Használati útmutató a lágerhez

A történet időpontja 1942. A náci Németországban Hitler uralkodik, sorra nyeri a csatákat. Pletykák és hírek kezdenek terjedni a haláltáborokról, a gettókról és a kínzásokról. Egy idősödő úr, Theodor Mundstock rettegve várja saját behívóját, ami munkaszolgálatra szólítja őt. Elvesztette az állását, napjait a szobájában reszketve tölti, miközben naponta érkeznek hozzá hírek emigrált vagy behívott barátokról, ismerősökről. Félelmeit egyedül árnyékával, Monnal osztja meg, miközben ismerőseinek reményről és hamarosan bekövetkező békéről hazudik. Egy napon ráébred a tökéletes megoldásra: praktikus emberként az egyetlen esélye, ha módszeresen felkészül, mondhatni „ráedz” a lágerben uralkodó körülményekre.

Az előadás Ladislav Fuks 1963-ban megjelent Mundstock úr című regényén alapul. Középpontjában maga a címszereplő, illetve a félelem által kettéhasadt lelkének megtestesítője, Mon áll. Mon a középkori színjátékhagyomány vállon ülő ördög karakterének életnagyságú manifesztációjaként jelenik meg. Folyamatosan Mundstock úr mellett van, a fülébe beszél, sugall és minősít. Karaktere azonban mégsem tekinthető egyértelműen ördöginek. Noha többször is szánalmasnak nevezi az öregurat vagy öngyilkosságra bíztatja, de egyúttal szembesíti a valósággal és próbálja eloszlatni Mundstock illúzióit. A karakter a kettősségét erősíti L. Nagy Attila játéka, akinek gesztusaiból és mimikájából sugárzik a részvét, miközben nagyon finoman nyúl a bábhoz.

A díszlet megidézi a bábszínházak hagyományos paravánját, de közben kisebb terekre osztja azt. A falszerű építményből nyíló különböző ajtók és ablakkeretek kitágítják az alapvetően szűk helyet. Az ablakok más-más helyszíneket, idősíkokat jelenítenek meg, fénnyel világítva rá az éppen aktuális keretre. Az előadás a THEALTER Fesztivál keretein belül a régi zsinagóga épületében játszódott. Mint világháborút elszenvedett helyszín akár plusz jelentésrétegeket is adhatott volna az előadáshoz, de sajnos a paraván és fekete függönyök teljesen eltakarták a mögöttük lévő teret.

Cseri Hanna rendezésének fontos alkotóeleme a bábtechnikák széles körű használata. Mundstock úr jelenbeli megtestesülése karikatúrára emlékeztető, nagy orrú, nagy szemű bunraku bábként jelenik meg. Ruszina Szabolcs mozgatása hiperrealistán aprólékos és pontos. Egyetlen mozdulat sem válik elnagyolttá, mikor a báb levest kavar vagy centivel méreget. Ezzel szemben a múlt pillanatképei már egy fokkal stilizáltabbak a pálcás, kétdimenziós báboknak köszönhetően. A rendező a rövidebb, epizódszerű jelenetekben is folyamatosan újabb technikákhoz nyúl, egy előadásban összegezve a bábban rejlő fantáziát és lehetőséget. Ennek csúcspontja a jelenet, amikor Urbán Richárd ujjai segítségével jelenít meg és játszik el egy példázatszerű történetet.

A darab könnyed humorral ábrázolja a lágeri körülményekre készülés folyamatát, ami az ötven kilós bőröndök megfelelő cipelésétől egészen a pofonok megszokásáig rengeteg abszurd helyzetet hoz létre. A könnyedebb, szórakoztató jelenetek mellett az előadás számos fontos kérdést is felvet. Vajon azzal teszünk jobbat, ha elmondjuk barátainknak az igazságot, vagy ha hamis biztonságérzetet adunk nekik? Gyávaság feladni és az öngyilkosságba menekülni, vagy érdemes küzdeni? A feszültség végig jelen van. A paraván előtt ülő sárga csillagos, csíkos rabruhában ülő zenészek, Mundstock úr elhurcolt barátai, egy pillanatra sem engedik elfelejteni, mi is a tét. Az öregúr elszánt küzdelme a túlélésért és a szebb jövőbe vetett hite ellenére lelke lassan meghasonlik, épelméjűsége megkérdőjelezhetővé válik, ahogy kénytelen szembenézni a tényekkel. Barátai, rokonai egymás után tűnnek el vagy követnek el öngyilkosságot, a barátnőjéről fél évig nem érkezik hír. A koncentrációs tábor elképzelt, lehetséges eseményei rémálomszerű, látványos árnyjátékként formálódnak meg Mundstock úr képzeletében. Az ábrázolás az animáció és a karikatúra jegyeit viseli, a német katonák háromfejű gonosz lidércek képében terrorizálják a rabokat.

A Mundstock úr humorosan, de érzékenyen közelít a haláltáborok témájához. Folyamatosan ingadozik a groteszk és tragikum határán, miközben egy meghasonlott, de küzdő, nagyon szerethető öregúr sorsát követjük végig. A sokféle bábtechnikának és az élő zenének köszönhetően az előadás vizuálisan és akusztikusan is hat. Nevetünk, de közben kicsit mégis összeszorul a szívünk.

Bálint Zsófia

LADISLAV FUKS: MUNDSTOCK ÚR – BÁBELŐADÁS FELNŐTTEKNEK

32. THEALTER Fesztivál

2022. 08. 04.

Kiemelt kép: thealter.hu