Pátkai Rozina Minka: Tilos csillagon

Majd idén – 2021-et írunk – költészet napjára már ismét szólóban, Pátkai Rozina név alatt egy önálló versfeldolgozós lemez is megjelent tőle Minka címen. Ismét egy elfeledett költőnk, Czóbel Minka tiszteletére. Vagy mondjuk úgy, végre jött egy előadó, aki – újságírós metaforával élve – felkavarta a magyar versadaptációk világát, ugyanis jó pár évtizede, de akár írhatom úgy is, hogy a kezdetek óta a folkos megzenésítések jelentik a magyar versmegzenésítés elsődleges és egyben legklasszikusabb médiumát. 

Mindenesetre fél évvel a Minka-album után a Minkát, mint egy harmadik nevet a sajátjához kötve már hallgatható a Pátkai Rozina Minka-féle Tilos csillagon című lemez tíz Pilinszky-megzenésítéssel. Egyszer az csúszott ki a számon, hogy Pilinszky a magyar költészet Joy Divisionje, mert lírája két szókapcsolatból felismerhető, mondhatni, hogy már soundja alapján sem maradhat kérdésünk a dal szerzője felől. Ezt igazából azóta is tartom. A Minka-verslemez eklektikus elektronikája, valamint az EM90 gyártelepi líraperformansza után pedig már mondhatni izgatottan nyomtam rá a playre a Bandcampen. 

Van egy olyan prekoncepcióm, hogy egy Pilinszky-lemezt kétféleképpen érdemes elgondolni: vagy keresni egy erős karakteres sound dizájnt, és hagyni működni a verseket; vagy pedig játékba hívni ezt a zárt, magába forduló életművet, és – mintegy kaleidoszkópszerűen értelmezve – felmutatni ennek a világnak minél több árnyalatát. Pátkai Rozina, valamint a hangszerelésért felelős páros, Dóczi Bence és Fenyvesi Márton egyértelműen a második opciót választotta. Már ha volt egyáltalán ilyen kérdés. 

ami rögtön bevezeti a lemez két vendégszereplőjét, Horváth „Színész Bob” Kristóf aktivista-slammer-mindenest és Döbrösi Laura színész-zenészt. Az „Azt hiszem” Aphex Twin-es megtekerése után a „Ne félj”-t már egy szövegközpontúbb, lineárisabb melankolikus elektropopként kapjuk. Nem olyan katartikus, mint Szabó Balázs előadásában, de kifejezetten jól adja ki magát így is ez a Pilinszky-slágervers. 

A spoken wordös-szavalós „Áldott szédület” lassú hiphop-alapokon billeg, a „Zsoltár” konkrétan templomi énekként kel életre, majd ez vezeti fel a lemez számomra abszolút csúcspontját, a Horváth Kristóf mantrázásával felvett „Parancsoló mód feat.”-t. Hangulatilag ez a trekk inkább passzolna az EM90-lemez indusztriális elektronikájába, mégis jó, hogy itt van, mert ez az egyik legjobb Pilinszky-cover valaha. Nagyon hallgatnék egy egész lemezt ebből a megközelítésből. 

A másik kedvencem a lemezt záró szám lett, ami „Tanúk nélkül” és a „Tengerpartra” című verseket egy kvázi posztpunk slágerré gyúrja össze. Az ezt megelőző kilenc dal minden eklektikusságával még megmaradt abban a világban, amit Pilinszky autentikus tereként képzelünk el – ha már popzenével akarjuk újragondolni az amúgy kizárólag klasszikus zenét hallgató költőt. A záró trekk azonban szégyentelen módon áttöri ezt a plafont, pofátlan kacérságával olyan terepre viszi Pilinszky kötészetét, ahol ez a morózus líra megadja magát, és táncra perdül. 

Összességében tehát klassz lemez lett Pátkai Rozina Minka újabb lemeze, simán odatehető a polcra az eddigi csúcsot jelentő Kosbor Trió Pilinszky-lemeze mellé. Aztán majd ki-ki eldönti, hogy melyiket veszi le. 

A lemez meghallgatható:

Pátkai Rozina Minka: Tilos Csillagon (2021)