tiszatáj | 2020. január 29.

Hídépítő Parasztopera a kisszínházban

KERESZTES ATTILA RENDEZI PINTÉR BÉLA NÉPSZERŰ KRIMIBALLADÁJÁT
Az erdélyi Keresztes Attila rendezésében és az Újvidéki Színházzal koprodukcióban mutatja be márciusban a Szegedi Nemzeti Színház társulata Pintér Béla egyik legnépszerűbb, legtöbbször műsorra tűzött darabját, a Parasztoperát. A népies-zenés krimiballada olvasópróbáját kedden tartották a kisszínházban… HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

KERESZTES ATTILA RENDEZI PINTÉR BÉLA NÉPSZERŰ KRIMIBALLADÁJÁT

Az erdélyi Keresztes Attila rendezésében és az Újvidéki Színházzal koprodukcióban mutatja be márciusban a Szegedi Nemzeti Színház társulata Pintér Béla egyik legnépszerűbb, legtöbbször műsorra tűzött darabját, a Parasztoperát. A népies-zenés krimiballada olvasópróbáját kedden tartották a kisszínházban.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója, Keresztes Attila nevéhez az elmúlt évtizedből olyan nagy sikert aratott szegedi produkciók kötődnek, mint például a Liliom, az Édes Anna, a Hedda Gabler, a Karnyóné és a La Mancha lovagja. Néhány évnyi szünet után Keresztes most újra Szegeden rendez, Pintér Béla egyik legnépszerűbb darabját, a Parasztoperát állítja színpadra a kisszínházban. A keddi olvasópróbán Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: különleges vállalkozásra készül a társulat, mert az Újvidéki Színházzal koprodukcióban mutatják be a népies-zenés krimiballadát.

– Szeged, Marosvásárhely és Újvidék korábban egy országhoz tartozott, ebben az évben van a százéves évfordulója annak az eseménynek, amely elszakította ezeket a városokat egymástól. Azt gondolom, a kultúrán, a színházon keresztül hidat tudunk építeni, újra össze tudjuk kapcsolni ezeket a magyar ajkú városokat és színházakat. A tavalyi Rekamié Fesztiválon vendégül láttuk az Újvidéki Színház társulatát, már akkor megfogalmazódott az együttműködés gondolata, mely mostanra testet öltött és elindult. Szeged a dél-alföldi régió egyik legfontosabb városa, a Szegedi Nemzeti Színház pedig az egyik legfontosabb kulturális intézménye, emiatt is fontos feladata nemcsak a hazai darabok bemutatása, hanem a határon túli magyar színházakkal a kapcsolatok ápolása, erősítése – mondta Barnák László. A főigazgató hozzátette, a koprodukció arról is szól, hogy jobban megismerjék egymást és egymás színházcsináló módszereit, kultúráját.

– Azt látom elsősorban a Facebookról, hogy élő színháza van Szegednek – vette át a szót a rendező, Keresztes Attila. – Harag György óta van egy olyan vágyunk, hogy Újvidéken dolgozzunk. Bevallom, a mostani újvidéki társulatot inkább ismerem, ezért az első próbahét elsősorban az ismerkedésről szól majd. Ennek a Budapesten íródott darabnak az előjelei természetesen megváltoznak majd a mi kulturális génjeink folytán. A darab alaptörténetére ráismerhetnének az ógörögök vagy a csehek is. Egy kis Camus, egy kis Oidipusz, egy kis Indul a bakterház, egy kis Jirí Menzel, van ebben minden. Az egyszerűsége miatt nagyon nehéz darab. Nem lehet benne alakítani. Nincs benne semmi színház, azt maga a forma megteremti, nem engedi, hogy rutinból játsszuk és elrontsuk. Hozzá kell adni az emberi minőséget, és szinte magától fantasztikus tud lenni. Kellett találnunk egy alaphelyzetet, amiben a darab indulása, az esküvő megtörténhet. Krassó–Szörényben volt egy nagy református közösség. Mára elvándoroltak, elfogytak. Az óriási templomok megmaradtak, ma tehenek legelnek bennük. Az esküvőt ebbe a közegbe tettük, a díszlet ezt a világot idézi meg. Úgy érzem, nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy elroncsolódtak a gyökereink. Ragaszkodunk ahhoz, amit örököltünk, közben kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a globális kulturális kényszerekhez. Ennek az ellentmondásnak a felismeréséből születnek olyan zavarok, amivel nem tudunk mit kezdeni. Ezen billenne át az egész történet groteszksége.

– Boldog vagyok, hogy erre a koprodukcióra sor került. Az Újvidéki Színház korporatív színház, az elmúlt években szlovén és szerb társulatokkal több ízben koprodukciós projektekben vett részt. Így az újvidéki színészeknek nagy tapasztalatuk van ilyen együttműködéssel megszülető alkotások létrehozásában. Régi vágyunk volt, hogy egy anyaországi színházzal is koprodukcióban dolgozzunk. Sokat beszélünk a magyar színjátszás és a kultúra egyetemességéről, a mi közös valóságunkról, ennek a valóságnak és a közösségnek a demonstrálása a közös munka. Ez a közösség igazi megnyilvánulása, ennek van egyedül értelme – fogalmazott Venczel Valentin, az újvidéki teátrum vezetője, aki azt is hozzátette: talán Harag György volt az egyik utolsó előtti olyan színházi alkotó, aki a magyar kultúrát, színházat egyetemességében és a különbözőségek közösségében látta. – Örülök, hogy most valami közöset és egyetemeset fogunk csinálni.

„A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság. Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!” – írta Pintér Béla a darabról, amit azóta már olyan sok társulat műsorra tűzött, hogy néhány éve külön Parasztopera Fesztivált rendezett a budapesti Átrium, ahol öt teátrum játszotta el a maga verzióját.

A március 13-tól a kisszínházban látható szegedi koprodukciós előadásban az Anya szerepében Borsos Beátával és Bognár Annával, valamint Sziládi Hajnával (Julika), Ferencz Nándorral (Roland), Vicei Zsolttal (Állomásfőnök), Pongó Gáborral (Apa), László Judittal (Etelka), Elor Eminával (Tündérke), Huszta Dániellel (Feri) és Káli Gergellyel (Cowboy) találkozhat majd a közönség. A díszlet Fodor Viola, a jelmez a sokszoros Dömötör-díjas Papp Janó tervei alapján készül, a produkció zenei vezetője Koczka Ferenc karmester.

H. Zs.

A szerző fotói