„Törőcsik Mari miatt fogadtam el…”
INTERJÚ KÓTI ÁRPÁDDAL
A nemrég 80 éves születésnapját ünneplő Kóti Árpád a napokban kapta meg a Nemzet Színésze címet. Szombaton a debreceni Csokonai Nemzeti Színház ünnepi társulati ülésén köszöntötték a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészt, érdemes, kiváló művészt, aki 1963 óta a debreceni teátrum tagja […]
INTERJÚ A NEMZET SZÍNÉSZE CÍMMEL KITÜNTETETT KÓTI ÁRPÁDDAL
A nemrég 80 éves születésnapját ünneplő Kóti Árpád a napokban kapta meg a Nemzet Színésze címet. Szombaton a debreceni Csokonai Nemzeti Színház ünnepi társulati ülésén köszöntötték a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészt, érdemes, kiváló művészt, aki 1963 óta a debreceni teátrum tagja. A színház büféjében beszélgettünk.
– Mielőtt nekikezdünk, elmondok valamit. Tudja, én nagyon szerettem a Tiszatájat, annak idején sokat olvasgattam.
– Ennek örülök. A mostani interjú a Tiszatáj online oldalára készül. Március 15-én Kossuth-díjat, aztán november 15-én a 80. születésnapját ünnepelték, a napokban pedig Nemzet Színésze címet kapott, amihez szívből gratulálunk! Ez az év bőven tartogatott meglepetéseket…
– Rám fért már, azt hiszem. Most sokat ünnepelnek…
– Jó ez?
– Nem igazán.
– Nem szereti, ha ünneplik?
– Én egy átlagos, egyszerű ember vagyok. Tudom, hogy sok mindenről meg van a véleményem, sok mindent tudok, de én nem vagyok olyan, akit sztárolni kell.
– Pesten sztár lehetett volna.
– Azt tudom, de én azt szeretem, ha megbújhatok a közönség között. Nehezen viselem, ha felismernek az utcán.
– De szeretik, nagyon sok szeretetet kap…
– Tudom én. Azt mondták itt, Debrecenben, hogy a „Mi Árpink Nemzet Színésze lett”.
– Mit szólt hozzá?
– Meglepődtem, amikor megtudtam. Ez azért nagyobb, fontosabb elismerés a Kossuth-díjnál, ugyanis a szakma adta.
– Kinek köszönheti?
– Törőcsik Marinak és Bodrogi Gyulának mindenképpen, illetve Vidnyánszky Attilának, a Csokonai Színház előző direktorának is sok mindent köszönhetek, ő hívott fel, amikor megkaptam a címet. Kérdezte a telefonban: „Kóti?” Mondom: „Az”. „Te lettél a Nemzet Színésze! Adom Törőcsik Marit.” „Boldog vagy, mit fogsz ezután csinálni?” – kérdezi Mari. Mondom neki: „Ha már úgy is pizsamában vagyok, hívom is a mentőt, kivitetem magam a klinikára, és lélegeztetőgépre fekszem”. Akkorát nevetett a telefonban…
| Tedd le a cigit!
Törőcsik Mari, Kóti Árpád főiskolai osztálytársa videoüzenetben köszöntötte barátját. Személyes hangú üzenetében közös főiskolai emlékeket is felidézett, méltatta Kóti Árpád művészetét, majd az üzenet végén szenvedélyes hangon ostorozta Kótit, hogy szokjon le a dohányzásról. „Nekem is sikerült, neked is fog. Nagyon szeretlek!” – üzente Törőcsik Kóti Árpádnak. |
– Az idén elhunyt Margitai Ágival, valamint Madaras Józseffel, Bodrogi Gyulával és Törőcsik Marival járt egy osztályba a Színművészetin. Milyen emlékei vannak velük kapcsolatban?
– Marit emelném ki, a legnagyobb színésznő a világon, nagyra tartom őt. Emberileg is. Vele majdnem minden nap beszélünk telefonon.
1958-ban, a Színművészeti utolsó évében Ranódy László felkért engem, hogy játsszam el Törőcsik Marival az Akiket a pacsirta elkísér című film főszerepét. Úgy volt, hogy a következő héten elkezdődik a forgatás, de közbe jött a rendőrségi ügyem: egy jól sikerült vizsgaelőadás után az évfolyamtársaimmal mulattunk, majd konfliktusba kerültünk a rend őreivel. Előállítottak minket, a többieket elengedték, engem nem, mert nem akartam bocsánatot kérni egyebek mellett azért, amiért belepisiltem a Lánchídról a Dunába. Kirúgtak a főiskoláról, nem mehettem forgatni. Mari pedig azt mondta a rendezőnek, ő mással nem játssza el, ha én nem megyek, ő sem vállalja el. Így lett Júlia Pap Éva, Varga Sándor pedig Tordy Géza. Mindketten befutottak vele, ez kétségtelen.
– 1958-ban Békéscsabára szerződött, majd három másik vidéki színház következett. Öt év alatt négy teátrum…
– Volt olyan év, amikor két színháznál is voltam. Nyugtalan természetem volt, mondtam az igazságomat, ami nem sok embernek tetszett.
– Debrecenben végül megtalálta a helyét, tavaly ünnepelte az ötvenedik évadát.
– Igen, bár az elején itt sem szerették a túl őszinte megnyilvánulásaimat, de aztán hozzászoktak. Lengyel György hívott ide, nagyon sokat köszönhetek neki.
| Egyetlen művész…
Bemutatott Mensáros Latinovitsnak Szolnokon. Meghallotta a nevemet, azt mondja Latinovits: „Egy pillanat”. Előveszi a noteszét, fellapozza: „Egy mondásodat felírtam valamikor”, és elkezdi olvasni: „Egy művész van Debrecenben, az is presszó”. Sajnos már nincs meg a Művész… Az összes régi klubot bezárták. Budapestről nagyon sokan lejártak, fontos találkozóhely volt. |
– A költészet, a vers szeretete ma is megmaradt?
– Ady Endre és József Attila költészete a legszebb. Kiskunfélegyházán, a középiskolámban Illés István magyar tanárunk bolondult Petőfi Sándorért, nagyon sok versét megtanultuk Ady és József Attila költeményei mellett. Ő mondta mindig: gyönyörűen szavalsz! A Színművészeti Főiskolán elmondtam Petőfitől a Szülőföldemen-t. Básti Lajos azonnal felvett. Az első komolyabb sikeremet a Hazámmal szereztem. József Attila versét akartam elszavalni, de Básti Lajos azt mondta, korai ez még, ehhez érnem kell. De ha már megtanultam, mégis elmondtam. A végén felállva tapsoltak az osztálytársaim.
Csináltunk már Debrecenben Ady és József Attila esteket. Jó lenne egy hasonló most is, bár már nem annyira jó a memóriám.
– Milyen tervei vannak?
– Több mint négy évig játszottam az Én, Károli Gáspár című monodrámát. Örülnék annak, ha átdolgozva erdélyi templomokba vihetnénk a darabot. Nagykárolyban, Károli Gáspár szülőhelyén már megcsináltuk egyszer, nagy sikere volt.
Tóth András (Tozzi)
| Kóti Árpád
1934. november 15., Bucsa Pályájának állomásai: 1958‒1960 békéscsabai Jókai Színház Díjai: Nemzet Színésze (2014) Legismertebb címszerepei: Ványa bácsi Jelenlegi munkái: Szabó Magda: Régimódi történet – Koporsós |
[nggallery id=469]
Fotók: csokonaiszinhaz.hu
