10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

„Az Adria területe menthetetlenül a mi világunknak is a része”
2018.06.11 - tiszatáj

GÉCZI JÁNOS KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

A 89. Ünnepi Könyvhét első napján (június 7. csütörtök) került sor Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatására. A Tiszatáj Alapítvány kiadásában megjelent versciklus 2015 és 2017 között született. A költő Géczi Jánossal a kötet szerkesztője, Reményi József Tamás beszélgetett.

Reményi József Tamás rövid összefoglalóval vezette fel a kötetbemutatót, amely során a hallgatóság megismerhette Géczi János költő, író irodalmi pályájának kezdetét. 40 éve, Gazdátlan hajók címmel jelent meg Szigeti Lajos szerkesztésében és Ilia Mihály bevezetőjével a Szegeden élő fiatal költők antológiája ­– emlékezett vissza Reményi. Mire az antológia megjelent, Géczi már elhagyta Szegedet.

Reményi kérdésére, miszerint milyen 40 év utánérzés ismét új kötetes szerzőként részt venni a szegedi Ünnepi Könyvhéten, Géczi hangsúlyozta: nem szakadt meg a kapcsolata Szeged városával, a Tiszatáj szerzőjeként és a Szegedi Tudományegyetemen folytatott munkája révén ma is aktívan részt vesz a szegedi irodalmi életében.

A Szegedről jövő mediterráneum-igény mindenhol kitölti az életemet.

A rövid felvezető után Reményi a költői szerepvállalásáról és az alkotói pályafutását jellemző műfaji szintézisről kérdezte Géczi Jánost. A beszélgetés során felmerültek Géczi János szociografikus munkáin és városesszéin kívül a biológia tudományához kapcsolódó rózsa-kutatói érdemei is. Így a gazdag pályafutás 15. verseskötetének bemutatásán joggal tette fel a kérdést Reményi József Tamás: Mi köti a költő-írót a líra műneméhez?

Verset író ember vagyok. A szegedi indulást követően a költő megnevezést sokáig nem használtam. Baka István mellett nehéz volt magunkat költőnek nevezni.

Géczi válaszában a költői léthez való kötödését a szegedi kezdetek atmoszférájából vezette le. Nemzedékének, saját szavaival, az „Arctalan nemzedéknek” az irodalmi indulását felelevenítve lassan körvonalazódott, mi az oka a sok műfajúságnak ebben a generációban: „Mi mindig próbáltuk a saját terünket megtartani. Akkor is, ha bizonyos terekből kiszorítottak bennünket. Ha nem lehetett verset írni, vagy közölni, akkor megpróbáltunk regényt, drámát, vagy hangjátékot csinálni. Innen jött a sokműfajos irány.”

 

 

Ezt követően került sor az új kötet bemutatására, mely során a múlt és a jelen szálai erős kohéziós elemnek bizonyultak. Reményi az ismertető kezdetén visszautalt az 1993-as 21 Rovinj verseskötet azonos nevű ciklusára, amely mintha előképeként, a letelepedés előtti „költözködés” tanújaként élne az életművön belül. Reményi a magyar irodalom egyik legszebb Adriának adózó versciklusaként is aposztrofálta: főhőse „szinte cipeli, hordja magával” a magyarországi emlékeket, berögződéseket és hagyományt a mediterrán tájakra. Ezzel szemben a Sziget, este hét és hét tíz között című kötetet mint a letelepedés irodalmi gesztusa, szimbóluma nyer jelentést ebben a kontextusban. Arra a megállapítására, miszerint, úgy tűnik, mintha a költő az adriai mediterráneumból látna rá önmagára legjobban, Géczi János igenlő válaszában az alábbiakat mondta:

Nagyon hosszú ideig kerestem azt a helyet, ahol elementárisan otthon tudok lenni.

Elmondta, kezdetben több térséget is bejárt, elsőként a görög területek érdekelték, majd idővel az itáliai, dél-olasz részek keltették fel az érdeklődését. A görög, római és keresztény kultúrák rétegződése egyfajta együttélésben válik az Adria részévé. A költő elmondása szerint mindig is az volt az érdekes számára, ahol „egy kis közép európaiság” szűrődött át ebbe a mediterrán közegbe. Az adriai tájak antik öröksége kapcsán kérte meg Reményi József Tamás a költőt a Marad című versének felolvasására. Hozzátette, a vers tanúbizonyságot tesz arról, hogy a mitologizmus nem egyfajta túldíszített esztétizálása a múlt koroknak, hanem a megszemélyesített, balladisztikus történetek mögött megbújó sorsok megelevenítője.

 

 

A versciklus további értelmezési rétegeit vizsgálva előkerültek a jellemző nyelvi sajátosságok és a szerző nyelvről alkotott véleménye is. Példaként említette Reményi József Tamás az előző, Törek (Pesti Kalligram, Bp. 2016) című kötetet, melyből fel is olvasott egy részletet: „Tolnai-versből érkezik / a karsztról az aranysakál / s a Géczi-sorba távozik.”

Tolnai Ottó költészete és hatása kapcsán a beszélgetés kitért a kultúrák átszűrődésére és a nyelv sajátos használatára is. Itt is a később felmerülő „nyelvi otthonosság” fogalma érvényesül, egy konstans önazonosságként a földrajzi területek és kultúrák váltakozásában. Így a kötetben a nyelv, mint „érzéki élvezet” egészül ki a mediterrán környezet látványával, hangulati elemeivel. Ezek kapcsán előtérbe került az új kötet nyitóverse, a Hűség című költemény. Hogy milyen jelentőséggel bírnak a szavak, esetleg az olvasó számára ismeretlen, távoli kifejezések, biológiai szakszavak, azt válaszában érzékletesen kifejtette a költő:

„Én olyan helyen nem tudok élni, ahol nem tudom megnevezni az élőlénytársaimat. Ahol én csak azt ismerem, hogy az gaz, az nem az otthonom.”

Géczi saját bevallása szerint költészetének szerves részét képezik azok a falusi élethez, tájakhoz kapcsolódó állat-, és növénynevek (pl.: szuhar), melyek az adott területen megtalálhatóak. Számára ez a kulcsa annak az „otthonosságnak” vagy kultúrafeltárásnak, amelynek ugyan nincsenek ismert 20. századi előzményei a hazai irodalomban, de a vajdasági kultúrkörben annál inkább jelen volt és van ma is. Géczi számára ez a kapott tudás olyan művészi felfogás, melyet a „tájban élés civilizáltságaként” definiált.

Így lehet otthonosnak lenni Európában.

A kötetbemutató zárásaként Reményi a kötet létösszegző tapasztalatát, és annak kiemelkedő irodalmi értékét emelte ki, majd felkérte Géczi Jánost, olvassa fel …szóközeként című versét, mint a „magyar elmúlásnak az egyik legszebb darabját”.

Németh Zsófia

 

 

 

Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2018

2750 Ft, 148 oldal

Megrendelhető a kiadó címén: tiszataj@tiszataj.hu

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő