglehetősen bohémre sikeredett. Amiről ma tudom, hogy hol van, arról holnap fogalmam sincs. Olyan is előfordult már, hogy egy kölcsönkért kötetet megvásároltam a bookline-on, mert nem találtam többé: mintha a föld nyelte volna el. Ez az állapot eleinte eléggé zavart, de lassan megszokom, ahogy mindent megszokik az ember, és az utóbbi időben azt veszem észre, hogy még élvezem is.

Mindennek következtében a könyvtárról való szemléletem is megváltozott, tehát az életről s a kultúráról való is. Úgy látom, hogy a könyvtáraim közötti különbség azt a különbséget is szimbolizálja, aközött, ahogy a kultúráról gondolkodtunk egykor, illetve ahogy a maiak gondolkodnak; de mert a világ változása csak az ökröket hagyja érintetlen, kicsit én is úgy gondolkodom már, mint a maiak, hiszen nem akarok egészen tegnapi lenni.

Valamikor úgy gondoltam – tulajdonképpen ezzel a szemlélettel nőttem fel –, hogy a kultúra építmény, amelynek alapja van és emeletei. Nem lehet úgy kulturált lenni, hogy az ember nem olvasta a Bibliát, Shakespeare-t, Dantét, Homéroszt, Shakespeare-t, Goethét, Balzacot, Tolsztojt, Thomas Mannt, Marquezt és a többieket, hogy a magyar irodalomról már ne is beszéljünk, melyet szintén épületként képzelt el az ember. Már én sem tartozom ehhez a több évszázadon át húzódó nemzedékhez, amennyiben bibliai ismereteim hézagosak, és a Háború és békét sem olvastam. Én is egyfajta szubjektivitásban szocializálódtam, mely korábban szóba sem jöhetett, ha kultúráról beszéltek.

Ma a kultúra – Brâncuși Végtelen oszlopa, melynek egyforma és azonos állagú kockái tetszőleges sorrendben követhetik egymást, és hogy mi van bennük, az teljesen a tulajdonosra van bízva. Vagy még jobb hasonlattal: mint azok a léggömbök, melyek révén állítólag a Google a világ minden pontján internetkapcsolatot próbál teremteni, és melyek összefüggenének, de csupán a Google révén, szabad szemmel nem látható módon. Míg az építmény nem fogadhat be mindent, addig a világegyetemben akárhány léggömb lebeghet. A kultúra sokkal kevésbé meghatározható jelenséggé vált, mint amilyennek még a nagyszüleim hitték.

A könyvtáram egyik polcán a Dosztojevszkij-, a másikon a Rejtő-regények sorakoznak. De itt van Britten élete is angolul, meg Alexandru Paleologu, a nagy román esszéíró életművének egy része is. Octavian Palertől, a másik román esszéírótól tanultam majdnem mindent, amit a képzőművészetről tudok, és az egyik sarokban ott áll Sütő András Három drámája is, gyermek- és kamaszkorom egyik bálványozott alkotójának kötete. Az egyik sarokban az Európa Diákkönyvtár, a másikban a Mérleg, a harmadikban Heller Ágnes Kizökkent idő című munkája, ez a nagyszerű Shakespeare-esszé. Bálint Tibor Zokogó majom című regénye, alatta valahol a Szilágyi István-könyvek. Hamvai Kornél remekműve, a Márton partjelző fázik, és Oe Kenzaburo regényei román fordításban. Van itt minden, csak rend nagyon kevéssé.

Egy ideig próbáltam ugyan rendet teremteni, de aztán feladtam a küzdelmet. Az irodalom minden pillanatban gyarapodik valamivel, az ember mindennap kap valakitől egy kötetet. Semmi értelme egy űzött Don Qujotévá válni csak azért, mert abban nőttünk fel, ami ma már rég nem aktuális. Ha így lett, hát legyen így.

Demény Péter


Címke: , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő