Varga Mátyás is bekerült az emlékcsarnokba

112 évvel ezelőtt született, 20 éve hunyt el a 20. századi Magyarország egyik legjelentősebb díszlettervezői életművét létrehozó iskolateremtő mester, Varga Mátyás, aki közel hetven éven át alkotott elsősorban Budapesten, Kolozsvárott és Szegeden. A Szegedi Nemzeti Színház, a szabadtéri és az önkormányzat által szervezett megemlékezés a Reök-palotában indult, ahol a két 90 éves, Kossuth-díjas egykori tanítvány, Szinetár Miklós rendező és Székely László díszlettervező, valamint az idén 75 éves népszerű színművész, Rácz Tibor emlékezett a város díszpolgárára, akit ma is mindenki Matyi bácsiként emleget.

Szinetár Miklós a Dóm téren többek között a Háry János, a Carmen, a Fidelio, a Turandot és Az ember tragédiája rendezőjeként dolgozott együtt a produkciók díszletét tervező Varga Mátyással, aki 1936 és 1996 között meghatározó alkotóművésze volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Székely László egykori mestere szakmai, etikai perfekcionizmusára emlékezett, Rácz Tibor pedig a gyerekkori színházi és a későbbi Dóm téri élményeit elevenítette fel. Az általa a Kisszínházban rendezett Hamupipőke című mesejáték volt 1998-ban Varga Mátyás utolsó színházi munkája, ennek díszletterveit Rácz Tibor máig megőrizte és be is mutatta a közönségnek. A beszélgetés Háry János és Örzse kettősével zárult Vajda Júlia és Szélpál Szilveszter előadásában, Natalia Gorbunova hárfaművész kíséretével.

Ezt követően a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban folytatódott a megemlékezés, ahol Abonyi Grantner Jenő Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, a középkorú Varga Mátyást ábrázoló bronz fejszobrot Szeged közgyűlése, a Szegedi Nemzeti Színház, valamint a Kossuth-díjas művész emléke előtt tisztelgő adakozó magánszemélyek, egykori pályatársak, művészek támogatásával állították fel.

Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója felelevenítette Varga Mátyás kivételes pályafutását Budapesttől Kolozsváron át Szegedig, emlékeztetett filmes és televíziós munkáira, képzőművészeti tevékenységére, nagyvonalú adományára, amellyel 1987-ben létrehozta a Bécsi körúton az azóta róla elnevezett színháztörténeti kiállítóházat.

– Varga Mátyás olyan művészek közé kerül a Dóm téri panteonban, mint Hont Ferenc, Vaszy Viktor, Simándy József és Gregor József – hangsúlyozta köszöntőjében Kozma József városatya, a közgyűlés kulturális bizottságának elnöke. Azt is hozzátette: a Nemzeti Emlékcsarnokba kizárólag olyanok szobra kerül, akik nyomot hagytak a magyarság életében és kultúrájában. Varga Mátyás szegedivé lett, a város 1990-ben díszpolgári címmel ismerte el szerteágazó művészi tevékenységét.

– Szegedre, mindig kicsit hazalátogatok, jövőre lesz hetven éve, hogy az itteni nemzeti színházban rendeztem a főiskolai vizsgaelőadásomat. Tizenhat darabot rendeztem itt, ez a város egy kicsit az enyém, az otthonom. A Dóm tér a magyar kultúra egyik központja, nincs fontosabb tere ennél a kultúrának Magyarországon, ahol ennyi nagy személyiségről emlékeznek meg a Nemzeti Emlékcsarnokban – fogalmazott avató beszédében Szinetár Miklós rendező. – Díszlettervező sok van, Varga Mátyás ennél több volt, ő egy vezető, egy felejthetetlen szellemiség volt. Az is felejthetetlen, amilyen díszleteket csinált, az is felejthetetlen, ahogy egyben tudta tartani a Játékokat, az is felejthetetlen, ahogy bennünket tanított a színművészeti főiskolán. Mint ahogy az is felejthetetlen, ahogyan meg tudott enni egyszerre három halászlét a halászcsárdában. Mert ez is az élet része. Boldog vagyok, hogy ezek mellé a nagy emberek mellé odakerülhetett Varga Matyi szobra, köszönöm mindenkinek.

Szinetár Miklós Barnák Lászlóval közösen leplezte le Varga Mátyás fejszobrát, majd alatta a támogató intézmények és magánszemélyek helyezték el koszorúikat és virágaikat.

H. Zs.

A szerző fotói