Kedves vendégem van, szerénysége meglepő. Udvariasan kitért előlem. Nem zavar senkit. Nem lármázik, nem kacarászik. Figyel, hallgatja az embereket.
Éppen magányos voltam, nem volt senkim. Megérezte, empátiával viselkedett. Rájött, hogy nincs asszony a lakásban, aki féltékeny lehetne. Hogy ne zavarjon, általában éjszaka járkál, illetve takarít. Ha megkínálom, szerényen elhárítja, mondván, hogy ő morzsákkal is beéri. Belőlem és tőlem is beéri ha csak morzsák jutnak. Kifejezetten zárkózott és szégyenlős, érzelmeit is titkolja..
Vendégem jelezte, hogy a paleodiéta híve és vegán, ráadásul nem iszik, józan természetű. Van egy jó tulajdonsága. Nem beszél folyton a gyerekeiről és az unokáiról. Fénykép sincsenek nála, de a gyerekem fényképét látva, mégis azt mondta: ennivaló. Nem tudom, a figyelmességét, mivel hálhatnám meg.
Ha kínálom, általában nem fogadja el. Magányos, enni is magányosan szokott. Fekete rasszhoz tartozik, be kellett bizonyítanom, hogy nem vagyok fajgyűlölő.
Jó nevelést kapott, egyetlen kivétellel. Az angol végét nem ismeri. Biztosan hiányzott a szemközti iskolából, amikor a dabljút tanulták. Még az angol feladatokat a szomszédban járta végig,
A magyar nyelvet érti, de azt a cincogást, amit válaszol, azt én nem értem. Nagyon magas hangja van, valósággal koloratúr. Ami az anyanyelvét és élete korai szakaszát illeti, ő is külön angol stúdiumot folytatott, sőt, a könyveket szamárfül nélkülinek szereti. Csak az a gond, hogy néhol egy szó vagy szótag hiányzik, nem tudjuk kiegészíteni. Még én sem.
Visszatérve a diétájára, még az is elmondható, hogy igyekszik az emésztése gyorsítása érdekében a megfelelő ballasztanyagról gondoskodni.
Az asszonnyal és a pártjával sincs – mondhatni, nincsenek – jó viszonyban. Életvitelétől idegen, inkább konzervatív. Bár némelykor a maga liberalizmusában él, nem szereti kötöttségeket, mindenütt csapdát sejt.
Nekem is csak az ajtórésen át mutatkozott be, illedelmesen:
– Algernon vagyok – mondta és tanulta tovább a matematikát abból a könyvből, amelyik mellé gyerekkoromban az uzsonnát csomagolták. Szalonnás kenyeret kaptam leginkább, és ezt a nehéz tantárgyat hosszasan tanulmányoztam, miközben szalonnás kezemmel összezsíroztam. Meg is szidott a tanító néni és – az ellenőrzőn kívül – a könyvemet is dedikálta a szüleim nevére.
Radnai István
