12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A macska
2019.01.23 - tiszatáj

Hogy honnan is jött az a macska, nem tudta megmondani.

Ott volt, és kész.

Amikor meglátta, zavarba jött. Aztán meg azt gondolta, hogy akkor talán nem lesz magányos.

Hogy most aztán van egy társa.

Már három éve él teljesen egyedül. Van, hogy napokig nem lát embert. Ha bemegy a faluba, vásárolni, akkor sem szól hozzá nagyon emberfia, meg miért is szólna. Megveszi a boltban azt, amire szüksége van, aztán megy isten hírével. Olykor-olykor kivesz egy kis pénzt az automatából.

Ennyi.

Három éve lakik abban az elhagyatott házban. Messze a falu szélétől. Korábban a városban lakott, egy társasház negyedik emeletén, de onnan el kellett jönnie. Ha marad, talán még vér is folyik.

Jobb volt onnan eljönni.

Egy távoli ismerőse javasolta, hogy költözzön abba a házba. Tudták róla, hogy nehezen kezelhető. Hogy vállalhatatlan. Ezt a szót, hogy vállalhatatlan, a volt felesége mondta. Egyszer, amikor még beszéltek egymással.

Amikor még szóba álltak egymással.

Három éve végképp egyedül él. Reggel, amikor felkel, elkészíti magának reggelit, beveszi a gyógyszerét, azt, ami lenyugtatja, amivel normális lehet. Az orvos azt mondta, ha rendszeresen, naponta beveszi azt a gyógyszert, nem lesz semmi baj. Nem tesz kárt magában, meg másokban sem.

Nyáron, vagy amikor még jó idő van, kiül a ház elé, és nézi a tájat. Néha lát rókát, vagy nyulat, őzet is. Embert soha.

Télen, vagy amikor hideg van, a reggeli után kimegy a fészerbe, fáért. Nagy halom hasított fa van a fészerben, még az előző lakó aprította, valószínűleg, nem tudja pontosan, így találta a fészert, amikor ideköltözött. Így aztán nem kell mást tennie, összeszed egy ölre való hasított fát, viszi be, teszi a sparheltba. Papír van, gyufa van.

Aztán csak nézi, ahogy lobog a tűz.

Persze, még nyáron is kell neki a fa, mert csak így tud magának ebédet készíteni. Feltéve, ha akar valamit készíteni, mert sokszor csak valami hideget eszik, nincs nagy étvágya, minek annyit zabálni.

Meg a gyógyszernek is ez a mellékhatása. Hogy étvágytalan.

Aztán, ha mégis akar enni valami meleget, akkor a jégről elővesz egy kis húst, kisüti magának ebédre.

Délután iszik egy-két pohár bort. Csak mértékkel. A gyógyszer mellett nem lenne szabad, de az a kicsi nem árthat. Kell valami. Ami kis kikapcsolódást jelent. Az ital ellazít.

Tél volt, meg hó, amikor meglátta a macskát. Annak is már több mint egy éve. A fészerben. Kis, fekete macska. A mellső lábai között szívalakú fehér folt.

Hogy hogyan került a fészerbe az a macska, nem lehet azt tudni. De ott volt. És fázott is, vagy éhes volt, vagy talán félt, de mindenesetre nagyon remegett. Amikor rányitotta a fészer ajtaját.

Nem tudott más tenni, felnyalábolta, bevitte a házba. A macska a sparhelt mellé húzódott, felugrott a sparhelt melletti hokedlire, mert ott van a legmelegebb, és a sárgás szemeivel nézte a tüzet. Akkor már nem remegett. Csak kurrogott magában. Alig hallhatóan, de kurrogott.

Így kezdődött a barátságuk.

Szokása lett a macskának, hogy éjjelente felmászik az ágyra, amikor ő már elaludt. Arra ébred éjszakánként, hogy valami meleg és puha melengeti a lábát.

Először ösztönösen lerúgta a macskát. Erre az csak nyávogott egy kicsit, sárga szeme világított az éjszakában, szinte szemrehányóan nézett. Aztán, amikor elaludt, akkor megint felmászott az ágyra.

Még a takaró alá is bemászott.

Végül megszokta. Hogy ott van a macska. Talán egy hétig is eltartott, de megszokta. Utána már hiányolta is, ha véletlenül nem volt éjjel az ágyban a macska. De mindig ott volt.

Mindig ott alszik vele az ágyban az a fekete macska.

Ritkán megy be a faluba, de azért hetente, kéthetente be kell mennie. Vásárolni. Leginkább csak azért. Meg pénzért, az automatához.

Most is ezt teszi, megy vásárolni.

A boltban van minden, ami kell. Vesz krumplit, húst, felvágottat. Meg aztán tejet is vesz.

– A kiscicának lesz? – kérdezi váratlanul a pénztárosnő.

Magas, festett vörös hajú, kövér asszony. Úgy negyven és ötven között.

Zavartan néz a pénztárosnőre. Nem válaszol.

Aztán, már a boltból az utcára lépve, arra gondol, hogy talán nem baj, ha tudnak a macskájáról.

Talán ebből még nem lehet baj.

Petőcz András


Címke: , ,
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő