12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.11.
| Szabó Kimmel Tamás zenés előadása a függőségekről Szegeden >>>
11.08.
| Japán meseillusztrációk a Deák17 Galériában >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Novembertől útjára indul a JATE Sikersztorik második évada, ahol közismert személyekkel és izgalmas témákkal találkozhat a szegedi közönség. November 19-én, 20 órától a Pro Jure Egyesület és a JATE Sikersztorik közös szervezésében Puzsér Róbert és Ragány Zoltán, az SZTE ÁJTK oktatója vitázik a jogászság kulturális megítéléséről…

>>>

November 13-án 18 órakor kezdődik a szegedi bölcsészkar és a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány közös programsorozata, az AudMax Esték. Első alkalommal Prof. Dr. Racsmány Mihály pszichológus tart előadást…

>>>

„nem is a szín, hanem az anyag”
2017.02.01 - tiszatáj

KABAI LÓRÁNT SEMMI SZÍN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL

Színek és festékrétegek, vallomásosság és szégyenérzet, hit és „krisztus sötétje”, forma és szabadságfaktor – amúgy meg a semmi. Nagyjából ezekkel a címszavakkal lehetne összefoglalni kabai lóránt semmi szín című kötetének bemutatóját, amelyet január 27-én, családias létszámban megjelent közönség előtt tartottak meg a Tiszatáj szerkesztőségben. A szerzővel Orcsik Roland beszélgetett.

színek és festékrétegek

„Milyen kétszínű ez a kötet!” – tréfálkozott Orcsik mindjárt a legelején, miközben magabiztos és termékbemutatásban gyakorlott mozdulatokkal a magasba emelte a semmi szín két eltérő árnyalatú példányát, majd hogy a lendület görbéjét meg ne törje, a borítón szereplő festményre és a szerző képzőművészeti irányultságára terelte a szót. Feltűnt ugyanis neki, hogy míg a klór című kötetének borítójához és belíveihez kabai a testének fragmentumairól készült fényképeit használta fel – ezzel mintegy az olvasó előtti lemeztelenedés illúzióját keltve –, addig a most megjelent köteténél egy hússzínűbb borítóval találkozhatunk. [k]abai erre reagálva elárulta, hogy nem titok, ő eredetileg tényleg festő akart lenni, ám nem vették fel a főiskolára, a semmi szín borítóján szereplő festményét pedig abban a négy hetes periódusban készítette el 2015 nyarán, amikor „rohadt vastag festékrétegek” halmozásával kísérletezett és nem is a szín, hanem az anyag volt a fontos számára. Jóllehet, esélyesként indult egy matematikai struktúrákkal játszó alkotása is a borítókép pozícióra, szerinte viszont az a festmény megbomlott volna a kötet felületein, maradt tehát ez a színeiben leginkább egy félig kopott kordbársony nadrághoz hasonló.

kabai-borító

 

vallomásosság és szégyenérzet

A kötet címadásának megtárgyalásakor Orcsik ismét a klór-t emlegette fel, hiszen, mint elmondta, a semmi fogalom már ott is erőteljes jelenléttel bírt, ahogyan a vallomásosság, az én szétírása és az indulatok kihányása is jellemző volt már akkoriban kabai lírájára. Ezzel kapcsolatban a szerzőtől megtudhattuk, hogy ugyanúgy, ahogyan a klór ’semmi de’ elnevezésű ciklusának verseinél, ennél az anyagnál is lényegi tényező volt, hogy a cím által kifejezésre jusson valami hiány, negligancia. Meg egyébként is: szeret hozzányúlni a rossz, devalválódott szavakhoz és azokból építkezni, mert csak így lehet megtudni a dolgokról, hogy mennyire koptak vagy elhasználódtak el az idők során.

„Könyörtelen vallomás” az, amit hallhatunk, hangsúlyozta Orcsik, majd miután Petri „lepukkant én”-jét és Tandori „bizonytalan én”-jét igyekezett összefüggésbe hozni a semmi szín nárcizmusával, a tradicionális verstani formák elmaradásán, azok avantgárd módon való újrahasznosításán és a nosztalgia beszüremlésén keresztül kötötte a szerzőt Petri és Tandori költészetének szelídebb vonulataihoz. Reflektálva az elhangzottakra kabai összehasonlításképpen Avasi keserű című kötetét hozta példának, annak első két ciklusában ugyanis valóban látványosabban voltak jelen a klasszikus formai képletek, mint a semmi szín-ben, ahol rejtett el ugyan hexametereket a prózai sorok közé betördelve, ám mégiscsak a „szelíd rombolás” elvét alkalmazta előszeretettel. A nosztalgiát illetően pedig annyit: hajlamom volt rá mindig is – mondta. Erről nem is lehetett aztán kétség, hisz a biopoláris realizmus című versének felolvasása következett – „beengedem a nosztalgiát. azt az eszelőset.”

A ponyvaregény című vers felolvasása viszont már más felé gurította a beszélgetés fonalát, azt követően ugyanis, hogy kabai lerántotta a leplet arról, honnan származik a versbe vágott dialógus („– miért akarsz életben maradni?/ hogyan tudod elviselni azt, ami vagy?/ – nincs sok választásom.”), ti. hogy az Alien 4-ből, Orcsik a depresszió meg- és átírásának utórezgéseiről érdeklődött: „nincs benned utána szégyenérzet?” Egy egész szünetjel kitartása után kabai bevallotta, de, benne folyamatos szégyenérzet van, néha napokig is kinyúlik, de úgy, hogy közben azért beszél dolgokról. Olyasmi ez, vezette le, mint a Bosszúállók egyik jelenetében elhangzó kijelentés, csak a szégyennel helyettesítve.

eKIFvg

 

hit és „krisztus sötétje”

Amikor az égre tekintés felerősödéséről és az egyfolytában baszó istenről tárgyalva Orcsik a saját sors megélésének lehetőségei felől kérdezősködött, kabai elmondta, hogy úgy érzi, nem is sors, hanem sodródás van csupán, a körülményeink pedig sokszor determináló tüneteket okoznak nekünk. Majd hozzátette, ő is most, negyven évesen kezdett el olyan dolgokat csinálni, amelyekkel felforgatja végre maga körül a berendezést – így például újabban söröket csapol egy kocsmában és még egy felnőtt oldalnak is bedolgozik szerkesztőként. Ez utóbbi témára ráharapva Orcsik (persze) egyből a semmi szín szexuális utalásait kezdte el pedzegetni és azok számossága után érdeklődött, amire kabai – kissé értetlenkedve a felvetésen – tisztázta, hogy egyáltalán nincs belőlük sok, mi több, ha a „pinabú”-hoz hasonló megnyilatkozásokra gondol Orcsik, akkor fogja vissza a referenciális olvasatát, merthogy azok metaforák.

Egy felolvasókör adott újabb túraösvényt a beszélgetés további menetének, hiszen a sit down tragedy című vers utolsó sorai („csak az erős boldogul, de azonnal hódít is/ – dehogy teremtetettünk egyenlőnek./ csak krisztus sötétjében látom jól, isten gyűlöl minket.”) Orcsikot egyetlen kérdés feltételére ösztönözték: „hogy jön ide Krisztus?”. [k]abai elárulta, hogy mindig is vágyott a hit működésének megértésére, mert valahányszor belenézett a hit gépezetébe, önellentmondásokra talált. Éppen problémafelvető funkciója miatt került a versbe az idézet is, ami egy Slayer számból lett átemelve.

 

forma és szabadságfaktor

 A program hátralévő részében a semmi szín fülszövegét jegyző Kemény István, illetve Kassák jött szóba a szerzői hang autonómiájának kivívása kapcsán, de visszatért a rombolás gesztusának mint a lírai nyelv eredendő szabadításának módszere is.

A Keménnyel való ismeretségükről kabai elmesélte, hogy régóta jóban vannak, rendszeresen találkoznak, és ki is kérik egymás véleményét a munkájukkal kapcsolatban. Nem meglepő tehát, hogy amikor realizálódott a semmi szín kötet anyaga, Kemény durva szerkesztői munkát vállalt rajta, és lényegében szétjegyzetelte a verseket – „nagy részét pedig meg is fogadtam annak, amit tanácsolt”, fűzte hozzá kabai. Orcsik azon kérdésére, hogy saját szemszögéből milyen Kemény-olvasattal rendelkezik kabai, a szerző kifejtette, hogy számára az a példaértékű, ahogyan Kemény költészete fokozatosan újabb és újabb szabadságfokokat vívott ki magának, vagyis az, hogy meg merte engedni magának a hibát, a szentimentalizmus mellett a banalitást, és mindezt nyelvileg „takarékos üzemmódban” vitte véghez – és igen, ez maga az autonómia, zárta gondolatait a szerző, mielőtt megtapsolták.

A Tiszatáj szerkesztőségében egyébként ezt követően a társalgásé maradt a főszerep, annál is inkább, hiszen megszólalt az est mindaddig legcsöndesebb vendége, Chivas Regal is, és segített abban, hogy még a mínuszok ellenére se fagyjon bele senkibe a szó. Hogy legalább akkor, péntek este ne, hiába van néha úgy az emberrel, ahogy azt kabai írja a sit down tragedy-ben: „megképződik bennem a gondolat,/ hogy nem beszélnem, hallgatnom kívánatos.”

Szutorisz Szabolcs Bence

 

DSC_2611 DSC_2614 DSC_2623 DSC_2625 DSC_2628 DSC_2630 DSC_2639 DSC_2642 DSC_2643 DSC_2644 DSC_2645 DSC_2647


Címke: , , , , , ,
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.06 - tiszatáj

MAJOROS SÁNDOR: AZ ELLENSÉG FÖLDJE
A második világháború mindmáig képes regények és elbeszélések témájául szolgálni. Érdekes irodalomtörténeti pillanat, ahogyan literatúránk éppen most fedezi fel a nagy világégés utóéletét, azokat az eseményeket, amelyeket korábban önnön ingerküszöbe alá száműzött a közgondolkodás, mivel egyértelműen cáfolták volna azokat a mítoszokat, amelyek a második világháború tragédiáját degradálták a politikai öndefiníció eszközévé… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.11.02 - tiszatáj

VIRÁG ZOLTÁN: PRÓBÁRA TETT EMLÉKEZET
Virág Zoltán irodalomtörténész új könyve utólagos szerkesztői tevékenység eredménye, amelyben az élőbeszéd és a rögzítettség kettősségével szembesül az olvasó, aki még írott formában is átéli a „jó beszélgetés” lüktetését. A beszélgetőkönyv kapcsán kiemelhető az a „szellemi-szemléleti” feszültség, amelyet Balassa Péter Nádas Párbeszédéről állapított meg, noha Virág Zoltán kötetében erősebben kirajzolódik a válaszadó szubjektuma… – HÓZSA ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

GONDOLATOK NÁDAS ALEXANDRA KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Nádas Alexandra a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett 2000-ben, és ugyanebben az évben jelentkezett országos kiállításokon első kőnyomataival és mezzotintóival. Az épített környezet motívumait feldolgozó Korlátok és keresztek sorozatában is a belső terek ábrázolásának problémáját elemezte. A 2001 és 2003 közötti nyomataiban és vegyes technikával készült táblaképeiben a téri problémákat különböző árnyalatú és faktúrájú téglalapok és íves formák egymásba hatásaként dolgozta fel, amely technikai megoldás már előrevetítette a tíz évvel későbbi munkáinak egyes vizuális gondolatait… – NAGY IMRE ÍRÁSA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>
2019.10.30 - tiszatáj

TÓBIÁS KRISZTIÁN: A WILKINSON PENGE 
Ha a borítóterv direktsége és túlzásai kapcsán lehetnek is fenntartásaink, Tóbiás Krisztián negyedik kötete mind a külső formajegyeket, mind a tartalmat tekintve eleget tesz a címének: a vékonynak tűnő, acélszürke kötet versanyaga szenvelgés nélkül vág bele a felsejlő délvidéki emlékezet húsába, élesen boncolgatja az idő természetét, mi több, annyi eredendő titokzatosságot vegyít magába, amennyit egy kétszer ilyen vastag kötet is megirigyelne… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő